Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 12. szám - A házasságtörésről

242 Magyar Jogász-Ujság IV. évf. A tanidő alatt a tanoncz véletlen mulasztásából esetleg eredő kár szabály szerint a tanitóiparos koczkázatát képezi. A kiskorú tanoncz atyja — a tanoncz nem állván atyai felügyelet alatt, — ily kárért saját vagyonával felelni nem tartozik,3) hacsak a lanonczszerződés ettől eltérő megállapodást nem tartalmaz. A tanszerződés kötelező ereje a kikötött próbaidő elteltével, ha pedig ez kikötve nincs, a lanoncz beállása után két hónappal veszi kezdetét. A próbaidő a tanidőbe beszámítandó (1884: XVII. t.-cz. 68 §). A tanonczszerzödés tehát nem a próbaidő leteltével, hanem a tanoncz felvétele alkalmával kötendő.4) A próbaidő folyamán a szerződő felek bármelyike a szerződést minden igazolás, vagy kártérités nélkül felbonthatja. Ipartörvényünk a próbaidő tekintetében a tanszerződés szabadságát nem korlátozza, ami pedig esetleges visszaélések meggátlása érdekében kívánatos lenne. A német ipartörvény (Reichsgesetz vom 26. Juli 1897 betr. die Abánderung der Gewerbeordnung § 127 6) e részben is szigorúbb, amennyiben a próbaidő törvényes halárát négy hétben állapítja meg, amely azonban szerződésileg három hónapig meghoszszabbitható. Oly megállapodás, mely a próbaidőt három hónapon is tulterjeszti, semmis és érvénytelen. Ugyanígy rendelkezik a német kereskedelmi törvény a kereskedő tanonezok próbaidejét illetőleg. (HG. § 77.) Ha a tanoncz távollét, vagy betegség által a munkától egyfolytában három hónapnál tovább elvonatik, de a tanulást azután folytalja, az iparosnak jogában áll a kikötött tanidőt az elmulasztott idővel megtoldani. (1884 : XVII. t.-cz. 69. §). IX. A tanviszony megszűnik (1884: XVII. t.-cz. 70. §): a) ha az iparos, vagy tanoncz meghal; b) ha a tanoncz védkötelezettségének teljesítésére behivatik, vagy munkaképtelenné válik ; c) ha az iparos védkötelezettségének teljesítésére behivatik. vagy munkaképtelenné válik, feltéve, hogy az iparos üzletvezetőt nem tart s hogy ennek következtében üzlete megszűnik; d) ha az egyik fél négy hétnél tovább tartó szabadságvesztés büntetésre ítéltetik; e) ha az iparostól a tanoneztartási jog (1884 : XVII. t.-cz. 160. §) elvonatik. Ezen esetekben tehát a tanszerzedés önmagától szűnik meg s ilyenkor a megszűnés miatt egyik fél sem támaszthat bármiféle igényt a másik ellen. A tanviszony a szerződésileg megállapi'ott tanidő lefolyta előtt azonnal felbontható (1884: XVII. t.-cz. 71. §): I. Az iparos részéről: 3) Curia 1*90. évi 2315. sz. Dt. uj. f. XXVIII. 221.1. 4) Keresk. min. 1891. évi 42.783. sz. h. a) Ha a tanoncz nyereségvágyból eredő bűncselekményt követ el. b) Ha a tanoncz kötelességeinek teljesítését makacsul megtagadja, vagy ellenük súlyosan és ismételve vét. c) Ha a tanoncz tettleges bántalmazást, vagy durva becsületsértést követ el az iparos, vagy valamelyik családtagja ellen. d) Ha a tanoncz undorító, vagy ragályos betegségben szenved. II A tanoncz, illetőleg törvényes képviselője részéről: a) Ha az ipiros a tenonezot erkölcstelen va^y törvénytelen tettek elkövetésére csábítja. //) Ha az iparos házi fegyelmi jogával visszaél. (1878: V. t.-cz. 313 §) Az iparos a gondjaira bízott tanonczczal tisztes égen tartozik bánni és ellenében házi fegyelmi jogát csak kellő mértékkel és oly módon gyakorolhatja, hogy a tanoncz egészségére kártékonyán ne hasson és mindenkor arányban legyen azzal a vétséggel, amelyért a lanoncz megfenyíttetik. A fegyelmi jog túllépése okul szolgál tehát a tanonczszerzödés felbontásának és a tanonczkötelékből való elbocsátás követelésére.5) c) Ha a tanoncz élete, vagy egészsége a munka folytatásánál veszélynek van kitéve. A törvény ezen rendelkezése nem nyerhet alkalmazást akkor, ha magának az illető iparosnak törvény vagy szerződésellenes ténykedése veszélyezteti a tanoncz életét, vagy egészségét (mert ez a tanviszonynak tizenöt napi fölmondás mellett való felbonthatására szolgálhatna csak okul), hanem csak akkor, ha a veszély magából a kiképzés tárgyát képező iparág minőségéből a lanonezra, ennek személyi állapotánál fogva, háramolhatik.6) Dr. Moldoványi István, kir. iparfelügyclö. X. A házasságtörésről.*) Dr. Pál Ernő székelyudvarhelyi ügyvéd ur tollából 10. számban 200—202. oldalon megjelent czikk egynémely részével nem érihetek egyet és igy nem mulaszthatom el, hogy arra pár szóval válaszoljak. Gzikkiró ur helytelennek tartja a magyar bíróságok azon gyakorlatát, hogy válóperben a házasfelek különélése esetében a házasságtörést sohasem állapítják meg s igy nem az 1894 : XXXI. t.-cz. 76. § , hanem a 80. §. a), illetve c) pontja alapján bontják fel a házasság kötelékét. Nem szorul ugyan a magyar bíróságok egyike sem arra, hogy én magyarázgassam a 5) Pozsonyi Tábla 1897. évi G. 60. sz. Térfi JI. 820 ] 8) Curia 1899. évi I. G. 157. sz. Fabiny IV. 519. 1. *) Válasz a „Magyar Jogász-Újság" 1905. évi május 15-én megjelent 10-ik számában közzétett „Házasságtörés" czimü czikkre.