Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - A jogcselekmények hatálytalanításáról csődön kivül. [6. r.]

10 Magyar Jogász-Ujsag IV. évf. IV. A hatálytalanítási kötelemnek kauzája, — a hogyan én azt látom — nem más, mint az objevtiv károkozás s az ebhől tényből felfakadó kártérítés. Nem ugyan abban az értelemben, hogy a jogcselekmény tiltott és szubjektive jogellenes, hanem ugy, hogy bár a jogcselekményt a jog megengedi, de objektíve jogot sértő. A hitelezőknek ugyanis jogilag védett érdekük az, hogy az adóssal szemben fennálló követelésük kielégítést nyerjen; ehez a követelés keletkezésével jogot szereznek Ezt a szubjektív jogukat sérti meg a kielégítési alapot elvonó jogcselekmény, a melyet habár nem is tilt a jog, de mert a hitelezők alanyi jogát sérti, a kármegtéritésre kötelez. Amint megengedi a jog, pl. az erdei termékek kiszállítását, a fausztatást (erdőtv. 178., 201. §-ai), a mely mások kárával járhat, de természetesen a kártokozót a kár megtérítésére kötelezi.1) A magánjog nem keresi, hogy szándékos-e a hitelezők megkárosítása s tud e erről a megajándékozott, a szolgáltatást elfogadó ; csak azt nézi, hogy minő cselekménynyel jár a cselekmény s mert kárt okoz, ennek megtérítését szabja meg. Nem deliktumot, szubjektív vétkességet keres, a melyre a kötelezettséget felépítse, hanem megtalálja alapul az objektív jogsértést. A jogcselekmény nem önmagában véve sérelmes a hitelezőkre, hanem csak annyiban, amennyiben gátja kielégítési joguk akadálytalan gyakorlásának. Ezért nem is érintheti a hatálytalanítás magát a jogcselekményt. De mert a jogcselekmény gazdasági kárt okoz a hitelezőknek, a jogcselekmény által okozott kár helyreállítását irja elő. Mi a hitelező kára? A magát ki nem elégithetés. Mit kell tehát helyreállítani ? Azt, hogy a hitelező szabadon jusson kielégithetéshez, a kielégítést neki lehetővé kell tenni. A hiba eddig ugy látom inkább abban volt, hogy a kártérítés alatt az ügylet visszacsinálását értették; az elébbi állapotba való visszahelyezés alatt a jogcselekmény teljes érvénytelenítését gondolták. Minthogy azonban azt teljesen czélon tul valónak találták s mert deliktum nélkül a kártérítést megállhatónak nem tartották, elejtették magát az elvet is s ezért maradt a hatálytalanítás alapja megoldhatlan kérdésnek. Mihelyt azonban a hitelezőnek kielégítési alapot elvonó jogcselekmény szülte kárát tiszta valóságában szemléljük s abban sem többet sem kevesebbet ugy válnék és gazdagodássá a szerzés, ha a törvény ezt megtiltaná. De akkor megint azt keresnők, hogy miért tiltja meg a törvény e szerzést. És tehát éppen azt nem magyaráznék meg, amit keresünk. Az adiect qual. actiones szempontja pedig a hatálytalanítás joghatásait foglalja össze, de hogy miért szavatol valaki idegen kötelezésért, szóval a kauza kérdést nem oldja meg. (Schwartz i. h.) !) Ebben megkorrigálom „A megtámadási kereset jogi természete" cz. dolgozatom lefejtését. (Jogt. Közlöny 1900. évi 34, sz.) nem látunk, mint a mennyi; mihelyt az „in fraudem creditorum" helyébe az ,in damnum creditorum"-ot tesszük, a hatálytalanítási kötelem kauzájául az objektív károkozás (érdeksértés) és kártérítés (érdekhelyreállitás) elvét, mint egészen használható alapot találjuk meg. A megajándékozottnak (csődben a biztosítást, kielégítést elfogadó hitelezőnek) a kötelembe sodródása a károkozásban való részességben fordul. Elfogadó nyilatkozatában, a jog megszerzésében van a hitelezőket károsító hatása a jogcselekménynek. Nem tudja ugyan, hogy kárt okoz, nem is akarja a kárt; de tudja és akarja a jogszerzést, mely in konkréto a hitelezői érdeket megsérti s amely érdek a jog szemében előbbre való az ő a jogszerzésben nyilvánuló érdekénél. Kötelezettsége azonban nem terjed tul az okozott kár helyreállításán vagyis annak tűrésén, hogy a hitelező magát az ajándék tárgyából, helyesebben, hogy a hitelező magát a jogszerzésére való tekintet nélkül elégíthesse ki.1) Magát a hatálytalanítás elvi általános szabályát pedig csődben-csődön Tcivül egyaránt ugy gondolnám felállithatónak: hatálytalanítható a fizetésképtelenné vált (csődbe jutott) adósnak mindazon jogcselekménye, amely a jogcselekmény létrejöttekor meglevő hitelezők kárával, (amely csődhitelezők aránylagos kielégítésének sérelmével s ezek kárára) az adós vagyonából kielégítési alapot von el. Bárhogyan forgassuk ugyanis akár a csődbeli, akár a csődön kivüli hatálytalanításnak törvényben szabályozott eseteit, végeredményben oda kell találnunk, hogy minden esetben annyiban van helye a hatálytalanításnak, amennyiben a jogcselekmény a hitelezők kárával jár s e kár a kielégítésül szolgáló vagyontárgy kiszállásában s igy a kielégítés megakadályozásában áll. Ez a hatálytalanítás végső fundamentuma. Nincs tehát szükség arra, hogy a törvény külön vizsgálja, hogy forog-e fen a hitelezők károsítására irányuló különleges szándék, hogy rokon-e vagy idegen a jogszerző, hogy ingyenes-e avagy visszterhes-e az ügylet, a jogcselekmény, amely hatásában a hitelezőkre káros, mert ezek vizsgálata a hatálytalanítás jogalapját ugy sem fejti meg és — amiként történt is — azt a gondolatot kelti, hogy a hatálytalanításnak a károsítással kapcsolatban e körülmények különleges alapját képezik. A mai megtámadási törvények alanyi belső mozzanatokra helyezik a súlyt: az adósnak a hitelezőket károsító szándékára és a másiknak (a jogszerző) e szándékról való tudomására. Szabályozott eseteik, e határokon belül mozognak, amennyiben felállítják a vélelmet, hogy a közel rokonok ismerik az adós szándékait és legföllebb megengedik annak bizonyítását, hogy !) A kötelem tartalmát és természetét alább fejtjük ki.