Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - A gondnoksági eljárás a polgári perrendtartás javaslatában

4 Magvar Jogász-Ujság iV. évt A képviselet tekintetében az a szabály, hogy a felek vagy törvényes képviselőik mind az első, mind a felebbezési bíróság előtt a tárgyaláson személyesen is eljárhatnak, a keresetlevelet, a tárgyaláson kivül előadható kérelmeket és nyilatkozatokat pedig jegyzőkönyvbe mondhatják. Ez eseteken kivül azonban ügyvéd által kell a feleknek magukat képviseltetniök és beadványukat rendszerint csak ügyvédi ellenjegyzéssel nyújthatnak be. Az elmebetegség (1877: XX. t.-cz. 28. §-a) miatti gondnokság alá helyezési eljárás mellett szabályozza a javaslat a gyöngeelméjüség és a tékozlás (1877: XX. t.-cz. 28. §. a) miatt elrendelhető gondnokság tárgyában követendő eljárást is és nevezetesen fentartja a mai eljárásnak azt a szabályát is (39. §.), mely szerint a gondnokság alá helyezendő, ez esetben kérvénynyel maga kérheti a gondnokság alá helyezést és kérelmére azt feltétlenül el kell rendelni, netáni visszaélés kizárására azonban szigorúan megkívánja a kérelmező személyazonosságának igazolását (726. §.). Dr Térffy 0yula igazságügyminiszteri osztálytanácsos. Magyar jogi irodalom. Valamelyik jogi kérdés irodalmának egybeállítása végett nem régiben újból gondos tanulmány tárgvává tettem a magyar jogi irodalom fejlődésének kérdését. Összehasonlítottam az utolsó husz év folyamán megjelent munkák sorát a két évtizeddel ezelőtt közzétett részletes irodalmi kimutatásokkal és nagy örömmel láttam azt a nagy haladást, amelyet íróink nemcsak számban, hanem munkáik jogászi értéke szempontjából megtettek. Gyarapodást mutat monográfia-irodalmunk, amely azelőtt nagyon mostohán volt képviselve jogi munkáink között, bár még mindig nem oly hatalmas ez a föllendülés, amilyenre a jogászi tudás alapossága, a jogászi gondolkozás mélyitési érdekében kívánatos lenne. S itt ismételten föl kell hivnom a figyelmet arra a sajátos tényre, hogy a monográfiáink Íróinak túlnyomó többsége nem az egyetemek tanárainak és a M. T. Akadémia tagjainak sorából kerül ki, ami mégis érdemes a komolyabb megfontolásra. Mert a tankönyvek irása, amely szintén gyarapszik, lehetetlen, hogy kielégítse a jog tanítóit. Igaz, hogy nincs a világok nehezebb, mint a jó tankönyv megírása. De a baj éppen ott van, hogy a jogi tankönyveink többsége sem felel meg igazi rendeltetésének és hogy — mivel megfelelő, bővebb kézikönyvekkel még nem rendelkezünk eléggé nagy mennyiségben, a tankönyvnek kell pótolnia jogi irodalmunkban mind a kézikönyvet, mind a monográfiát ; ezt a hivatást pedig csak kevés tankönyvünk tölti be. E mellett csodálni való, hogy jogi életünk számos nagyfontosságú terén még mindig nincs megfelelő tan- és kézikönyvünk. Elég legyen itt fölemlítenem a magán-, a per-, a közigazgatási és az egyházjogot, a mely tárgyakat még mindig nem dolgozták föl ugy, hogy az illető tankönyvek az egyetemi tanulmányok befejezése után is elsőrangú forrásmunkák maradjanak a jogászra nézve, amint azt más nemzetek jó tankönyveinél tapasztaljuk. Gyarapodik, talán túlságos gyorsasággal, a jogi szaksajtó. Igaz, hogy sok jó folyóiratnak fönnállhatása kedvező jelnek is tekinthető jogászközönségünk műveltsége és érdeklődése szempontjából egyfelől, jogi íróink számának növekedése szempontjából másfelől, annál inkább, mert minden uj folyóirat egy vagy több uj tehetségnek is nyit tért. De félő, hogy a gyors szaporodás idővel károsan fog kihatni e folyóiratok tartalmának értékére, mert aránylag még fölötte szük azoknak a köre, akik nálunk komoly alapossággal és szeretetteljes odaadással foglalkoznak állandóan jogi kérdésekkel. Jó lenne, ha most egy kis szünet állana be a jogi lapok alapítása terén és az érdeklődök — kiki a maga ízléséhez képest — a már meglevő folyóiratok erősítését tűznék ki inkább czéljukul. Örvendetes haladást tapasztalunk a legkülömbözőbb jellegű és czélu gyűjteményes munkák szerkesztése és kiadása körül. Nagyon tévednek azok, akik ezeknek a munkáknak a jelentőségét — föltéve, hogy lelkiismeretes gonddal és körültekintéssel készülnek — kicsinylik. A pozitív joganyag teljes ismeretének könnyű hozzáférhetővé tehetése a legfontosabb eszköz arra, hogy a jogász ezeket az ismereteket necsak elsajátíthassa a végből, hogy a fönnálló jogot mindenkor pontosan alkalmazza, hanem azért is, hogy ezeknek az ismereteknek segítségével a fönnálló jogi állapotokról oly kritikát gyakorolhasson, amely éppen azért, mert alapos tudáson alapul, egyedül lehet termékenyítő hatással. A nálunk annyira terjeszkedő jogászi dilettantizmus ellenőrzése és háttérbe, sokszor sarokba szorítására igen alkalmasak a gondosan megszerkesztett gyűjteményes müvek, amelyeknek készítése gyakran sokkal több tudást és gyakorlati ismeretet, sokkal szélesebb látókört és jogászi érzéket követel, mint egyegy nagy hírnévre szert tett kézikönyvé. Éppen azért óvakodni kell azoktól a gyűjteményektől, a melyekről nyilván való, hogy nem szakavatottságnak és annak az ideális törekvésnek a szülöttei, hogy valóban szolgálják a hazai irodalmat és jogászságot, hanem kizáróan ridegen számító üzleti vállalkozások, amelyeknél nem a belső tartalom értéke, hanem a külső kiállítás és a hivalkodás a döntő fontosságú. A kritikának lenne természetesen hivalása a jogászközönséget kellő időben fölvilágosítani az egyes jogászi munkáknak igazi értékéről