Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - A fiatal koruak kriminalitása

72 Magyar Jogász-Ujság m. évf. — a poroszországi Köuigsbergben nagyobbszabásu ün­nepélyeket rendeznek. Ez ünnepélyek a Gezekus-téren megtartandó emléktáblaleleplezéssel veszik kezdetöket, mely alkalommal a königsbergi főpolgármester szónoklatot mond. Az ünnepélyeknek kétségtelenül betetőzését fogja képezni az az ünnepi aktus, amelyet az egyetem disz­térmében, az auditórium maximum-ban fognak megtar­tani. A kultuszminiszter az egyetemnek ez irányú fel­terjesztéseit jóváhagyta és a költségekre is megadta az engedélyt. Az egyetem emlékünnepélyére meghivták a német főhatóságokat és valamennyi nemzet legkiválóbb Kant-kutatóit. Az egyetemi ünnepélyt követni fogják a Kant emlékszobránál és a nasy bölcselő pihenő helyén (a stoa Kantianá-Tí) megtartandó ünnepélyek. Jutalom­kiosztás lesz a Kantról irott pályamunkák nyertesei ré­szére. Tiszteleti doktorokban sem lesz hiány. — Feb­ruár 13-án a königsbergi diákság klubháza, a Palaestra Albertina nagytermében emlékünnepélyt tartanak Kant­ról szóló különböző előadásokkal. Emlékirat kiadását is is tervezik, amelyben a bölcsészet kitűnőségei Kant ta­nait és életét méltatni fogják. — Gyakorlati birói vizsgálat 1903. évben 212 tartatott. Ezek közül képesittetett 171, és pedig ki­tüntetéssel 10, egyhangúlag 89, szótöbbséggel 72. Egé­szen visszavettetett 12, részben 29 jelölt. A 212 vizsgá­latból első vizsga volt 1^0. Ezek közül képesítést nyert 141, egészben bukott 11, pótvizsgára utasíttatott 26. A pótvizsgára jelentkezett mind a 19 jelölt képesittetett. Az ismétlő vizsgára jelentkezett 13 jelölt közül egy ismét tel­jesen megbukott, egy pótvizsgálatra utasíttatott. — Az erkölcsös ügyvédi kamara. A bécsi ügyvédi kamara fegyelmi tanácsa dr. S. Károly ügyvédet irodalmi működése miatt felelősségre vonta. A nevezett ügyvéd múzsája „csak urak részére" szánt művekben szólalt meg. Dr. S. Károly több olyan paródiát irt, ame­lyeket zártkörű „férfiestélyeken" adtak elő és amelyet állí­tólag még annál a közönségnél is, mely pirulni nem szo­kott, zajos tetszést arattak. Egy az ügyvédi kamarához érkezett névtelen feljelentés folytán a fegyelmi tanács megindította dr. S. Károly ellen a fegyelmi eljárást és e napokban hozta meg ítéletét, mely eléggé súlyos. Dr. S. Károlyt 600 korona pénzbüntetésre ítélték, sőt a ka­mara ügyésze azt indítványozta, hogy a vádlottat hat hónapra függeszszék föl az ügyvédség gyakorlásától. A fegyelmi tanács nem azért ítélte el dr. S. Károlyt, mert ez a borsos jeleneteket megírta, hanem azért, mert azok­nak előadását megengedte. Mint tanút kihallgatták Kol­ler ismert komikust, aki az inkriminált paródiákban fel­lépett, és aki azt vallotta, hogy a drasztikus hatások nagy része a közreműködők extemporizálásának volt tulajdonitható. Minthogy a vádlott vocakodott az általa irt darabok kéziratát bemutatni, a fegyelmi tanács tag­jainak meg kellett elégedniök azzal a borzalommal, ame­lyet egy kiirt szerep keltett bennük. Az Ítélet szerint dr. S. vétett az ügyvédi kar becsülete ellen. Nem tudjuk ugyan megérteni, mi köze lehet a „pikáns irodalmi mű­ködésnek" a speczifikus ügyvédi becsülethez. Az ilyen irodalmi működés talán irritálhatná a szüziességi foga­dalmat tett papnak kari becsületét, de nem az ügyvé­dét, akire nézve az ügyvédi rendtartás az egyéni sza­badság ilyen korlátozását nem mondja ki. Tulajdonké­pen dr. S. nem követett el rosszabbat, mint amit elkö­vetne az az ügyvéd, aki nagyobb uri társaságban, né­hány borsos adomát mondana el a fekete kávénál. Sőt az ilyet még súlyosabban kellene büntetni, mert ez maga követné el azt a büntetendő cselekményt, ame­lyet dr. S. csak mással követtetett el. Minthogy ebben az ügyben csak az ominózus nyilvánosság szolgált okul az elitélésre, ezentúl az ügyvéd legfeljebb csak egy i kartársának mondhatna el hasonló adomákat, mert a bíróság a második kartársban már a megbotránkozó emberek, betegségek következtében, hanem mindegyikük­nek erőszakos halállal kell kimúlnia. És tényleg, ez a sorsa a legtöbb trampnek; éjjel lebukik valamely teher­szállító vonatról, vagy pedig valamely kocsiszínben az éhhalál éri utói. A tudósok szerint a bűnös testileg beteg és el­fajult, természetes tehát, hogy szellemileg is elfajultnak tartják, én azonban ezt nem tapasztaltam. A kriminológia szerint például az akaraterő hiánya a bűnösnek egyik legjellegzetesebb tökéletlensége, de a börtön falain kivül, a szabadban épen az erős akarat egyik kiválóan jellegzetes tulajdonsága a bűnösöknek — főleg fiatalabb korukban — és ha arra lehetne őket birni, hogy akaraterejüket tisztességes, becsületes fog­lalkozás terén érvényesítsék, többnyire a legnagyobb si­kereket érnék el. Csakhogy ők — sajnos — ragaszkod­nak ahhoz, hogy olyanokat tegyenek, amiket a társa­dalom bűntetteknek tart és mint ilyeneket büntet. Ők azt hiszik, hogy hivatásukban sokkal előbb vihetik vala­mire, mint bármely más életpályán és egész életener­giájukkal arra törekednek, hogy becsvágyuk czélját el­érjék. Minthogy pedig becsvágyuk homlokegyenest ellen­kezik minden becsületes törekvéssel, a tudományos kutatók — nemcsak a kriminológusok — azt szokták róluk állítani, hogy az akaraterejük gyönge. Én azt az állítást a legnagyobb pszikologiai tévedések egyikének tartom. I. Napóleon például, közvetlenül, vagy közvetve, majdnem két millió embernek a halálát okozta és ha becsvágyának a kielégítéséről volt szó, legkevésbé sem válogatott az eszközökben, — mégis elismerik róla, hogy páratlan akaraterejü ember volt. Másrészt a pszikoló­gusok a bűntettest, aki nem ért el nagy sikereket, csak azért osztályozzák a kóros emberek közé, mert akarata bűnös cselekményekre irányul. Ez a különös osztályo­zás kétségkívül abból eredt, mert a börtönbe zárt bű­nöst azonosnak tartották a szabadon élő bűnössel. A börtönben csakugyan némileg elzüllik a bűnös, szellemi erejét csak nehezen tudja összepontositani, ennek azon­ban kevésbé a veleszületett gyöngeség az oka, mint inkább a rabélet nyomasztó volta. Hasonló életviszo­nyok a legerősebb akaraterőt is megtörnék és pedig a nem bűnösét még előbb, mint a bűnösét, mert hiszen a bűnös már akkor, amikor erre az életpályára lép, számot vet azzal a körülménynyel, hogy időközönkint elcsukják. Hasonló módon lehet megczáfolni a türelmetlenséget is, amelyet szinte a bűnösök jellegzetes tulajdonságának mondanak. Erre nézve is meggyőző példát nyújtanak a trampek. Ezek, mint osztály, a képzelhető legtürelme­sebb emberek, akik a legnagyobb kényelmetlenséget és akadályokat eltűrik, anélkül, hogy jó kedvüket elveszi-

Next

/
Thumbnails
Contents