Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - Az újrafelvételi eljárás és a büntetés foganatosítása

3. sz. Magyar Jogász-Ujság 67 E módosítást a törvényhozás összes tényezői elfogadták s a javasolt beszúrást a törvény szövegébe tényleg felvették. Mint számtalan hasonló esetben, azonban a pótlást itt is folt módjára alkalmazták a javaslat szövetére, mert igy kényelmesebb, mint a törvény szövetének az átszövése lett volna, A törvényszakasz egyéb részeiben használt terminológiához senkinek sem jutott eszébe hozzányúlni s bár az eljárás kontradiktoriussá lett, benmaradtak a törvény szövegében azok a terminus technikusok, amelyek az eredetileg perenkivüli gyanánt tervezett eljáráshoz voltak szabva, így történt, hogy a „kereset" szó helyett, a „kérelem" szó maradt a szövegben, „ítélet" helyett „határozat" és „felebbezés" helyett „felfolyamodás. " Különben a „határozat" és a „felfolyamodás" terminusok még arra is visszavezethetők, hogy ugy az eredeti kormányjavaslatban, mint a közgazdasági bizottság javaslatában a megállapítási ügyek elbírálása elsőfokon a szabadalmi hivatal bejelentési osztályának, másodfokon pedig a birói (eredetileg felfolyamodási) osztály hatáskörébe voltak utalva, tehát a hatáskör teljesen azonos módon volt szabályozva, mint a felszólalási ügyekben, amelyekben a döntés formája szintén „határozat", nem ítélet, a felebbvitelé pedig „felfolyamodás," nem felebbezés. E terminusok, — bár a hatáskör a törvényben a fent már ösmertetett változtatáson ment át, — benmaradtak, daczára annak, hogy a birói osztály által eldöntött és a tanács által felülvizsgált egyéb ügyekben az „ítélet" és „felebbezés" mükifejezéseket alkalmazta a törvényjavaslat. Dr. Fazekas Oszkár ügyvéd. Az újrafelvételi eljárás és a büntetés foganatosítása. *) Bűnvádi perrendtartásunkban az újrafelvételi eljárást tárgyazó rész sok tekintetben hiányos. Ezen hiányokról már többször volt alkalmam meggyőződni s legutóbb is reá mutattam egy eklatáns példára, a mely birói gyakorlatomban előfordult.1) Érdeklődéssel olvastam tehát a tisztelt czikkirónak a fenti czimü dolgozatát és elgondolkozván a fölött, ugy találtam, hogy szerző ezúttal egy specziális esetből kifolyóan némi tekintetben elfogultan és tévesen itéli meg az általa pertraktált dolgot. *) Észrevételek Weisz Ignácz dr.-nak a „Magyar Jogász-Ujság" 1904. évi január hó 15-én megjelent 2. számában hasonló czimen közölt czikkére. ') L. „A Jog" cz. lapnak 1904. évi január 10-én megjelent számában : ,.A forma, mint az anyagi igazság megölője" cz. czikkemet. Idézi mindenekelőtt a B. P. 462. §-ának végző tételét, a mely szerint: „Annak a felebbezésnek alapján, mely az újrafelvételi kérelmet elutasító ítélet ellen használva van, a büntetés végrehajtását nem szabad felfüggeszteni." Ezt a passzust a szerző igazságtalan és méltánytalan intézkedésnek mondja. Mert szerinte : „Ha áll az, a mi kétségtelen, hogy az ujrafelvétel csak további Jogos11 védekezése az elitéltnek; hogy nagyobb súlyt kell helyezni az ártatlan egyén felmentésére, mint arra, hogy a büntetés minden körülmények között foganatosittassék és hogy ujrafelvétel esetén az ügy tulajdonképen vissza megy a vizsgálat stádiumába, ugy valóban érthetetlen, hogy miért kellett a fenhivatolt merev szabályt büntető perrendtartásunkba felvenni." Először is — közvetlen tapasztalatból beszélek — nem kétségtelen, sőt nagyon is kétes az, hogy az ujrafelvétel csak további jogos védekezése lenne az elitéltnek. Ha a formát vesszük, nevezhetjük ugyan védekezésnek, de lényegileg jogosnak igen ritkán. Az ujrafelvétel kérése a legtöbbször alaptalan, s ez okból a leggyakrabban minden vizsgálat nélkül is utasittatik el. Nyilvánvaló tehát, hogy nem annyira jogos védekezés az, mint inkább megengedett elhúzása az ügynek, a mely az elitéltre nézve a saját szempontjából a büntetés megkezdésénél minden esetre a kisebbik rossznak tűnik fel, tehát ahhoz menekül. Ismerek vádlottakat, a kik mindig ujrafelvételt kérnek — s hasztalanul, mert alaptalan bizonyítékokra hivatkoznak. Persze az illetőknek védőik tanácsolják ezt. A mit nem vádképen hozok föl, mert a védelem joga szent és minél nagyobb buzgalommal — még ha tulbuzgalommal is — véd valaki, annál inkább illeti azt meg az elismerés. Az igaz, hogy ujrafelvétel esetén az ügy ismét a vizsgálat stádiumába jut, ha a bíróság a B. P. 455. §.-a alapján ilyennek bírálja el azt. De midőn a vizsgálat befejezése után a B. P. 456. §.-ában körülirt nyilvános tárgyalás után ismét főtárgyalás következik, akkor már a vizsgálati stádium véget ért, akkor érdemleges ítélet következik, amelyei az ujrafelvételt kérő vádlott vagy fölmentetik, vagy elitéltetik. Ha elitéltetik és az ítélet jogerős lesz, a bíróság a B. P. 494. §.-a alapján köteles öt átadni az ügyészségnek; ha felebbezve lesz az ítélet, a B. P. 462. §.-ának utolsó bekezdése helyettesíti a B. P. 494. §.-át. És ezt én természetesnek és logikusnak is találom, mert: Ujrafelvételt csakis jogerős ítélet után lehet kérni. Az újrafelvételi eljárásnak folyamán hozott ítélet pedig „mint érdemleges határozat" vissza állítja az ügyet s annak keretében a vádlottat,