Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - Dr Raffay F rencz: A Magyar Magánjog kézikönyve

54 Magyar Jogász-Ujság III. évi. Immár azonban az Ítélkező bíróság sehol sem mellőzhető. Poroszágban 1902. évi deczember 10-én erre vonatkozólag a következő végrehajtási utasítás lett kibocsátva2) : 1. Ha valaki, aki a terhére rótt bűncselekmény elkövetésének idejében 18. életévét még be nem töltötte és szabadságvesztésbüntetést még ki nem állott, első sorban vagy pedig behajthatlanság esetére 6 hónapot meg nem haladó szabadságvesztésbüntetésre ítéltetik, a biróság az ítélet kihirdetésével kapcsolatban tartozik az iránt nyilatkozni, vájjon a biróság által a főtárgyaláson nyert benyomás folytán az 1895. évi október 23-án kelt legfelsőbb rendelet alapján tervbe veendő-e a büntetés elhalasztásának kieszközlése vagy sem. 2. Hasonlóképen tartozik eljárni a biróság, ha — eltekintve az 1. pont alatti esetektől — az általa a főtárgyaláson nyert benyomás alapján a büntetés elhalasztásának kieszközlése kivételesen tervbe veendő. 3. Ha a büntetést végrehajtó hatóság a büntetés elhalasztását akarja kieszközölni, tartozik, amennyiben a biróság nem nyilatkozott, az általa teljesített nyomozás befejezte után az iratokat utólagos nyilatkozattétel czéljából a biróság elé terjeszteni. 4. A biróság nyilatkozatait (L, 2 és 3. pont) az elnök külön íven Írásba foglalja és röviden indokolja... (következnek a nyilatkozatok megőrzésére vonatkozó különféle intézkedések.) 5. Ha a biróság a büntetés végrehajtásának elhalasztását javasolja, a büntetést végrehajtó hatóság az ügy bevezetését az A) jegyzékbe (a feltételes megkegyelmezésre ajánlott egyének jegyzékébe) még abban az esetben sem tagadhatja meg, ha a halasztást nem pártolja, hanem tartozik az ügyet bevezetni és a felsőbb döntést bevárni. A halasztási időtartam engedélyezésére vonatkozó javaslat ebben az esetben, föltételes. A jegyzékhez ebben az esetben ha ez szükségesnek mutatkozik, az iratok is csatolandók. 6., 7. Az A) jegyzék vezetésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. 8. Az igazságügyminiszter döntése az Ítélkező bíróságnak eredetiben megküldendő. 9. Az ügyészség tisztviselői az 1. pont alatt emiitett egyének elleni büntető eljárás megindításánál tartoznak gondot fordítani arra, hogy azok a körülmények, amelyek a büntetés elhalasztására befolyással lehetnek, már az eljárás folyamán földerittessenek, amennyiben ez az eljárás késleltetése vagy a büntető eljárás czéljának ártal-na nélkül lehetséges. Az Ítélkező biróság kötelező közreműködése, az a körülmény, hogy a biróság hivatalból és főtárgyaláson nyert benyomás alapján tartozik véleményt mondani, a büntetésnek kegyelem utján való föltételes elengedését a német szövetséges államokban jelentékenyen közelebb vitte a külföldi államokban érvényben levő, az ítélkező bíró által elrendelendő feltételes elitélés, illetve halasztás intézményéhez3) Tessin svájczi kantonban (1900. 2) Hasonló tartalmú végrehajtási utasitások jelentek meg Bajorországban, Mecklenburgban, Hessenben, Weimarban és Meiningenben is. 3) Számos külföldi államban nem az Ítélet elhalasztásáról van szó, mint például Massachussetts államban (az 1900. évi július 10-iki deczember 12-iki törvény) a büntetés elhalasztását a biróság csak a védelem indítványára és a közvádló meghallgatása után rendelheti el. Olaszországban a büntető eljárás novellája tárgyában az állam által megalakított bizottság 1900-ban újólag mellőzte a feltételes elitélést és a biróság javaslata alapján az ügyészség által indítványozandó feltételes megkegyelmezés intézményét ajánlotta ; 1900. évi október hóban királyi amnesztia utján számos elitélt részesült föltételes megkegyelmezésben. (Folytatjuk.) Irodalmi ismertetések. >C — Dr Raffay Ferencz ügyvéd, egyetemi magántanár, az eperjesi jogakadémia nyilvános rendes tanára : A Magyar Magánjog kézikönyve. Eperjes, Sziklai Henrik kiadása. 1904. I. — XIV. és 1. — 762. lap. Ára 16 kor. — Jogakadémiáink ügyéről már évek óta sok komoly szó esik. Egyre örvendetesebb mértékben gyarapszik azoknak a száma, akik ezeknek a hosszú idó óta oly kiváló szolgálatot tevő tanintézeteknek a sorsát felkarolni igyekeznek s azokat kiragadván abból a mesterségesen létrehozott kedvezőtlen helyzetből, amelybe ezek az utolsó évtizedek alatt jutottak, a fejlődésnek, a felvirágozásnak az útjára akarják terelni ismét. Ez a nagy horderejű törekvés különösen jelentékeny támaszt kapott abban a reform-tervezetben, amely az egységes jogi államvizsgálatok tekintetében évek óta felszínen van s amely magában véve elégséges volt arra, hogy a közfigyelmet ezekre az ősi, derék tanintézetekre országszerte reá irányozza ismét. Mindig az volt azonban a meggyőződésem, hogy ebben az irányban a legtöbbet mégis maguk a jogakadémiák tehetnek. Minél inkább képesek ezek megküzdeni a kedvezőtlen viszonyokkal, minél inkább kiépíteni képesek fennállásuk alapjait, minél komolyabb és eredményesebb munkát képesek végezni magasztos hivatásuk terén : annál inkább előkészítik és biztosítják egyszersmind fenmaradásukat, fejlődésüket, szóval : jövőjüket, mert hiszen annyival becsültebbé, sőt annyival nélkülözhetetlenebbé teszik magukat hazánk tudományos haladásának és tanügyének terén. Őszinte elismeréssel kell és lehet is megállapítanunk, hogy az utolsó évtizedek alatt ebben az irányban sok történt. Különösen elismerésre méltóan sok történt a jogakadémiák tanárainak irodalmi munkálkodása terén. Ezen a téren pedig egyik legderekabb és legszámottevőbb komoly és eredményes munkás Dr. Raffay Ferencz, az eperjesi jogakadémiának tudós tanára, aki nagy készültségének, lángoló tudományszeretetének, lankadatlan buzgalmának és valóban fényes tehetségeinek immárom 12 önálló müvében adta értékes tanúbizonyságát s ki legújabban a fent idézett czim alatt kiadott nagy müvével méltán felhívta nemcsak önmagára, hanem a jogakadémiákra is a közfigyelmet. A jeles szerzőnek eddig megjelent müvei két csoportra oszthatók. Egyrészük a házassági jog keretébe vág, amelynek terén Raffay egyike már a legkiválóbb szaktekintélyeknek, a másik a kodifikáczió ^körébe tartozik. Amannál egyik legfontosabb törvényünket tárgyalta, főképen a Magyar házassági jog czimü müvében, mely közkézen forog; emennél a Tervezetet bírálta s a tanulmányaiban kifejtetteknek jelentékeny hasznát vehetik a kodifikálok. törvény életbeléptéig, mely szintén az európai rendszert fogadta el), Angliában, Belgiumben és Francziaországban, hanem csak a büntetés végrehajtásának elhalasztásáról. Ugyanez áll Norvégiára és az angol gyarmatokra is. Az összes ujabb tervezetek csak a büntetés feltételes elengedését ismerik, ellenben a feltételes elitélést mellőzik. New-Yorkban az 1901. évi uj törvény szerint ugy az Ítélethozatalnak, mint a büntetés végrehajtásának elhalasztása is alkalmazható.