Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A szóbeliség eredményei Németországban és Ausztriában

508 Magyar Jogász-Ujság III. év'. féle kigondolható esetre tartalmaz intézkedést: nevezetesen az ügyvéd munkájáért díjazást nem követelhet, sem senkit dijának behajtásával meg nem bizhat. Cresson, volt batonnier, aki mindezen kérdésekben irányadó könyvet irt, munkájának azon részét, mely az ügyvédek díjazásával foglalkozik, a következő fenséges szavakkal kezdi meg : „Az ügyvéd tudása és jogi képzettsége nem eladó. Szegénynek, vagy nyomorultnak ingyen adatik, de el nem adatik soha". Mi sem természetesebb azonban, hogy ezek a szebbnél szebb elvek nem jelentenek többet, mint üres szóbeszédet, képmutatást. A franczia ügyvédeket megfizetik Francziaországban, ép ugy, mint más országban, csakhogy más, szebb formákban, etikettszerübben. Cresson igy folytatja: „A tiszteletdíjnak egy önkéntes ajándéknak kell lennie, a kliens hálája önkéntes megnyilatkozásának. Önként következik tehát, hogy azt kérni sohasem szabad". Ámbár nincs franczia ügyvéd, aki ezen tételnek helyességét tagadná, de azért nem sokra menne egy ez irányú per, ilyen elvek mellett. Épen, mert a barraeu szigorúan tilja tagjainak, hogy honoráriumot kérjenek s mivel másrészt a kliens utólagos hálájától sem lehet valami sokat várni, az ügyvédet előre kell megfizetni, ő nem kér dijat, hanem azt mondja: a per megindítása bizonyos költségeket igényel, erre pedig bizonyos mennyiségű előleget kell, hogy adjanak. S ámbár Cresson következetesen mindig a hálás kliensek „önkéntes adójáról" szól, a valóságban furcsa szine van ennek az „önkéntes akaratnak". Igaz, hogy az ügyvéd a hálátlan klienst be nem perelheti és egyáltalában nem szabad őt semmi uton-módon fizetésre kényszeríteni. Annál érdekesebb Cressonnak erre vonatkozólag müve későbbi folyamán tett megjegyzése. Itt azt mondja: „Ha oly kliens jön az ügyvédhez, aki korábbi ügyvédjét még ki nem fizette, nem szabad ügyét addig elvállalnia, mig előbbi ügyvédjét ki nem fizette." Röviden szólva, a kliens „önkéntesen" fizet. De ha ki nem fizette ügyvédje járandóságát, széles Francziaországban több ügyvédet nem kap többé. Egyszerűen bojkottálják. Fekete táblára kerül. Ennyire devalválódik tehát a hires franczia dignité és honneur. Ennek a méltóságnak és becsületnek vannak még más következményei is. Néhány év előtt történt, hogy egy fiatal ügyvéd elkövette azt a tiszteletlenséget, hogy kerékpár öltözetben jelent meg az igazságügyi palotában. Csakhamar magához idéztette őt a batonnier s óva intette, hogy ily súlyos sértést az ügyvédi kar tekintélye ellen többé el ne kövessen. Cresson pontosan megszabja könyvében, hogy az ügyvédek hogyan öltözködjenek és viselkedjenek. A bíróságok előtt csak fekete nadrág, talár és fehér nyakkendőben jelenhetnek meg és ha belépnek az igazságügyi palotába, czilindert és fekete felső kabátot kell viselniök. Mikor a tárgyalási terembe belép az elnök, az ügyvéd leveszi süvegét, de beszédét már fedett fővel mondja el és süvegét csak akkor veszi le, ha személyes megjegyzést tesz, bizonyítékokat terjeszt elő, vagy felebbezést jelent be valamely bírói határozat ellen. J. szóbeliség eredményei Németországban és Ausztriában. Már évek hosszú sora óta foglalkoznak Németország jogászai azon kérdéssel, miként csökkenthetnék a legalkalmasabb módon a birodalmi törvényszék óriási munkaanyagát. Tény, hogy a legfelső bíróság tul van terhelve s hogy e terheken mulhatlanul könnyíteni kell. Ebben valamennyien egyetértenek. Annál nagyobb az eltérés a módozatok között, melyekkel a kérdés megoldását czélozzák. A czél elérésére legegyszerűbbnek s legalaposabbnak látszik a felülvizsgálati összegnek 30001 márkáról 1501 márkára való felemelése. A megoldásnak ilyetén módon való keresztülvitele azonban magával hozná, hogy az egész felülvizsgálati eljárás erősen plutokratikus színezetűvé válnék, amit már társadalmi okokból is lehetőség szerint kerülni kell. Azok közé, kik ezen nézetet vallják, tartozik dr. Fischer Ottó titkos jogtanácsos, a boroszlói egyetem jogtanára, ki kevéssel ezelőtt, az összehasonlító jogtudományos és nemzetgazdaságiam egyesület ülésén ezen kérdést egy előadás keretében fejtegette. Hogy a birodalmi törvényszék túlterhelésének megszüntetése a felülvizsgálati összeg felemelése nélkül keresztülvihető legyen, erre nézve Fischer ajánlja a bécsi legfelső bíróságnál alkalmazott eljárás követését. Különösen kifogásolja az elsőbiróságoknak a szabályok és elvekhez való sablonszerű doktrinár ragaszkodását s a merev szóbeliséget. Ezzel szemben kiemeli, hogy az osztrák jog éppen a szóbeliség mellőzése által az eljárást mily jelentékenyen egyszerűsítette. Amíg a német birodalmi eljárás ugy az ügyek előkészítése, mint a felülvizsgálati kérelem indokolása, de az egész ügy érdemleges tárgyalása körüli eljárásban teljes egészében mereven ragaszkodik a szóbeliség konzekvens érvényesüléséhez, addig az osztrák joggyakorlat a szóbeliség korlátozása utján az eljárást végtelenül megrövidítette. Hogy mennyire hátráltatja az ügyek elintézését a német eljárás, azt élénken bizonyítják a következő számadatok : a bécsi legfelsőbb bíróság, mely igen pontosan dolgozik — Klein osztrák igazságügyminiszteri osztályfőnök adatai szerint — a hozzá érkezett 6500 ügy 92 és fél százalékát hat hó alatt, sőt 58 százalékát három hó alatt intézte el. A német birodalmi törványszék ezzel szemben az általa kitűzött határnapokat egy évet meghaladó időpontra tolta ki. A birodalmi igazságügyi hivatal államtitkára egy alkalommal a következő nyilatkozatot tette : „A birodalmi törvényszék a megboldogult emlékű, lassúságáról közismert kamarai bíróság nyomdokaiban halad." A német birodalmi törvényszék egy-egy tanácselnökére 500 ügy jut, minden bíróra 83 ítélet. Az osztrák legfőbb bíróságnál ezzel szemben egyegy tanácselnökre 1620 ügy, minden bíróra 135 ítélet esiK. S bár az osztrák legfelsőbb bíróság sokkal kevésbbé van munkával megterhelve, mint a német birodalmi törvényszék, mégis sokkal gyorsabban dolgozik ennél. Dr. Fischer beszédét a gyűlés nagy tetszéssel fogadta. Azonban, hogy Fischer dr. javaslata számíthat-e törvényben leendő megtestesülésre, az egyelőre nagyon is kérdéses. A német jogászok többsége ez idő szerint csökönyösen ragaszkodik a szóbeliség elvéhez a felülvizsgálati eljárásban is.