Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - Néhány szó a munkások baleset ellen való biztosításáról szóló törvényjavaslatról

500 Magyar Jogász-Ujság IU. évf. Törvény azt sehol sem mondja, hogy a vagyon szerzeményi minősége vélelmezendő, a Kúria pedig eme vélelem megalkotásánál sem az élet tapasztalataira, sem észszeriiségi okokra nem hivatkozik. A vélelemnek másik csoportja a házasság tartama alatt szerzett ingatlanra vonatkozik s ez a csoport már átcsap a házassági vagyonjog terére. Ebben a csoportban a pregnáns eset a Dt. r. f. XV. 9. 1. alatt foglalt az a bírósági határozat, amely szerint a házasság tartama alatt vétel utján szerzett birtok, tekintet nélkül arra, hogy a házastársak egyike hozzájárult-e a vételhez és mennyiben, és hogy a vételár ki lett-e és mikor fizetve, közszerzeménynek tekintendő. Tehát csak tekintendő, nem pedig közszerzemény. Ez a vélelem helyes is volna, ha nem volna benne az a tétel is, hogy a vélelem arra való tekintet nélkül fennáll, vájjon a vételár a házasság tartama alatt kifizettetett-e vagy sem. Mert hiszen ahhoz külön indokolás nem kell, hogy ha pl. a férj a házasság tartama alatt vesz ingatlant s vevőként csak ő maga szerepel, a vételárat pedig a házasság felbontása után fizeti ki, a nő a vételár kifizetéséhez sem szorgalmával, sem gondoskodásával nem járult, nem is járulhatott, nincs tehát ok arra a feltevésre, hogy a nő is részt vett az ingatlan szerzésében. Ezzel a most tárgyalt csoporttal ellenkezik a Kúriának a Dt. r. f. XXVII. 111. sz. alatt foglalt az a kijelentése, hogy „a házasság tartama alatt szerzett ingók a férj vagyonából szerzettnek vélelmezendők mindaddig, mig annak ellenkezője nem bizonyittatik." Hogy minő tényeket vett a kir. Kúria ennek a kimondásánál alapul, hogy minő jogszabályból vezeti le ezt a vélelmet, annak az előadásával a kir. Kúria adós maradt, valamint adós maradt annak indokolásával is, hogy ha az ingókra ez a vélelem nem ál), miért áll az ingatlanokra. Dr. Dobi Imre, pécsi kir. ítélőtáblai biró. Y Néhány szó a munkások baleset ^ ellen való biztosításáról szóló törvényjavaslatról. A nagy tudással, éleslátással szerkesztett baleset ellen való biztosítási törvényjavaslat, Szterényi miniszteri tanácsos ur müve, jogászi körökben már kellő méltatásban és elismerésben részesült. A magyar jogászegyletben, a kifogásolt intézkedésekre nézve Szttrényi részben már megadta a kellő felvilágosításokat, módosításokat helyezvén kilátásba, részben megindokolta újólag a Tervezetben elfoglalt általunk is helyesnek vélt álláspontját. Orvosi részről tudtommal csak Gerber Béla főorvos ur szó/f hozzá a kérdéshez. Tekintettel az ügy nagy fontosságára, ez uton újra szóvá teszem e törvényjavaslatot, remélve, hogy a nézetem szerint fennálló hiányt, a szervezetet illetőleg pótlólag ki fogják egészíteni Csatlakozom a már megnyilatkozott orvos kollegám azon nézetéhez, hogy ezen eminente az orvosi ténykedésen felépülő szocziális tör vényjavaslatban az orvosi rend kellő képvisel tetéséről gondoskodva egyáltalán nincsen. Hiány nak tekintem azt, hogy a felállítandó állami biztosítási hivatal részére orvosi tanácsadó szisztemizálva nincsen. Az orvosi rend ily teljes negligálása, kifolyása a mi sajátos viszonyainknak, melyeket legjobban jellemez az, hogy a törvényhozás házában orvos-képviselő egyáltalán nem foglal helyet. Nálunk, ahol minden kérdés politikai vonatkozásban bir csak érdekkel, az exact tudomány művelői számottevő faktorrá — jogászi képességeik híján — nem lehettek. Innen ered az, hogy egy oly törvényjavaslat, melynek alapját, alfáját és ómegáját az orvosi ténykedés és ez uton szerezhető tapasztalat adja meg, orvosi körök kellő és megillető bevonását a végrehajtási, intézkedési körökbe nem kontemplálja. Nem lehet czélom az orvos fontos szerepét e kérdésben részletesen megindokolni, elég, ha utalok arra, hogy a törvényjavaslat lényegét alkotó kártérítés kérdésekben a megítélés alapját képező adatokat kizárólag az orvosok szolgáltatják. A törvényjavaslatban az orvos szerepe csak mint szakértőé van kontemplálva, pedig, mint alábbiakban kimutatom, a létesítendő állami biztosítási hivatal feladatai között olyanok is foglaltatnak, amelyeket csakis az orvosi téren járatos fog helyesen megoldhatni, — illetve a helyes intézkedésekre nézve a tanácsot megadhatni, — e hivatalban pedig orvosi tanácsadó részére hely nincs kijelölve! Már Gerber rámutatott, hogy ellenkező orvosi vélemények eldöntése nem bizható orvosi kérdésekben teljesen járatlanokra, mint amilyenek a választott bíróság tagjai; már ő sürgeti, hogy e választott bíróság tagjai közé orvos is felveendő volna! A Tervezet különben az orvosi rend meghallgatása nélkül arra egy ujabb terhet ró — a midőn kimondja azt, hogy a kerületi betegsegélyző pénztárak orvosai fogják a balesetes egyének kezelését elvégezni, ezen intézkedést avval indokolva meg, hogy a fennálló viszonyok szerint is ma ezek végzik ezen munkát. De megfeledkezik a Tervezet arról, hogy e munka a törvény életbeléptetésével rendkívül szaporodni fog, megfeledkezik arról, hogy a törvény ezen orvosok teendőit szaporítja azzal is, hogy a kezelő orvosoktól bizonyítványok kiállítását posztul álja.