Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - Feltételes és határidős végrendeleti részesítések

U. sz. Magyar Jogász-Ujság 497 A törvény végső kihangzása is az, hogy örökérvényű jogot akar létesíteni. A „clausula perpetuae sanctionis" a kodifikácziót jelenti, a mint az primitív alakjában megjelenik. Az örökérvényüség még később is kisért. Azt hiszik, hogy a kodifikáczióval egyszer s mindenkorra meg lehet kötni az életet. A Decretum Május tartalmát tekintve, legnagyobb részében perjogi és közjogi s csak igen kevés tételt érint a magánjog köréből. Az örökérvényüségre élő czáfolatot hoz az 1492. év, melyben II. Ulászló nagyobb decretuma jelenik meg. Ez is „az ország régi törvényeiből, decretumaiból és szokásaiból kiválogatott és mindnyájuk közös tanácsával és elhatározásával egybe gyűjtött", de már elismerten „az időviszonyokhoz és körülményekhez képest újonnan is szerkesztett" czikkeket tartalmaz. Itt már hiányzik az örökérvényüség záradéka; a Mátyás által behozott újítások (novitates) kifejezetten eltörültetnek. Tartalmi szempontból ugyanoly megítélés alá esik, mint a Mátyás Decretum Májusa. Határozott irányt vesz a törvényhozás a most említett két kodifikáczionális kísérlet után. II. Ulászló 1498. évi dekr.-ának VI. czikkelye kimondja: „Minthogy az itélömesterek az ítéletek meghozása alkalmával mindenkor az ország szokásaira szoktak hivatkozni: ezért ezeket a régi szokásokat irásba kell foglalni és a melyeket a királyi felség és a biró urak helyesnek és törvényesnek s nem rosszaknak és helyteleneknek fognak találni, azok szerint kell ítélni." Erre a czélra egyik kodifikátornak Ádám mestert bizzák meg és anyagilag is gondoskodnak róla, a másik törvényszerkesztőnek megválasztását a királyra bizták. íme, a törvényhozás egyik irányban már határozott s ez a szokásjog egészbe foglalásának, tehát a tulajdonképeni kodifikácziónak iránya. Ugyanebben az irányban halad az 1500 : X. t.-cz. 5. §-a; itt a (nyolczados) törvényszék hites bírái arra utasíttatnak, hogy azokat a szokásokat és jogszabályokat, amelyekre a törvénykezés közben hivatkozás történik, megmagyarázzák és irásba tegyék, vagyis a mai műnyelven szólva, döntvényeket készítsenek és ezeket aztán a következő országgyűléseken (melyeket 1447. óta évenként, 1503 tói pedig minden harmadik évben kell vala megtartani) bemutassák, a he lyesen és igazságosan megváltozottaknak jóváhagyása, a helytelenül és az igazságnak meg nem felelően megállapítottaknak pedig kiigazítása végett. A törvény latin szövege kétségtelenné teszi, hogy itt döntvények készítéséről volt szó, hiszen törvénykönyvet nem lehet „ad futuras . . . conversiones regnicolarum generales. .. semper" készíteni. Azt hisszük, hogy ezen törvényhozási megbízások eredményeinek nyomát helyesen sejtette a két Kovachich*) az Illosvay kódexbe felvett döntvénygyüjteményben. A „Decisiones Tabulae tempore Vladislai II. Regis" Ádám itélömester, vagy talán az 1500 : X. t.-cz.-kkel megbízottak munkája. íme, tehát már a Hármaskönyv előtt pozitív emlékeink vannak a magyar magánjog kodifikáczióját illetőleg. Törvényhozásunk első kísérletei igen érdekesek. Amint elhangzott a joganyag kiegészítésére, vagy javítására irányzott óhaj, az örökérvényüség jegyében létrejött a Decretum Május. És minthogy, ugy látszik, nem sikerült az örökké uralkodó jog megteremtése, most már a másik végleten a iölyton-folyvást hozandó és kiegészítendő döntvények gyűjtésében igyekszik megtalálni a törvényhozás a kodifikáczió megfelelő alakját. így ingadozik s mondhatjuk, tapogatózik a törvényhozás, míglen elérkezünk a XVI. század elején ahhoz az időhöz, amelyben megtalálja végre megfelelő kielégítését: létrejön Werbőczy Hármaskönyve, a 48. előtti magyar magánjog kódexe. Dr. Illés József, bpesti egyetemi ni. tanár. Feltételes és határidős végrendeV leti részesítések. A Tervezet 1843. §-ában átveszi a német ptkönyv 2074. §-ának azt a szabályát, mely szerint a felfüggesztő feltételtől függöleg rendelt végrendeleti részesítés kétség esetében hatálytalan, ha a részesített a feltétel beálltát meg nem éri. A Tervezet ugyanezt a szabályt alkalmazza — a német ptkönyvtől eltérőleg — a jövő (kezdő) időpont beálltára szóló végrendeleti részesítésekre is. Nem érintve e szabály elvi helyességének kérdését, ugy találom, hogy e §. az 1794., 2001. és 2003. §-ok mellett az örökösnevezés és hagyományrendelés tekintetében nemcsak hogy felesleges, hanem az idézett §-okkal ellentétben is áll. A §. természetesen csak oly felfüggesztő feltételről vagy időpontról szólhat, amely az örökhagyó halála után következik be. Ilyenkor, ha a feltételes vagy határidős részesítés örökösnevezésben áll, törvény szerint (1867. §.) utóörökösnevezéssel van dolgunk. Már pedig az utóörökség a 2001. §. I. szerint csak a feltétel vagy időpont beálltával „nyílik meg," az 1794. §. szerint pedig az utóörökösnek az „örökség megnyíltakor," tehát nem az örökhagyó halálának, hanem az utóörökösödés esetének beálltával kell életben lennie. E részben tehát az 1843. §-ra *) Kovachich Márton : Formuláé solennes styli Pest, 1799. Praef. V.; Kovachich József: Notitiae praeliminares Pest, 1820. 400. éa köv. 11.