Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A jogi oktatás és jogi vizsgálatok reformja

24. sz. Magyar Jogász-Ujság 493 káztatja, hanem egyúttal túlságos nagy terhet hárit az egyetemek tanáraira, amely azokat tudományos működésükben is akadályozza. Sőt ennek következtében a joghallgatók nagy tömegeire nézve egyáltalán fiktivvé lett a jogi oktatás lehetősége, mely végeredményében gyakran csak az indexláttamozások és vizsgálatok ténykedésében merül ki. Ebből ismét az a további baj származik, hogy könnyűvé válik a jogi tanfolyam elvégzése, mert annak ideje alatt a joghallgatók kereső munkát folytathatnak, s ezzel lényegesen előmozdittatik a jogi pálya szukkreszczencziájának növekedése. Egyébiránt jogi oktatásunk módszere több irányban különben sem kielégítő. Többnyire praelekcziók tartásában merül ki; ellenben sem a tudományos, sem a gyakorlati működés feladataival és módozataival meg nem ismertet s főként gyakorlati czéljai vannak elhanyagolva. E részben mindössze csak az történik, amit egyes kiváló férfiak önkénytes buzgalma létesít, ellenben intézményszerüleg a fennálló akadályok között nem lehet a jogi oktatást megfelelően szervezni. Ami különösen a jogakadémiai oktatást illeti, ez leginkább sínylette meg a jogakadémiákra nézve kedvezőtlen felfogás következményeit. A jogakadémiák elnéptelenedése és a róluk elterjedt kedvezőtlen ítélet, nemcsak elkedvetlenitöleg s bénitólág hatott tanáraik működésére, hanem több akadémiát fennállásában ingatott meg. Már pedig bizonytalan alapon nyugvó és kihalásra szánt intézetek nem alkalmasak arra, hogy kiváló férfiakat állandó szolgálatukban megtartsanak. így történt azután, hogy ezen korszak alatt ez intézeteket bizonytalan helyzetük és jövőjük miatt egész sora hagyta el a kiváló hivatásu tanároknak s ennek hatása a jogi oktatás színvonalában annál is inkább érezhetővé vált, mert ugyanezek az intézetek ebben a helyzetükben nem gyakorolhattak kellő vonzerőt a kiváló fiatal erőkre sem, akik az eltávozottak helyét betölteni hivatva lettek volna. Számos tanintézeten ennek következtében átmeneti állásokká lettek a tanári kathedrák, a honnan a tanárok minél hamarább biztosítottabb pozicziókba törekedtek. Kész tudósok ily állások betöltésére nem is igen vállalkoztak, ugy, hogy a felekezeti jogakadémiákon tanári kvalifikáczióképen az egyetemi habilitácziót sem ílehetett megkívánni, sőt sok esetben a tanszékeket oly egyénekkel kellett betölteni, akik még a doktori fokkal sem voltak felruházva. Hogy e körülményeknek kárát vallotta a jogakadémiai oktatás színvonala, ez könnyen érthető. De sokkal súlyosabb volt ennek az a következménye, hogy akadályául szolgált egyetemi színvonalon álló tanári karok képződésének, melyeknek hiánya némely üresedésbe jövő tanszak ellátásánál meglevő két egyetemünkön is érezhetővé válik. Mi sem jellemzi jobban az érintett irányzat hatását, mint épen az, hogy ott, a hol az intézetek viszonyai csak némileg is kedvezőbbek voltak, inkább sikerült kiváló tanárok szolgálatát biztosítani és hogy ujabban, a mióta az irányzat a jogakadémiákra nézve általában kedvezőbben alakul, e részben már most is biztató jelenségek mutatkoznak. Elméleti képesítő vizsgálataink rendszerében is számos hibát és visszásságot észlelünk. E vizsgálatok rendszere a jog és államtudományok bifurkácziójára van alapítva. Ismer jogtudományi és államtudományi államvizsgálatot, jogtudományi és államtudományi doktorátust. Ez a megkülönböztetés azonban sem e tudományszakok természete, sem a gyakorlati pályák szükségletei szempontjából nincs kellően igazolva. E tudományszakok kölcsönös összefüggése és egymásra hatása ugyanis kizárja azoknak rendszerbeli teljes szétválasztását, a gyakorlati pályák pedig azoknak összes köreiben való jártasságot kívánják meg, ugy, hogy helyes vizsgálati rendszer csakis ezeknek egybefoglalására építhető fel. Mindenesetre szembetűnően visszás az, hogy jelenleg a közigazgatási pályára lépőktől a magánjog és a büntetőjog ismerete nem kívántatik meg, holott annak elveit léptennyomon alkalmazniok kell. E vizsgálatoknál továbbá, jóllehet közfunkeziókra képesítenek, nincs megóva a képesítés állami jellege és jelentősége ; mert belső, intézeti vizsgáló bizottságok elé vannak utalva. E vizsgálatok ezen kívül értéküket tekintve is egymástól igen különböznek és intézetek szerint is eltérő színvonalon állanak, mert a vizsgálóbizottságok szervezetében nincs semmi biztositéka az egyenlő színvonal megtartásának. Az egész vizsgálati rendszerből végül ki van küszöbölve az oly vizsgálat, a mely tisztán tudományos képesítést volna hivatva szolgáltatni, mert a jelenlegi doktori szigorlatok gyakorlati pályákra képesítő vizsgálatokként lévén megállapítva, ezek czéljának felelnek meg. A jogi oktatásban mutatkozó bajok elhárításának nélkülözhetetlen előfeltétele az egyetemi hallgatók fölös számának a vidéki intézetekre való terelése, vagyis az oktatás deczentralizácziója. Ehhez szükséges, hogy az illető tanintézetek a reájuk háruló feladatra képesítve legyenek s a jogi oktatást ugy teljesítsék, hogy az az egyetemi oktatás értékének megfeljen s azt egészben véve pótolja. Minden várakozást kielégitőleg ez csak ugy volna lehetséges, ha a vidéken megfelelő számú egyetem, vagy legalább is egyetemi kar szerveztetnék. Ámde a közoktatásügyi kormány nyilatkozatai szerint ennek ez idő szerint leküzdhetetlen akadályai vannak. Ez akadályok között kétségtelenül legfontosabb az, hogy ez idő szerint hiányoznak a megfelelő színvonalú egyetemi tanári karok szervezésének feltételei. Már pedig ily intézetek alkotásának csak ugy lenne jelentősége, ha azok nemcsak névleg,