Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A semmiségi ok megjelölése a kir. Kúria előtti eljárásban

24 sz. Magyar Jogász-Ujság 491 kozatlan, a törvény legelemibb fogalmával sem ismerős földművestől vagy napszámostól nem lehet követelni, hogy az érvényesíteni kivánt semmiségi okot szabatosan megjelölje. Ha áll az, amit elvitatni alig lehet, hogy a mindennapi tapasztalat szerint dívó ilynemű perorvoslati nyilatkozatok és kijelentések a társadalom nem épen most jelzett kategóráiból kerülnek is ki, de tény az is, hogy a vádlottakként szereplő alsóbb néposztályhoz tartozó egyének e tárgyú nyilatkozatai s bemondásai sok esetben a perorvoslatok mikénti használatára vonatkozó szabályszerű kitanitás nélkül vezettetnek be a jegyzőkönyvbe. Ez kétségtelenül nem korrekt eljárás, de ennek is van korrektivuma. Ugyanis a B. T. 330. §. második bekezdése szerint az elnök a vádlottat, ha nincs védője, a perorvoslatok használhatóságáról felvilágosítani tartozik. Ámde e rendelkezés igen gyakran figyelmen kivül hagyatik a gyakorlatban, aminek rendszerint az a káros következménye van, hogy a felek által tévesen vagy nem megfelelő módon megjelölt semmiségi okra fektetett semmiségi panaszok rendesen visszautasittatnak. Időszerű volna egy oly irányú körrendeletnek a kibocsátása, amely a bíróságokat az idézett törvény parancsoló rendelkezéseinek pontos megtartására figyelmeztetné. Az ily intézkedés nem maradna üdvös hatás nélkül s bizonyára csökkentené a visszautasítások számát, aminek ismét az a gyakorlati eredménye volna, hogy a semmiségi panaszok nagyobb számban kerülnének érdemleges felülvizsgálat alá. Aert nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a B. P- 429. §-a szerint a kir. Kúria hivatalból figyelembe vehető semmiségi ok alapján sem intézkedhetik, ha a használt semmiségi panasz visszautasítandó, vagy azért, mert semmiségi panasznak általában nincs helye, vagy azért, mert a használt semmiségi panasz nem érvényesíthető — amiből következik, hogy a semmiségi panasz, ha tárgyalásra utasítva nem lett, a hivatalból figyelembe vehető semmiségi ok fenforgása esetében sem vizsgálható felül. Ugyanaz áll a B. P. 437. §. ötödik bekezdésében szabályozott eljárásra nézve is, amennyiben a kir. Kúria a semmiségi panasz visszautasítása esetében nincs s nem is lehet abban a helyzetben, hogy a B. P. 437. §. ötödik bekezdése szerint pótló eljárást rendelhessen, mert ez anyagi semmiségi ok fenforgását tételezi fel; a semmiségi panasz visszautasítása esetében pedig az idézett törvény alkalmazhatóságának előfeltétele hiányzik. Visszatérve már most az alapfejtegetés tárgyára, kérdés merül fel arra nézve is, vájjon a B. P- 385. §. 1. c) pontjára való puszta hivatkozással tekinthető-e tüzetesen megjelöltnek az érvényesíteni kivánt semmiségi ok vagy sem ? E pontban három egymástól lényegben különböző semmiségi ok van felsorolva. Ott tehát a dolog természetéből folyóan elengedhetlen követelményként annak szüksége áll elő, hogy a perorvoslatot bejelentő világosan megjelölje az e pontban felsorolt semmiségi okok közül azt, amelynek alapján kiván perorvoslattal élni. Történhetik ez a semmiségi ok alapjául szolgáló ténybeli adatra való világos reáutalással, ha csak az eljárás adatai vagy a vádlott védekezése nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a sérelem a beszámithatóságot vagy a büntethetőséget kizárómelyik okra vagy pedig a bűnvádi eljárás megindítását kizáró mily ok fenforgására alapittatik. És itt helyénvaló megjegyezni azt is, hogy egészen más szempont alá esik az esküdtbiróság ítéletének a felülvizsgálata. Itt az esküdtek határozatára (verdikt) esik a súlypont; itt az esküdtekhez intézett kérdésekre adott feleletek irányadók. Ha tehát az esküdtek bűnösséget állapítottak meg, ki van zárva, hogy a kir. Kúria a B. P. 385. 1. c) pontja alapján sikerrel felülvizsgálhassa az ítéletet, mert abban az esetben, midőn a beszámithatóságot kizáró ok a fökérdésbe foglaltatott, az arra adott „igen"-lő felelet kizárja ennek fenforgását, valamint ki van zárva a beszámithatóságot kizáró ok abban az esetben is, ha erre, vagy a törvényhely most idézett pontjában megjelölt más kizáró okra külön kérdés lett feltéve és az arra adott válasz nemleges. Azonban az orvoslás lehetősége itt is meg van engedve; ez semmiségi panasz utján érvényesíthető, de csak közvetve, t. i. a kérdések helytelen vagy hiányos feltevése miatt használható perorvoslat czimén. Mert a B. P. 355. §-a szerint a főkérdés ama tényállás és törvény szerint szerkesztendő, amelyen a vádhatározat és ennek hiányában a vádirat tartalma nyugszik. A külön kérdések anyagát pedig a felek állításai szolgáltatják. (358. s köv. §-ai.) Ha tehát példaképen a védelem részéről indítványozott és a jogos védelmet felölelő külön kérdés feltétele mellőztetett, ebben az esetben a beszámítást kizáró ok fenforgása miatt a semmiségi panasz á B. P. 427. §. 4. pontja alapján érvényesíthető, mert kétségtelen, hogy ebben az esetben a védő által érvényesített alaki semmiségi ok a vádlott érdekeinek sérelmével járt. Ugyanaz áll akkor is, ha a kérdések feltétele hiányos, vagy nem meriti ki a törvényszabta tényelemeket, stb. A kir. Kúriának e kérdésben elfoglalt álláspontja ismeretes. A judikatura azonban még nem domborodott ki a maga teljes egészében, mert van számos eset, amikor aB. P. 385. §. 1. b) pontjára való puszta hivatkozással érvényesített semmiségi panaszok tárgyalásra utasíttatnak s vannak esetek, amikor az ügyek gondatlanságból elkövetett cselekmények eseteiben a semmiségi ok mikénti megjelölésére való tekintet nélkül tárgyaláson érdemben intéztetnek el.