Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - Dr. Josef Kohler: Encyklopädie der Rechtswissenschaft in systematischer Bearbeitung

23. sz. Magyar Jogász-Ujság 437 vezet fölött. Szerző, aki évek hosszú sora óta a szövetkezetek működését és e működésnek előnyeit ós hátrányait, szóval a szövetkezeti üzem minden csínjátbinját ismeri, kétségtelenül hivatott a kérdéshez való hozzászólásra és illetékes meghallgatásra, A szerző nézete szerint a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekről rendelkező szakaszai annyira minden esetre beváltak a gyakorlatban, hogy helyükbe uj törvény nem képez életfeltételt. Szerinte elegendő volna a novelláris revizió, illetve, pótlás, amelynek lényege szerinte főelvben a következő volna: „minden hitelszövetkezet egy központi szövetkezel kötelékéhez tartozni köteleztetik és hogy a jövőben hitelszövetkezetek csak egy központ közbenjárása és felelőssége mellett keletkezhetnek. Ezen központi szövetkezetnek lenne azután hivatása mindazt teljesíteni, amit a tervezet a bíróság utján akar végeztetni. — Dr. Engel Aurél: A részvénytársasági közgyülési határozatok megtámadása. Budapest, Franklin. 1904. Szerző nagy irodalmi apparátussal és ennek megfelelő készültséggel foglalkozik a czimbeli kérdéssel. Fejtegetésének főbb mozzanatai a következők: A kereshetőség, amelynek előfeltételeit kimerítően ismerteti, az alperesség, a kereseti jogalap, amelynek szerinte közgyűlési határozatnak kell lennie, illetve amely ennek törvény- vagy szabályellenes voltában keresendő. A kereset tartalma, különösen pedig a kereseti kérelem, perjogi kérdések, mint aminők hatáskör, pertársaság, bizonyítás stb. A per megindításának ideje, ennek kezdő és végpontjai A perindítás következményei és az ítélet és következményei czimü fejezetekben a szerző hasznos útbaigazításokkal szolgál, épp ugy a 9-ik fejezetben, amelyben azon kérdést tárgyalja, hogy mely jogvédelemre nem kell megtámadási per. Fejtegetésének utolsó részében pedig azon kérdéssel foglalkozik, hogy „Van-e keresete a társaságnak az egyes részvényes ellen, a közgyűlési határozat érvényes voltának megállapítására ?" A füzet különlenyomat a „Jogtudományi Közlöny "-ből. Dr. Josef Kohler: Encyklopädie der Rechtswissenchaft in systematischer Bearbeitung. Begründet von Dr. Franz von Holtzendorf. Hatodik kiadás, Duncker és Humblot (Lipcse) és Guttentag J. (Berlin) kiadása. 50 M. Ezen munka 1890. óta ujabb kiadásban nem jelent meg. Azóta a német jogtudomány oly jelentékeny átalakulásokon ment keresztül, egyes ágai oly lényegesen változtak vagy bővültek, hogy a mai kor és a tudomány mai színvonalán álló uj átdolgozott kiadás jóformán egészen uj munkával ér fel. Ezen uj munka Kohler J. égisze alatt jelent meg, aki sokoldalúságánál fogva, ezen vállalat szellemi vezetésére kiválóan hivatottnak látszik. Az előbbi kiadások munkatársait nagyobbrészt ujak pótolják; megmaradt azonban a régebbi kiadásokból Bruns- nak két klasszikus értékes dolgozata: a mai római jog, és a római jog történetének és forrásainak ismertetése; a melyet már az előbbi kiadásban az elhalt szerző helyett Pernice, illetve Eck dolgozott át, a kiknek a helyébe most Lenel, illetve Mitteis léptek, — és a nemet jogtörténet alapvonalai Brunnertől, mely munka időközben önálló könyv alakjában is megjelent. A régi munkatársak közül még csak Meier Ernőt említhetjük meg, aki már az előbbi kiadásokban is kitűnő értekezést irt a közigazgatási jogról. A német magán- és kereskedelmi jogot Gierke ismerteti. A váltó- és csekk-jogról Cohn, a jelzálogbankról Hecht értekezik. Az enciklopédia fő munkáját, a mai magánjogot, maga a kiadó, Kohler irta meg. Ezt kiegész tik Heymann, Crome és Weh tanulmányai az angol, franczia és orosz jogról; ismertetése a birodalmi magánjog viszonyának az orszának ismertetése Bartól. A polgári perrendtartást és csődeljárásról szóló tanulmány Kohler munkája. A büntetőjognak szentelt rész Wachenfeld (büntetőjog), Beling (büntető-perrendtartás) és Weiffenbach (katonai büntetőjog és büntető perrendtartás) munkáival bővült A közjogot Anschütz, a közigazgatási jogot, mint már említettük, Meier dolgozta fel, Lass a munkás biztosításokkal foglalkozik. Az egyházjog történetét és rendszerét Steitz, a népjogot Heilborn ismerteti. Ahrens jogbölcseleti bevezetését a kiadónak a jogbölcseletről és az általános jogtörténetről irt értekezése pótolja, a mely szigorúan elhatárolja a jogbölcseleket az úgynevezett természetes jogtól, a jogkövetelményektől, a jogpolitikától és a jogtechnikától és uj alapot szolgáltat az általános jogtörténethez. Ez a rendkívül vonzóan megirt értekezés nagy érdeklődésre larthat igényt. Brunner, aki azt hitte, hogy az enciklopédia nem fog ujabb kiadást megérni, az előző kiadásokban a német jogtörténetről foglalt rövidebb közleményeket időközben gondosan átdolgozta, bővítette, irodalommal és a források jegyzékével ellátta és „A német jogtörténet alapvonalai" czim alatt, mint önálló könyvet adta ki. Mennyire hézagpótló volt ez a munka, azt eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy két év leforgása után annak ujabb kiadása vált szükségessé. Ezt a második kiadást az enciklopédia, majdnem egész terjedelmében átvette, csak az ide vágó irodalom felsorolását és a jegyzeteket hagyva ki. Bruns-nak még egy klasszikus tanulmánya van az enciklopédiában a pandektajogról. Az átdolgozó kénytelen volt ezt a tanulmányt némileg átalakitani, ami a munkának csak előnyére válik és az átdolgozó nagy jártasságára és ügyességére vall. Ez az értekezés a romanisztikus irodalom egyik gyöngye és elolvasása mindig tiszta, zavartalan élvezetet nyújt. A német magánjogot azelőtt Behrendnek egy csak 32 oldalra terjedő értekezése ismertette. Ennek a helyébe lépett Gierke „német magánjog alapvonalai" czimü munkája, mely majdnem kétszerannyi helyet foglal el és ilyképpen megadja a német magánjognak azt a helyet, a mely azt egy német jogi enciklopédiában méltán megilleti. Az érvényben lévő birodalmi magánjog nincsen beleszőve a német magánjog ismertetésébe Az uj, végre elért egységes jogot, mondja a szerző nem akarjuk újólag római és germán alkatrészeire szétbontani, hanem egységesen felfogni és ismertetni. " Ellenben azt a szerény, bár felette jelentékeny feladatot utalja a német magánjog körébe, hogy a német jog germáni alapelemeit felkutassa, azokat a történelmi alapra visszavezesse és a bennük élő jogi gondolatokat kifejtse. A szerző a germán jogi gondolatoknak sok oldalú vonzó képét nyújtja és azt az óhajt érleli meg bennünk, hogy a szerző mielőbb irja meg a német magánjogról szóló nagy munkáját, melyben ezt a képet még részletesebben fogja kidolgozni. A személyi jogról, illetve a jogforrásokról szóló részben szerző a főnemesség jogát és az autonómia lényegét és tartalmát is ismerteti. Bar a nemzetközi magánjogról, Kohler a polgári perrendtartásról és csődről, Dorner pedig a bíróság szabad megválasztásáról értekezik. Gierké-nek a kereskedelmi jogról irt értekezése méltán sorakozik a német magánjogról irt előző ismertetéshez. Ezt kiegészíti Cohn Györgynek a váltó- és csekkjogról és Hecht-nak a jelzálogbankjogról irt értekezése. Kiemelendő továbbá a közigazgatási jognak Meier-töl való ismertetése, az egyházjog ismertetése Stutz - tól a nemzetközi jog ismertetése Hielborn-tól és a gyarmatjogé Köbner-től. Stutz munkájában különös érdeklődésre tarthat igényt az egyházi jog története, mely a munkának nagyobbik fele. Heilborn munkájának egyik nagy előnye, hogy a jogélet legmodernebb formáira is figyelemmel van Különös rendszertana érdekes adatot szolgáltat ahhoz, hogy melyik a nemzetközi jognak legalkalmasabb rendszere, Köbner-nek gyarmatjoga az egész enciklopédiának mintegy függeléke és mintegy keresztmetszetét nyújtja az egész magán- és közjogrendnek, amennyiben az a gyarmatok viszonyaira alkalmazást nyer. Nem hagyhatjuk említés nélkül az egész műnek betüsoros mulatóját. Mindent egybevetve, az enciklopédiának kiadója büszkén tekinthet a műre, mely a német tudomány kimagasló határkövének mondható.