Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - A védelem feladata

23. sz. Magyar Jogász-Ujsag 475 elméjű gyermek és fiatalkorú szerfeleti fogyatékos és meghamisítható tanuzó képességére, valamint általában a tanuzási képességnek kísérleti vizsgálatára. Ismeretes hogy gyermekek vádaskodása befolyásolt, s mindenek szerint jóhiszemű tanuzása nem egyszer szolgált nevezetes bünpörök alapja gyanánt, s ilyképpen az elmaradottak nem is voltak a gyakorlati fontosság teljes híjában. Nehogy azonban ugy tűnjék fel, mintha e mozgalomból s saját vizsgálataimból, melyek gyakorlati alkalmazhatóságát ha nem is a tulmesszi, de mégis a jövő zenéjének tartom, korai következtetéseket akarnék levonni, s nehogy ugy látszék, mintha szaporítani akarnám amaz eshetőségek számát, melyekben az igaztalanság a pszikhiatria tiszta köpenye mögé igyekszik húzódni, konklúzióimat a következőkben rögzítem: 1. A tanuzó képesség kísérleti tanulmányozását s a tanú diagnosztika mielőbbi kiépítését kívánatosnak tartom. 2. Óhajtandó, hogy e tudományos mozgalomban a pszikhologus, elmeor/osi, jogi s paedagogus körök egyaránt részt vegyenek, még pedig ne csak a külföldön, de hazánkban is. 3. Figyelemmel kisérendő a kérdés, nem-e volna czélszerü, — tekintettel a gyermeki elmének a tanuzás körül mutatkozó fizilogiás gyengeelméjűségére, s a tompábbelméjüség gyakori előfordulására, valamint annak gyakran nem könnyű felismerhetőségére, — a tanú megeskethetőségi korát a 14-ik életévről magasabbra, esetleg a befejezett 17-ik évre emelni ? Dr. Ramchburg Pál, X

budapesti orvos. A védelem feladata. Vájjon erkölcsi és hivatásbeli kötelessége-e a védőnek védencze érdekében minden lehetőt elkövetni felmentése érdekében akkor is, midőn e törekvés sikertelensége bármely oknál fogva eleve kétségtelen ? E kérdéssel érdemes foglalkozni, annál inkább, mert az utóbbi években nem egy olyan bünper fordult elő, amelyben a védelem által elkövetett eljárás ezt a kérdést aktuálissá tette. Ha valakit ártatlanul elitélnek, a németek a bíróságnak ezt a tévedését „Justizmordnak", igazságszolgáltatási gyilkosságnak nevezik, még abban az esetben is, ha a kiszabott büntetés egyébként nem súlyos. Ez a német kifejezés nagyon jellemző, mert azt jelenti, hogy szerencsétlenségnek, bűnnek tartják, ha a bíróság ártatlant bűnösnek ítél és hogy ilyen szerencsétlenséget a legnagyobb gondosság alkalmazásával meg kell akadályozni. Tévedni emberi dolog; előfordult már, hogy a vádlott bűnössége kétséget kizárólag bebizonyitottnak látszott, mégis később épen olyan kétséget kizárólag bebizonyult, hogy ártatlan. Sok esetben az ártatlanság csak későn, az ítélet végrehajtása után derült ki. A bünperekben arra kell törekedni, hogy minden körülmény, amely az ügy felderítésére szolgálhat, idejekorán megállapittassék és tisztáztassék. Ezért van minden büntetőügyben megengedve és súlyosabb beszámítás alá eső ügyben kötelezővé téve, hogy a vádlott oldalán olyan férfiú álljon, akinek hivatása és feladata, hogy mindazokat a tényeket és körülményeket egybe gyűjtse és érvényre juttassa, amelyek a vádlott bűnössége ellen szólnak, vagy amennyiben a vádlott bűnösségét beismerte, vagy pedig kétséget kizáróan beigazoltatott, a büntetés enyhítésére alkalmasaknak látszanak. Súlyos bűnnel igazságtalanul gyanúsított embernek az ártatlanságát bebizonyíthatni, — ez a legszebb siker, amit védő elérhet. Csakhogy ilyen diadalt ritkán arat a védő. A vádlottak túlnyomó többségét el kell Ítélni, mert bűnösségük kétségtelenül be van bizonyítva. Ha mégis felmentik a vádlottat, ez sok esetben azért történik, mert az ügy nincsen kellően felderítve; a felmentett vádlott azért mégis gyanúban marad. Más esetekben a vádlottnak sikerül a büntető igazságszolgáltatás kezei közül kisiklani ; cselekménye kétségtelenül igazságtalan erkölcstelen volt, de a büntető törvénykönyv egyetlen szakasza sem alkalmazható erre a cselekményre. Nagyon sok esetben a védő érdemetlen ember érdekében fáradozik és fáradozásának természetesen nincsen eredménye. Ez is egyik oka annak, hogy sok kiváló ügyvéd lehetőleg kivonja magát a védői működés alól, annál is inkább, mert jogászi éleselméjüségét sokkal fényesebben érvényesítheti a polgári perekben. Annál nagyobb elismerés illeti tehát azokat a tehetséges és tisztes ügyvédeket, akik olyan hivatásra szánják magukat, amely az igazságszolgáltatásban nélkülözhetlen. A védő feladata korántsem lehet az, hogy a bűnöst minden körülmények között felmentesse. Az a dicsőség, hogy sikerűit egy gyilkost felmentetnie, akinek bűnösségéről olyan körülmények alapján, amelyek a tárgyaláson talán szóba nem kerültek, meg volt győződve, épen nem irigylésre méltó. A védőnek az a feladata, hogy mindazokat a körülményeket összegyűjtse és egybeállítsa, amelyek alkalmasak arra, hogy a józan eszű ember a vádlott bűnösségében kételkedjék, akár azért, mert a bizonyítékok nem elégségesek, akár abban a tekintetben, vájjon alkalmazható-e a törvény a vádlott cselekményére. A védőnek, épen ugy, mint a bírónak és ügyésznek, az ügy fölött kell állnia. Soha sem szabad azt a benyomást keltenie, hogy nagyobb súlyt helyez védencze felmentésére, mint az igazság kiderítésére. Hivatása mindenkor az igazság kiderítése marad, még akkor is, ha figyelmét kiváltképen olyan tényekre fordítja, amelyek másoknak a figyelmét el szokták kerülni. A védő ne ragadtassa el magát érzelmeitől, hanem mutassa meg, hogy csak tudásával és képességeivel szolgálja védencze érdekét, de nem érzelmeivel is. A védő teljesítette feladatát, ha bebizonyította, hogy azok a feltételek, amelyek mellett védenczét el lehetne Ítélni, nem forognak fenn, akár azéit, mert a bizonyítékok hiányosak, akár azért, mert a vádbeli cselekmény nem esik a büntetőtörvénykönyv határozmányai alá. Ritka esetben szabad csak állítania, hogy védencze ártatlan. Gyakran olyan ember kerül a vádlottak padjára, aki erkölcsi szempontból a legsúlyosabb beszámítás alá eső cselekményt követett el, de a pozitív büntetőtörvénykönyvben az ő bűnére nincsen paragrafus. Szédelgéseket követett el, de cselekményei a csalás tényálladékát nem merítik ki. Vétkezett a szemérem ellen, de nem lehetett beigazolni azokat a különös körülményeket,