Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - Magánlevél képez-e büntetőjogilag véve magánokiratot?

470 Magyar Jogász-Ujság III. évf A vita kiindulási pontja csak az lehet, hogy bizonyiték-e a levél? Mert ha az, ugy annak hamisítása büntetendő cselekményt képez annyival inkább, mert a büntetőtörvénykönyv 401. §-a a per kimenetelére nézve lényeges Írásbeli bizonyíték meghamisítását és annak a folyamatban levő perben való felhasználását üldözi. Nem képezi a büntetőtörvénykönyvnek feladatát a magánokirat körülírása, de agyakorlat iránya alapján elmondhatjuk, hogy a magánokira tmisitás esetében a törvény nem csupán a bűnös eredményt, hanem a szándékot üldözi, mely a lényegére nézve meghamisított okirat segélyével, mint bizonyítási eszköz a másik perfél jogára befolyást gyakorolni alkalmas. Ellenben mi hatály sem tulaj donitható apróbb feljegyzéseknek, mert azokból a megháborított életviszonyra következtetést vonni, bizonyítékot előállítani nem lehet; az ilyen jegyzetfélékről rendszerint a felek neve ki sem tűnik, határozott alakjuk és tartalmuk nincsen s igy, ha azok becsatoltatnának is a folyamatban levő perbe, a jogi forgalom megzavarására nem alkalmasak, illetve a polgári per semmi viszonyában sem képezhetnének bizonyítási eszközt. Minden olyan írásba foglalt önálló kijelentés, tehát a levél is, mely akár a kiállító, akár a czimzett helyzetéről és tényeiről valóságnak megfelelő állításokat tartalmaz, bizonyítékot képez még az esetben is, ha annak kiállítóját a bíróság tanuként ki nem hallgathatná, különösen bizonyíték a levél a válóperben, hol elsősorban nem a felek vagyonjogi viszonya, hanem azok magaviselete, megbízhatósága, szóval lelkülete, „viselkedése" képezi a lényeget. Egymagában azon körülmény, hogy felperes kifogásolja az alperes által becsatolt levélre vezetett keltezés valóságát, nem szüntetheti meg ezen levélnek magánokirati jellegét, mert a vitán felül magánokiratot képező nyugta, könyvkivonat, kötelezvény, meghatalmazás, számla, stb. tartalmi, valamint alaki valóságra ugyancsak kifogásolható s különben is ezen kifogásolás, mint az előállított bizonyítékok megengedett mérlegelése a becsatolt két levelet illetően a polgári peres eljárásra tartozik. A magánokirati minőséget sem a felperes perbeli nyilatkozatai, sem pedig az alperes által czélzott eredmény elmaradása nem befolyásolhatják. Az ilyképen magánokiratot képező levél azon tartalma, mely felperesnek a szóbanforgó levél írójával szemben fennállott bizalmas viszonyát feltárja, kétségkívül alkalmas valódiság esetében arra, felperes vétkes magaviseletét, ugy a tartási kötelezettséget is megállapítsa, illetve alperesnek a keresetben felsorolt tűrhetetlen viseletét indokolja, ami vagy a bontási kereset elutasítását, vagy pedig a házassági kötelék felbontásának az alperes viszonkeresete folyián leendő kimondása mellett felperesnek a női tartásdíjban leendő elmarasztalhatását maga után vonja. Ezen levélnek leglényegesebb kelléke éppen a keltezés, mert a felperes férjnek csakis a házasság fennállása alatt tanúsított magaviselete lehet a válóper tárgya, mig a házasságkötést megelőzően történt bizalmas, illetve szerelmi összeköttetések bontó okot nem képezhetnek, — az ilyen levél lényeges megváltoztatása tehát hamis bizonyíték előállítását képezi. Mikor a már emiitettek szerint alperes feleség a kétségen kivül eredeti, de a házasságkötést megelőző időbe eső keltezés betentázása, illetve kivágása után a levelekre a házasság fennállásának idejébe eső keltezést vezetett és azt a férj nevének kezdőbetűivel is hamisan ellenjegyezte, semmi más czélja nem lehetett, mint, hogy annak keltezését és ezzel a levelek egész tartalmát a férjnek irásba foglalt kijelentése, vagyis az érkezési záradék reávezetése által jogtalan módon a házasság fennállásának idejére tegye, vagyis végeredményében magának esetleges tartásdijat biztosítson, más szavakkal férje ellenében vagyoni érdekű kötelezettségnek vétkes cselekményből (quasi ex delicto) való fennállását, illetve keletkezését bizonyítsa. A törvény magánokirattal való bizonyítást egyáltalában nem kíván, csupán a bizonyításra felhasznált eszközzel annak perrendszerü lehetőségét, ami egy teljesen kifogástalan kiállítású levéllel, a szabadmérlegelés uralma alatt megtörtén hetik és a „felhasználás" által a magánokirathamisítás kísérlete bűncselekményének tényálladéka bizonyára ki van merítve. Nem kívánja a törvény azt sem, hogy a meghamisított magánokirat segélyével bármily eredmény éressék el, sőt, ha az okirat hamisított volta annak használata közben kiderül, a magánokirathamisitás bűncselekményének kísérlete még ekkor is fenforog. Nézetem szerint tehát nem csupán a vagyonjog szabályozása tárgyát képező okmányok tekintendők magánokiratnak, hanem minden bizonyítékul felhasználható levél és a fenforgó esetben alperes a női tartásdíj állandóságára, vagyis az okozható kár nagyságára való tekintettel — a magánokirathamisitás bűntettének kísérletét követte el. Igaz Gusztáv, székesfehérvári kir. törvényszéki jegyző. JOGI SZEMLE. Azon ritkán tapasztalható összhanghoz, melylyel a magyar jogászság a m. kir. Kúria másodelnöki állására Oberschall Adolfot óhajtotta, igazságügyi kormányunk is csatlakozott, midőn e díszes álllásra őt neveztette ki. Hogy mennyire természetes és önként értetődő volt általában e kinevezés, kitűnik abból, hogy Oberschall mellett ez állás betöltés3 körül, más jelölt szóba sem került. Üdvözöljük az uj má-