Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - A biztosítási szerődésről szóló uj német törvény tervezete

22. sz. Magyar Jogász-U|ság 455 172. §. A baleset bekövetkezte után a biztosított, amennyiben ez módjában áll, a baleset következményeinek elhárítása és hatásának csökkentése érdekében gondoskodni és ez irányban a biztosító utasításait követni annyiban tartozik, amennyiben ezeknek követése tőle méltányosan elvárható. Oly megállapodások, melyek szerint ezen rendelkezés alól a biztosított hátrányára eltérés czéloztatik, joghatálylyal nem bírnak. 173. §. A felek joghatálylyal kiköthetik, hogy a 37. §-ban, a biztosított esemény bekövetkeztének bejelentésére vonatkozólag körülirt közlési kötelezettségnek nem rosszhiszemű megsértése is, az igények elvesztését vagy más joghátrányt vonjon maga után, abban az esetben, ha a baleset által a keresetképességnek csak muló csökkenése okoztatott és azon időpontban, melyben a biztosító a bejelentést kézhez kapja, már gyógyulás állott be. A biztosító azonban ily megállapodásra joghatálylyal nem hivatkozhatik, ha a biztosított esemény beálltáról más uton tudomást nyert, vagy a bejelentési kötelesség a biztosított hibáján kivül sértetett meg ; a 9. §. 2. mondatának egy szerződéses bírság kiköthetésére vonatkozó rendelkezése ezáltal érvényében nem érintetik. 174. §. Ha a szerződés értelmében a munkaképességnek a baleset által előidézett csökkenése szakértők utján állapítandó meg, ugy ezeknek megállapítása nem bir kötelező erővel, ha ez a való tényállástól nyilvánvalólag lényegesen eltér. A megállapítás ily esetben Ítélet által történik. Ugyanezen rendelkezések érvényesülnek azon esetben, ha a szakértők a kérdéses körülményt megállapítani nem tudják, nem akarják, vagy a megállapítást késleltetik. Ha a szerződés értelmében a szakértők a bíróság által nevezendők ki, ugy a kinevezésre az 57. §. 2. bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást. Oly megállapodás, mely szerint az 1. bekezdés 1. mondatának rendelkezésétől eltérés czéloztatik, hatálylyal nem bir. 175. §. A biztosító a biztosítottnak azon költségét, mely a baleset, valamint a biztosító szolgáltatási kötelezettsége terjedelmének megállapítása körül merül fel, annyiban tartozik megtéríteni, amennyiben ezen költség a. körülményekhez képest szükséges volt. 176. §. Ha a biztosított szolgáltatásaként egy tőkének fizetése van kikötve, ugy a 155—158. §§. rendelkezései nyernek alkalmazást. V. FEJEZET. Zárhatározatok. 177. §. Ezen törvény azon rendelkezései, melyek a szerződési szabadságot korlátozzák, a fuvarozási, a hitel-, az árfolyamveszteség elleni és a viszontbiztosításnál alkalmazást nem nyernek. Nem érvényesülnek ezen rendelkezések oly kárbiztositásnál sem, melynél a biztosított érdekek a szerződés megkötésének időpontjában csak faj szerint vannak megnevezve és csak létesülésük után közöltetnek egyenkint a biztositóval. (Folyó biztosítás.) 178. §. Rendeleti uton megengedhető : 1. hogy a második, a harmadik és negyedik fejezetben a biztositásnak külön nem szabályozott nemeinél, akkor is, ha azok a 177. §. alá nem esnek, ezen törvénynek azon rendelkezései, melyek a szerződési szabadságot korlátozzák, egészben vagy részben alkalmazást ne nyerjenek; 2. hogy kisebb összegre szóló életbiztosításoknál, oly kikötések, melyek által a 33, 164—167. §§. rendelkezései alól kivétel czéloztatik, a 36. §. 1. mondatában és a 168. §-ban a szerződési szabadság korlátozását kimondott rendelkezésekre való tekintet nélkül, létesíthetők ; 3. hogy hajóknak a belvízi hajózással járó veszélyek ellen kötött biztosításai esetén ezen törvénynek ama rendelkezései, melyek a szerződési szabadságot korlátozzák, részben vagy összeségükben alkalmazást nyerjenek A 179. §.—184. § rendelkezései helyi érdeküek. Irodalmi ismertetések. — Dr. Edvi Illés Károly : A magyar büntetőtörvények zsebkönyve. Harmadik kiadás. Révai Testvérek. 5 korona. Alig néhány év óta oly helyet foglal el ez a könyvecske a jogkereső közönség és a büntető bíróság gyakorlatában, hooy e nélkül ügyvéd és bíró, jogtanuló és vizsgára készülő ügyvédjelölt már el sem lehet. Ennek legnagyobb bizonyítéka az, hogy aránylag rövid idő alatt már harmadik kiadást ért. Mindegyik uj kiadás nemcsak bővítése, hanem javítása is az előbbinek. A most megjelent harmadik kiadás az 1903 : IV. törvényczikkel, vagyis a kivándorlás közvetítésével kapcsolatos kihágásokkal végződik. E szerint az élő magyar büntetőjog teljes foglalatja. Használhatóságát az illető törvények büntető rendelkezéseinek szószerint való közlése mellett különösen emelik a rövid felvilágosító jegyzetek, amelyekben a felső bíróságok elvi jelentőségű határozatai is mindenütt ki vannak emelve. A könyv ez előnyeinél fogva néhány jogakadémiában tanítási vezérfonalul is elfogadták azt. Minthogy a második kiadás már néhány hónap előtt teljesen elfogyott: a most megjelent harmadik kiadás az ekként támadt hézagot lesz hivatva betölteni. — Dr. Ranschburg Pál : A gyermeki elme fejlődése és működése. Pedagógusok, orvosok, jogászok és a müveit közönség számára. Atheneum. Ára 4 kor. 1905. Az orvosi tudomány a szocziális problémák igen sok kérdésével hivatásszerűen foglalkozik. Már magában véve azon körülmény, hogy az orvosi tudomány és a kriminalisztika között igen sok rokon vonatkozás van, önmagában dokumentálja az orvosi tudománynak a szocziális problémákkal való természetszerű foglalkozását. Az előttünk fekvő könyv a szocziális vonatkozású problémák közül a gyermekkorban fellépő fogyatkozások, rendellenességek, kóroktani és lélektani tárgyalásaival, a fogyatkozások megszüntetésével, illetve az erre való törekvéssel foglalkozik. A szerző a gyermek szellemi- és idegé!etkérdésoivel régebb idő óta foglalkozik és e téren igen szép eredményeket produkált. Az előttünk fekvő könyv amellett, hogy általában szocziális szempontból is felkeltheti a jogász érdeklődését, különösen számithat érdeklődésére annak negyedik része, amely a züllésnek indult és a bűntettes gyermekek védelmével foglalkozik. A könyv ezen részében a szerző ismerteti, hogy Németországban 1882-ben a 12 és 18 éves közötti korban 30,700 egyént, 1897-ben 45,200 egyént ítéltek el. Hazánkban 19Ö2-ben a letartóztatási intézetekből szabadult elitéltek között az emiitett korban 2468, a 17 és 20 éves között 1219 egyén volt. A 16 éven aluliak közül azok, akik a rendőrségi fogház és toloncz-osztályban voltak, 1902-ben 345, mig 1905-ban 24 éven aluli 938 volt. (Az összes letartóztatottak 52'9.) Igen érdekes a főkérdés tekintetében a szerző által felemlített azon eset, amelyet a züllésnek indult gyermeki elme jellemzésére hoz fel, melyben elmondja, hogy 1903. évi november havában a rendőrség egy 13 és egy 15 éves leányt tartóztatott le, akik még három 7, 10 és 11 éves korban levő társnőikkel Újpesten a temetőben 3 sírt ástak fel azon czélból, hogy a holttesteken lévő értéktárgyakat ellopják. Szerző szerint eme viszonyoknak java részben a gyermekeknél vele született gyengeelméjűség a fő indító momentum. Ennek bizonyítására azt hozza fel a szerző, hogy 345 gyermek közül 159 volt másod-, 91 harmad-, 34 negyed-, kilenczed-