Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - Részlet hazai biróságaink 1903. évi ügyforgalmából

22 87. Magyar Jogász-Ujság 447 I. Szakosztály: A büntető törvényhozás köréből. 1. a) A pénzbüntetést mint mellékbüntetést mily bűncselekményekre kell a törvényben megállapítani ? b) Mely elvek legyenek irányadók a pénzbüntetések végrehajtása és a helyettesítő szabadságvesztés-büntetésnek foganatba vétele tekintetében ? 2. A büntetendő csalásnak minő tényálladéki ismérveit kell a törvényhozásnak megállapítania ? 3. Az orgazdaságot külön bűncselekménynek kell-e tekinteni vagy részességi cselekménynek ? 4. Az esküdtszéki ítélkezésnek eredményei olyanok-e, hogy helyén való volna-e arra nézve reformokat keresztül vinni? II. Szakosztály : A büntetés végrehajtása köréből. 1. Az elitélteknek erkölcsi osztályozása a közös letartóztatás tartama alatt mily módon volna leghelyesebben keresztülvihető és ezen osztályozásnak mik lehetnek a következményei ? 2. A gyanúsítottak és vádlottak kötelezhetők-e munkára, ha előzőleg szabadságvesztés büntetésre voltak elitélve. Ha ezen gyanúsítottak és vádlottak munkára nem kényszeríthetők, az előzetes letartóztatásnak beszámítása a büntetés tartamába nem teendő-e függővé attól, hogy az illető az előzetes eljárás alatt önkéntesen magára vállalta a munka végzését'? 3. Milyen elvek szerint, milyen esetekben és minő alapon volna helye kártalanítást adni azoknak a letartóztatottaknak, illetőleg családjuknak, a kiket a letartóztató intézetekben végzett munka közben baleset ért ? Mily külön rendelkezéseknek volna helye a földmivelési gyarmatokban, illetőleg akár nyilvános, akár magán javitó-intézetekben elhelyezett fiatalkorú elitéltek munkája tekintetében? 4. Szükséges-e külön letartóztató intézeteket felállítani olyan egyének elhelyezésére, a kiknek korlátolt beszámítási képességét a bíróság megállapította, valamint szokásszerü iszákosok számára ? Ha igen, ezek az intézetek, mely elvek szerint volnának szervezendők ? 5. Mily elvek értelmében volna megengedhető és mily módon volna szervezhető az elitélteknek mezőgazgazdasági vagy szabadban végzendő más közérdekű munkával való foglalkoztatása ? III. Szakosztály : Megelőző intézkedések. 1. A különböző államokban mi az alkoholizmus befolyása a kriminalitásra'? Minő eszközöket volna helyénvaló alkalmazni általában az elitéltekkel szemben az alkoholizmus leküzdésére ? 2. Minő eszközök alkalmasak a tüdővésznek a letartóztató intézetekben való leküzdésére, kezelésére és arra nézve, hogy annak terjedése bárminemű letartóztatási intézetekben megelőztessék ? A Patronage ügyében az állam beavatkozása milyen módon volna elhatárolandó. IV. Szakosztály : Gyermekek és fiatalkorúak. 1. Az államnak intézkednie kell-e az elitéltek gyermekeinek védelme érdekében'? Melyek volnának e végből a leghathatósabb eszközök ? 2. A fiatalkorú bűntettesek és az elzüllésnek indult vagy erkölcsileg elhagyott gyermekek részére helyén való volna-e megfigyelő intézeteket felállítani ? Ha igen, minő legyen ezek szervezete ? 3. Minthogy egyes államok törvényei szerint a fiatalkorú bűntettesek egy része fogházakban helyezendő el, mily elveket kell figyelembe venni azok elhelyezése, foglalkoztatása és nevelése tekintetében? A fiatalkorú elitéltek büntetésük egész idejére vagy annak egy része alatt magánzárkába helyezendők-e el ? 4 A rendes nevelési eszközökön felül, melyek a leghathatósabb rendszabályok arra, hogy biztosítsák az erkölcsileg elhagyott gyermekek megmentését és olyan elzüllésnek indult gyermekek megjavítását, a kik még nem követtek el büntetendő cselekményt? — Válóperek Németországban és a polgári törvénykönyv. Közvetlenül a polgári törvénykönyv életbeléptetése után Németországban a házassági válóperek száma jelentékenyen csökkent Ez a csökkenés azonban nem tekinthető állandó jellegűnek. Az utolsó 2 évről szóló statisztikai adatokból ugyanis azt látjuk, hogy a házassági válópörök száma lassanként ismét emelkedik. Ez az emelkedés nem mindenütt észlelhető, de mégis a birodalom nagyobb részére terjed. A korábbi porosz jog területén a válópörök számában a különbség még tagadhatatlan ugyan, de ez a különbség mindinkább elmosódik. A viszonyoknak ily irányban való fejlődését az a szabadelvüség idézte elő, melylyel a bíróságok a polgári törvénykönyv 1568. §-t*) a társadalmi szükségleteknek teljesen megfelelő módon értelmezik. És ezzel be van igazolva azok nézetének helyessége akik akkor, amikor a polgári törvénykönyv tervezetét tárgyalták, a házasság felbontásának lehetőségét sem akarták egyoldalulag korlátozni, sőt óvták a törvényhozást az ilyen korlátozástól, melynek csak az lehet a következménye, hogy a joggyakorlat többé vagy kevésbé jogosult törvénymagyarázattal a korlátozást fokozatosan meg fogja szüntetni. Az 1568. § szövegezése tág teret enged a bírói felfogásnak. És ha ennek a törvényszakasznak az értelmezésében még nem mentek is annyira, mint annak idején a code civil alapján a „durva sértés" fogalmának értelmezésében, mégis csak kevés olyan eset van már ma, amelyben a régebbi törvény alapján a házasság felbontható volt, a mai törvény pedig a felbontást kizárja. A kölcsönös megegyezés és leküzdhetlen ellenszenv a polgári törvénykönyvben nem szerepelnek, mint bontó okok, de a joggyakorlat, ugylátszik, részben ezen a hiányon is hajlandó segíteni az 1568. §. megfelelő alkalmazásával. A törvény ilyen magyarázatán nem kell sajnálkozni ; sőt el kell ismerni, hogy az a társadalmi szükségletek helyes megértéséről tesz tanúságot. L. Részlet hazai biróságaink 1903. évi ügyfor( galmából. Igazságügyi hatóságaink tevékenységéről a következőkben számolbalunk be : Elsősorban a kir. járásbíróságok ügy forqatmát véve szemügyre, azt látjuk, hogy a járásbíróságok ügyforgalmának legjelentékenyebb részét alkotó sommás perek ügyforgalma állandó növekvésben van. Az 1903. év folyamán ugyanis 512.526 sommás kereset érkezett járásbiróságainkhoz, ötezerrel több, mint 1902-ben és 12.000rel több, mint 1901-ben, ugy, hogy a mult évről maradt 493.989 hátralékos és szünetelő perrel együtt 1,006.515 sommás per várt elintézésre. A sommás perek e nagy számából az év folyamán 519.209 per fejeztetelt be s igy az év végén 487.306 sommás per, ha pedig a tulajdonképeni hátralékot nem alkotó szünetelő pereket leszámítjuk, 39.146 sommás per maradt folyamatban, vagyis hétezerrel kevesebb, mint 1902-ben, jóllehet az év folyamán, mint láttuk, ötezerrel több sommás per tétetett folyamatba. A rendelkezésünkre álió adatok alapján módunkban van most már hat évre visszamenőleg kimutatni az egy-egy év folyamán érkezett sommás perek érték szerint való megoszlását: *) Megfelel a magyar házassági törvény 80. §-áuak.