Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - Olasz törvényjavaslat a kényszerlakhelyről - Munkásnővédelmi törvény Svájczban

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 31 kozó összes adatokat gyűjtse és az elnökkel közölje. Hogy a bizottság hivatásának teljesen megfelelhessen, a törvény utján legmesszebbmenő kutatási jogokkal volna felruházandó, a vállalatokra pedig a pontos adatok lelkiismeretes szolgáltatásának kötelessége mondatnék ki. A bizottság szerzett tapasztalatai alapján szükségesnek mutatkozó törvények alkotására inditványozási joggal felruházandó lett volna. Ennek a javaslatnak összes pontjai nem emeltettek ugyan törvényerőre, nevezetesen az általános árak megállapítására vonatkozó indítvány nem részesült a kongresszus támogatásában, azonban a vasúti kedvezményekre vonatkozó pont felvétetett a trusztök ellen irányuló Elkins-törvénybe, még pedig súlyos pénzbüntetések megállapításával; a kereskedelmi minisztérium felállításáról szóló törvény pedig a trustöket nyilvántartó hivatal, „bureau of corporation" létesítését rendeli el. Ennek a hivatalnak a vezetője azzal van megbízva, hogy a kereskedelemügyi miniszter (secretary of commerce and labor) utasítása szerint az összes testületek, részvénytársaságok és társulati csoportok szervezetét, vezetését és üzemét gondosan felülvizsgálja, tapasztalatai eredményéről pedig az elnöknek jelentést tegyen. Ezek alapján fogja az elnök a szükségeseknek mutatkozó indítványait a kongresszus elé terjeszteni. Az amerikai viszonyok alapos ismerői ezektől a törvényektől nem várnak valami nagy sikert. A trusztök ellenségeit különösen az a körülmény erősiti meg abban a hitben, hogy az uj törvények a trusztökre mélyreható befolyást nem fognak gyakorolhatni, hogy a trusztök emberei közömbösen logadták azokat. S—i. Olasz törvényjavaslat a kényszerlakhelyről. Az uj olasz kormány által benyújtott törvényjavaslalok között van egy, melyet bizonyára általános örömmel fogad Olaszhonban mindenki. Ez a domicilio coatto eltörlésére vonatkozó törvényjalaslat. A domicilio coatto — melyet, ha nem is egészen megfelelően kényszerlakhelynek lehet nevezni, — tulajdonképen valóságos közigazgatási számkivetés, amely az orosz száműzetéstől csak annyiban különbözik, amennyiben alkotmányos államban az önkénynek bizonyos korlátai vannak. De azért ez az intézmény egyáltalában nem méltó a demokratikus Olaszországhoz. Kezdetben, a mult század ötvenes éveiben ez az intézmény egészen más volt, mint ma. A domicilio coatto nem akart egyéb lenni, mint visszaeső bűntettesek fölötti szigorúbb rendőri felügyelet és különösen 1850-ben, a mikor az államhatalom a brigantikkal kétségbeesetten viaskodott, hatalmas fegyver volt az állam kezében. Abban az időben a brigantikat büntetésük kiállása után arra kényszeritették, hogy egy évtől három évig terjedő időtartamon át bizonyos helyen lakjék. Ennek az volt a czélja, hogy a brigantikra alkalmas helyen könnyebben ügyelhessenek, másrészt pedig, hogy megakadályozzák a brigantikat abban, hogy előbbi működésük színhelyére visszatérjenek és ott a feljelentőkön, terhelő tanukon stb. vérbosszút álljanak. 1874-ben a konzervatív Minghetti-kormány ennek a törvénynek szigorúbb interpretáczióját kísérletté meg, a domicilio coattot politikai bűnösökre is alkalmazni akarta és annak tartamát 5 évre terjesztette ki. Az erre vonatkozó kormányjavaslatokat nehéz küzdelem után sikerült ugyan a parlamenttel elfogadtatni, de a mikor 1876-ban a balpárt került a kormányra, a szigorításokat megszüntették. Mai jellegét azonban a domicilio coatto intézménye 1894-ben kapta Crispitől. Amikor ugyanis az olasz Caserio Carnot meggyilkolta, Crispi visszaélt az Olaszországban és a parlamentben uralkodó hangulattal és borzasztó rendőri fegyvert kovácsolt a domicilio coatto intézményéből. E szerint mindenki, aki abba a gyanúba keveredett, hogy az államrend felforgatására bűnös uton törekszik, bizonytalan időre kényszerlakhelyre volt utasítandó, még pedig egy kormánybizottság egyszerű határozata alapján, amely bizottság még csak nem is tartozott a gyanúsítottat kihallgatni. Ezt a javaslatot a parlament 1894. július 17-én elfogadta, azzal a korlátozással, hogy a törvény hatálya csak 1895. decz. 31-éig terjed. Ennek a kivételes törvénynek alapján száz meg száz úgynevezett anarchista, az 1895-ik évi választások idejében pedig Crispinek szoczialista, republikánus és radikális ellenségei közül is számosan kerültek a veniolenei, portolongonei és más büntetőgyarmatokra. 1895. deczember 31-ike után a törvény hatályát további egy év tartamára meghosszabbították. Rudini nem ujittatta ugyan meg a törvényt, de annak intézkedéseit az általános tiltakozás ellenére is alkalmazta az 1898-iki zavargások alkalmából. Később Pelloux, az úgynevezett provedimenti politici-ben újra megkisérlette a domicilio coatto szigorú határozmányainak legalább részben való megmentését, de az 1899/1900-iki obstrukezió ezt a kísérletet meghiúsította. Azóta a Saracco- és Zanardellikormányok nagyon kétszínű magatartást követtek ebben a kérdésben. Megígérték ugyanis a domicilio coatto intézményének eltörlését, miközben azonban a belügyminisztérium nem szűnt meg az 1894. év előtt érvényben volt határozmányokat meglehetős szigorral alkalmazni. Most végre Giolitti kijelentette, hogy ezt az intézményt, mely Olaszországhoz nem méltó, végképen el akarja törülni. Ezzel a kormány helyes és üdvös munkát végez. A brigantaggio különleges feltételei, a melyekkel az 1860—1876-ig terjedő időben a domicilio coatto szükséges voltát indokolták, megszűntek és az anarchizmus veszélyét, melyre 1894-ben hivatkoztak, ez az intézmény, mint ezt az Angiolillo, Luccheni és Bresci által elkövetett merényletek igazolták, nem volt képes befolyásolni. Mindezeknélfogva a közigazgatási szám- i üzetés intézménye Oroszországon kivül a lomtárba való. , ^)4r Munkásnővédelmi törvény Svájczban. Aargau kantonban november 8-án a népszavazás alkalmával 22,653 szóval 7608 ellenében, az összes leadott szavazatok háromnegyedével, elfogadták az uj munkásnővédelmi törvényt. Ez a törvény a Svájczban érvényben levő munkás- és munkásnővédelmi törvények legtöbbjéhez csatlakozik, de a tizenegy órás munkanapjával a zürichi tiz órás napja mögött marad. Haladást jelent annyiban, hogy vasár- és ünnepnapok előtti estéken négy órára állapítja meg a munkabeszüntetést, amely határozmányával ez a törvény a svájezi munkásvédelmi törvényhozás élére került. Egyebekben a törvény határozmányai a következők : minden üzemre való érvényessége, ahol csak egy személy is bérért vagy a foglalko-