Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 21. szám - Tartozatlanul fizetett adók után terheli-e a kincstárt kamatfizetési kötelezettség?

428 Magyar Jogász-Ujság III. évf. ki, amely elvileg, kimondja ugyan az állam kötelezettségét késedelmi kamatok fizetésére oly mértékben, amely mértékben maga a kincstár késedelmi kamatokat követel, de 7. §-ában kimondja azt, hogy ezen késedelmi kamatokra vonatkozó igények nem támaszthatók oly tartozatlan fizetések után, amelyek 1904. év január l-e előtt szedettek be. Minden korábbi idöböl eredő kaniatmegtéritésekre vonatkozó köve'elésekot ezúton tehát rövidesen lehetetlenné akartak tenni. Az érdekeltek ebben nem nyugodtak meg, hanem egész sororozatát inditották az ez irányú pereknek a Reichsgerieht előtt, tekintet nélkül arra, hogy a szóban lévő tartozatlan fizetések 1904. január 1-je előtt történtek-e vagy sem. A birodalmi törvényszék most hivatva volt a fölött Ítélni, hogy a folyó évi áprilisában hozott határozataiban jogosnak elismert követelések az időközben a 14. §. alapján hozott császári rendelet 7. §-a utján tovább is jogszerűek maradnak-e vagy sem. Az osztrák legfőbb bíróságnak közvetve tehát ezen 14-ik §-on alapuló rendelet jogszerűsége fölött kellett halároznia. A tárgyalások elé annál nagyobb érdeklődéssel tekintettek, mert a közigazgatási bíróság annak idején 1904. április 30. 4201. sz. a. hozott határozatával kimondotta, hogy császári szükségrendelet tartalmának felülbírálása bíróság részéről ki van zárva. Ezen fölfogás azonban kétségtelenül helytelen. A 14. § on alapuló rendelet teknikai értelemben véve nem törvény, hanem rendelet. De az osztrák alkotmánynak 3. §-a csak a teknikai értelemben vett törvényekre vonatkozik, a mely a birói hatalomról rendelkezik, amely szerint törvény szerűen kihirdetett törvények érvényességének vizsgálata a bíróságok hatáskörébe nem tartozik. Ámde a rendeletek — és igy a 14. §. alapján kibocsátott rendeletek is — csak rendeletek, habár megvan a. maguk sajátossága is. A német legfelsőbb bíróság illetékessége tehát, a kérdéses rendelet felülvizsgálása tekintetében az osztrák jogászvilágban jogosultnak tartatott. A kérdéssel pro és kontra az osztrák jogászság nagyobb polémiákban foglalkozott, amely polémiák közül különösen Dr. Tezner Frigyes tanárnak fejtegetése méltó említésre és amely -azon nézetnek adott kifejezést, hogy a legfőbb bíróság a kérdéses rendeletet érvénytelennek fogja nyilvánítani. A kérdés nemcsak jogi, de politikai szempontból is különös figyelmet érdemelt. Ausztriában ugyanis az emiitett 14. §. alapján évek óta közvetlen és közvetett adók szedettek be a törvény ellenére ; 1899-ben egy a 14. §. alapján kibocsátott rendelet a ezukoradókat 50°/o-al emelte ; hasonló irányú rendeletek u jabban is előfordultak. Ennek előrebocsátása után annál inkább meglepő volt, hogy a birodalmi törvényszék október 27-én kelt határozatában kimondotta, hogy a birodalmi törvényszék a 14. §. alapján kibocsátott rendeletek érvényességet vizsgálni nem illetékes. Ezen jog kizárólag a birodalmi tanács joga. A birodalmi törvényszéknek joga csak az volt, hogy megvizsgálja, hogy a kérdéses rendeletet kihirdették-e, vagy sem. Ebben tehát kimondotta a birodalmi törvényszék azt is, hogy az 1904. január l-e előtt tartozatlanul fizetett adók után a kincstár késedelmi kamatokat fizetni nem tartozik. — A japán eskü. Érdekes jelenetnek volt a színhelye nemrég egy angol törvényszék. A „Vingo Mari" japán gőzös egyik matróza erőszakos halállal mult ki és a bíróság elrendelte a vizsgálatot. Az elhaltnak társai valamennyien japánok, tanukként leltek beidézve és a bíróság meg akarta őket eskettetni. Igen ám, de épen az volt a bökkenő, hogy a bíróságnak fogalma sem volt arról, hogyan esküsznek Japánban. A biró kérdőleg nézett a japán tanukra, de ezeknek arczárói nem tudta a választ leolvasni. Ekkor előlépett a tolmács, néhány kérdést intézett a tanukhoz és anélkül, hogy csak egy arczizma is megrándult volna, kijelentette, hogy a japán ember az eskütétel alkalmával e?y égő gyertyát ünnepélyesen elolt. A biró rögtön meghagyta a hivatalszolgának, hogy hozzon gyertyákat és gyújtsa meg azokat. A japánok eleinte csodálkozva néztek egymásra, azután köszönetük jeléül meghajtották magukat a biró előtt és udvarias mosolylyal ezigarettákat vettek elö, melyekre az égő gyertyáknál rá akartak gyújtani. Ez a néma jelenet természetesen zajos derültséget keltett. Végre is be kellett érnie a bírónak azzal, hogy a tanukat az eskü mellőzésével hallgassa ki. Japánban az esküt abban az értelemben, ahogyan mi használjuk, nem ismerik. A bíróságnál egy írnok egyszerűen megkérdezi a tauut, vájjon az igazat akarja-e vallani, mire a tanú azt válaszolja: „Igenis, az állam törvényeire". Honnan vette az angol tolmács az ..eskügyertyák" ötletét, — senki sem tudja megmondani. — Vahlen János tanár, a berlini egyetemen a klasszikus filológia rendes tanára, egyetemi tanárságának ötvenéves jubileumát ülte az elmúlt napokban. 1854. október 20-án Bonnban, 24 éves korában habilitáltatott magántanárnak. Rendes tanár már 46 év óta. Tanári pályáján Bonnban, Bécsben, Freiburgban, majd Boroszlóban tanított. Jelenleg Berlinben az egyetem filológiai szemináriumának latin osztályát vezeti. A tudományos világban hogy mennyire becsülik, kitűnik abból, hogy 1893-ban a tudományos akadémiának titkára lett Curtius Ernő utódaként. Eonius Naevius, Plutus, Ulpian, majd Varró szatírája foglalkoztatták tudományos munkálkodását. Kézirati vizsgálatai nyomán adta ki Cicero könyveit. Több, kötetekre menő munkában foglalkozik Aristoteles retorikájával és poétikájával. A klasszikus latin nyelvet ugy birja, mint aligha más. A bonni és berlini magyar egyetemi hallgatók előtt is jól ismert sympatikus professort a világ minden részéből üdvözölték ritka jubileuma alkalmából. — A Magyar Jogászegylet folyó évi november hó 6-án tartotta rendes évi Közgyűlését. A közgyűlés napirendje volt: 1. Elnöki megnyitó az egylet huszonötéves fennállásának évfordulója alkalmából. 2. Az igazgató választmány évi jelentése; 3. a számvizsgálók jelentése a lefolyt egyleti év számadásairól és az egylet vagyonáról; 4. három számvizsgáló választása a legközelebbi rendes közgyűlés elé terjesztendő számadások megvizsgálása végett; 5. az evi költségvetés megállapítása; 6. az igazgató-választmány megválasztása. LAPSZEMLE. Németországban mind gyakrabban fordul elő az a különös dolog, hogy az esküdtszéki elnökök, ha az esküdtszék Ítélete nincsen Ínyükre, az egész esküdtszéki intézményt elitélő kritika tárgyává teszik. így Brombergben történt a következő eset: