Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 21. szám - A Tervezet jelzálogjogáról [4. r.]

416 Magyar Jogász-Ujság III. évf. látjuk, hogy az ingatlanon bőven biztosított követelések fejében a hitelező az adósnak ingóira vezet első sorban végrehajtást, s ebből veszi be a kamat s a költség iránti követelését, s rendszerint csak akkor árverezteti el az ingatlant, mikor már semmi ingója sincs az adósnak. Igaz, hogy ez méltánytalan eljárás, de nem jogtalan s épen ezért szabad. Távol áll tőlem ennek előadásával az ügyvédi kart vádolni. Az ügyvéd, ki hitelezőjének érdekét köteles megvédeni, azt ugy kell hogy megtegye, hogy ennek követelése minél könynyebben s biztosabban nyerjen fedezetet. Ha ezen eljárásból költség merül is fel, ez nem ok arra, hogy az ügyvéd, vagy éppen az ügyvédi kar ellen kikeljen valaki. Nem az ügyvéd kötelessége az adós védelme, hanem a törvényhozóé. A védelem módja pedig a fent már emiitettek szerint az volna, ha az első adós helyzete épen olyan volna, mint ma a terhelt ingatlant megvásárló tulajdononosé, ki ez ingatlan erejéig ugyan felelős a rajta levő terhekért, de személyesen nem,33) egyúttal pedigahyperochához való joga is kell, hogy megmaradjon, mert az a körülmény, hogy a hitelező zálogjogot nyert, nem ad többre jogot, mint a mennyi követelésénél fogva különben is, tehát zálogjog nélkül is megilleti31). Ennek az intézménynek az elfogadása esetén ugyanis a hitelező nem élhetne vissza előnyös helyzetével, de nem is szenvedne hátrányt sem. Aki ingatlanra kölcsönt ad, az az ingatlan értékét s nem a tulajdonos személyét tartja szem előtt. Ha tehát a konjunktúrák hátrányosabb alakulása folytán az ingatlan értéke leszáll, rajta sem történik igazságtalanság, ha a kölcsön adott tőkének egy része elvesz, mert erre úgyis eleve számítania kellett, s mivel ilyen veszteségek ellen más befektetés esetén sincs biztosítva, s mert árdepressziók esetén a hitelezők még az ingókra vezethető végrehajtás esetén sem menekülnek a veszteségektől. A zálogjognak ez irányú szabályozása nem is idegen még mai jogunk szerint sem, a menynyiben az ingó dolgoknak kézi zálogbaadása esetén az adós személyes felelőssége ez ügyletek nagy részének következményeképen eo ipso elmarad, ilyenek a zálogintézetekkel kötött zálogügyletek. Ennek az elvnek az elfogadása különben okvetlen a saját jelzálognak elfogadására is vezetne. Ha ugyanis a bekebelezett jelzálogos követelést a hitelezőnek az adós kifizeti, az gyakran nem az ingatlanból, hanem az adós más vagyonából történik s ha a hátrább álló 33) Az ellenkező szabályozásra is van példa a jogtörténetben. A lübecki és hamburgi jog szerint ugyanis a terhelt ingatlant megszerző ujabb tulajdonos személyesen is felelőssé lett. Az ez irányú fejődés azonban nem terjedt. V. ö. a német ptk.416., 1141., 1142., 1146.§-ait. u) Dernburg: Das Pfandrecht; 514 1. hitelezők előbbre lépnek ez rájok nézve indokolatlan előny s olyan, mintha a tulajdonos más vagyonából ők is követelhettek volna kielégítést.35) Az előadottakból ezen általam teleJcadósságnak nevezeit intézménynek csupán legáltalánosabb elvei tűnnek ki, sőt épen azért, mert nagyon általános elveket hangsúlyoztam, azt hihetné valaki, hogy minden bekebelezett követelés tekintetében alkalmazhatónak tartom ez elveket. Távol áll tőlem e vélemény. Itt csupán az intézmény hasznát s szükségét kívántam kiemelni. — Alkalmazási módjának meghatározása czéljából ismét a kis és törpe birtokosok visszonyainak szem előtt tartásával kellene rendelkezni. S ki kellene mondani, hogy az ingatlanra első helyen bekebelezett bizonyos összegű követelés, melyre vonatkozólag a V. T. 192. §.-a alapján a hitelező költség-biztosítéki összeget is kebeleztetett be, mely tehát a hitelező kielégítését minden tekintetben biztosítja, a követelés behajtásának egyedüli alapja, ezért a hitelező az ily követelés behajtása czéljából az adós többi javaira végrehajtást nem vezethet. Ez összegnek a meghatározása azért volna szükséges, hogy a kevésbbé müveit elem a törvényben kellő védelmet nyerjen. A jobb módú s műveltebb érdeke eléggé védve van, ha szerződés utján veheti igénybe e kedvezményt. A legmagasabb összeg meghatározása czélszerüségi szempontoknál fogva az életbeléptetési törvénybe lenne természetesen, felveendő. Ennek meghatározására irányadó lehet a statisztikának az a tapasztalata hogy 200 K.-ig a törpe s 10000 K.-ig a kisbirtokosok vesznek fel kölcsönt, az ezen felüli összegeket pedig majdnem kizárólag a nagyobb birtokok. Az összeg meghatározása természetesen csak megfelelő statisztikai anyag alapján lehetvén, ebbe nem bocsátkozhatom. Miután igen sok jogászemberben megvan, sajna, az a rossz szokás hogy nem azt nézi valamely javasolt intézménynél első sorban, hogy mennyire alkalmas a forgalom igényeinek kellő kielégítésére, és mennyire igazságos, hanem sokszor csak azt vagy legalább azt is, hogy van-e már ily intézmény más jogrendszerben, fel kell említenem, hogy az osztrák végrehajtási eljárás 201. §.-ában ehhez sokban hasonió szabály foglaltatik. E szerint az ingatlan tulajdonosa, kinek ingatlanát a hitelező el akarja árvereztetni, ezt megakadályozhatja, ha a hitelező esedékes követelése, vagy ujabban az adóssal megegyezően megállapított kamat és annuitás iránti követelése nem több az elárverezendő ingatlan átlagos évi jövedelménél, amikor az árverés helyett az ingatlan kényszer-kezelés alá vételének van helye. Nem lehet azonban az elől sem elzár38) Muqdan : III. 112 1.