Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 15-16. szám - A keresetek elévüléséről szóló brit-indiai törvény (Indián Limitation Act.) fontosabb rendelkezései - Lányi Bertalan : A Tulajdonjog [3. r.]

15/16. sz. Magyar Jogász-Ujság 315 Szerinte is — mint Zlinszky szerint is — elidegenítésről csak akkor lehet szó, ha a beállott jogváltozást „a jogosított akaratára lehet visszavezetni." Az azonban teljesen mindegy, hogy a jogosított akarata cselekvésben vagy mulasztásban nyilvánul-e s hogy a jogosított joga csak a jogosítottra vagy pedig mindenkire nézve egészben vagy csak részben szünik-e meg. Ugy, hogy Lányi szerint az elidegenítés voltaképpen nem egyéb, mint a jogosított által cselekvés vagy mulasztás utján szándékosan előidézett jogfogyatkozás,4) vagyis : a dolog szándékos elhagyása és megsemmisítése, a tulajdonjoggal való szándékos felhagyás, elévülés, eltitkolás, átruházás, reáljogról való lemondás és terhelés. Nem elidegenítés ellenben a puszta birtokkal való felhagyás, a kötelmi természetű bérbeadás, a végintézkedés stb. Az ily értelemben vett elidegenítés — s nem, mint Zlinszky tanítja — a puszta átruházás ellen irányul az elidegenítési tilalom. Ez a tilalom azonban 1. csak a jogosított kezét köti meg; 2. csak a dologi jog terére szorítkozik, miért is csak az elidegenítést, mint önálló dologi szerződést, de nem egyszersmind a kötelmi természetű elidegenítési [ ügyletet sújtja érvénytelenséggel; 3. csak harmadik személyek által az illető dologra vonatkozólag szerzett közvetlen jog megóvását czélozhatja. Megjegyezve már most azt, hogy a szász Ptk. 223., 224. §-ai szerint az elidegenítési tilalom csak akkor érvényes, ha a tilalom az átruházó tulajdonos javára, a bajor javaslat szerint (III. Rész, 91. §.) csak akkor, ha harmadik személy javára, a magyar ált. Ptk. tervezete és a Curia 74. sz. döntvénye szerint pedig, ha ezek közül bármelyik, tehát ha akárki javára szól,"') — egyelőre konstatáljuk, hogy Lányi a Curia gyakorlatával s a Tervezet álláspontjával szemben az elidegenítési ti- i lalom fogalmát következőleg határozza meg: „Az elidegenítési tilalom a dolog tulajdonosa ellen irányzott korlátozó rendelkezés, mely a tulajdonostól különböző személyt a dologra vonatkozólag közvetlenül megillető jog megóvása czéljából az elidegenítési jogosultság egészben vagy részben való elvonásában áll s j rendszerint az elidegenítés érvénytelenségét eredmé- | nyezi." E fogalommeghatározás hibáinak kimutatását akkorra tartva fenn, midőn Lányi munkájának kiváló tu- | lajdonságai után annak fogyatkozásaira fogunk rámutatni, azt hiszszük, e szük korlátok közé szorított ismertetés is meggyőzhette az ojvasót arról, mekkora a haladás a jogi fogalmak kifejtése és szabatos meg- j határozása körül Zlinszkytől Lányiig, a merő tankönyvtől a legapróbb részletekre kiterjedő monográfiáig. Még nagyobb azonban a haladás abból a szempontból, melyre most akarjuk felhívni az olvasó figyelmét. I Jogosan vetik szemünkre barátaink ugy, mint ellenségeink, hogy akárhány kiváló embert tudunk is felmutatni az állami élet minden terén, mégis a mai kor legégetőbb kérdéseinek, a nagy szocziális problémáknak i pusztán erőszakos kettévágására, de nem megoldására vannak csak embereink s igy fajunknak szocziális téren nincs meg a kellő képzettsége. S csakugyan, nálunk az örökös közjogi viták minden érdeklődést elvonnak a nagy társadalmi kérdések elől. Épp ezért nem is csoda, I hogy eddig köz- és magánjogi intézményeinken a szocziálpolitika hatása alig vehető észre s hogy még az irodalom is, melynek pedig jóval meg kellene előznie e téren is a törvényhozó testületeket, kevés kivétellel a I szocziálpolitikai érzéknek és tudásnak teljes hiányáról tesz tanúságot. Lányinak nagy érdeme, hogy magánjogunk intézményeit a szocziálpolitika szempontjából is vizsgálat alá veszi, illetve a magánjogi fogalmak kifejtésénél szocziális tényezők hatását is mérlegeli. Legérdekesebb és legjellemzőbb e tekintetben munkájának a közös tulajdon jogi szerkezetét tárgyazó része. Lányi maga is elismeri, hogy merev magánjogi szempontból véve, a közös tulajdon jogi szerkezete az egyéni tulajdon elvén épült fel ; a közös tulajdon szerinte sem szünteti meg a tulajdonostársak egyéni tulajdonjogát s épp ezért a közös tulajdont sem jogi személynek, sem más ily közösségi alakzatnak nem lehet tekinteni, ugy, hogy a közös tulajdon a magyar jog szerint sem tekinthető egyébnek, mint aminek a tisztán magánjogi alapokon felépült római jog tekintette, t. i. több egyéni tulajdon összekapcsolásának. Ennek termé, szetszerü következménye, hogy minden egyes tulajdonos, társ a maga eszmei részével korlátlanul s a többi tulajdonostársra való tekintet nélkül rendelkezhetik. °> Az ujabb magyar jog a régivel ellentélben teljesen erre az álláspontra helyezkedett, midőn a nemesi közbirtokosságokra nézve vitássá tette azt, ami azelőtt vitán felül állott, hogy t. i. a közbirtokosság legalább is némely kérdésben egységes szervezetnek tekintendő-e vagy pe. dig az egyes közbirtokosok egyéni jogát nem érintő egyszerű tulajdonközösségnek ? A gyakorlat a közbirtokosságot mindinkább egyszerű tulajdonközösség gyanánt fogja fel, ugy, hogy a fejlődés a tulajdonközösség kérdésében nem a régi magyar jog által kijelölt irányban, hanem a római jog szellemében megy végbe. A fejlődés ezen irányát, illetve ezen iránynak a tulajdonközösség minden egyes formájára való kiterjesztését Lányi közgazdasági szempontból hátrányosnak tartja. Szerinte is sarkalatos tétele ugyan jogunknak, hogy az egyéni tulajdon kibontakozása a régi jogrendszerben gyökeredző közösségek különféle alakzataiból ne akadályoztassák, de az egyéni jog elvét még sem szabad annyira túlhajtani, hogy az fontos társadalmi és közgazdasági érdekeket veszélyeztessen. Az ujabb jogfejlődést a római joggal szemben éppen az jellemzi, hogy a modern jogok szerint „az egyéni tulajdon magánjogi elemei mellett mindinkább előtérbe lépnek a tulajdon társadalmi elemei, melyeknél fogva az egyes tulajdonos jogának a társadalom erdekében álló bizonyos mérvű korlátozását eltűrni kénytelen annál a kölcsönös hatásnál fogva, mely egyéni és köz jólét között észlelhető." Az egyéni és közjólét összeegyeztetése a szocziálpolitika egyik legfőbb feladata. Az egyéni és közjólét összeegyeztetése követeli meg, hogy a tulajdonközösség bizonyos esetekben belső szervezetet nyerjen s hogy némely kérdésben az egyéni vétójog mellőzésével a többség szerinti határozathozatal elve jusson érvényre.'') A tulajdonközösségnek ily módon való szervezését már az 0. Ptk.-nek részben nálunk is hatályban levő 833. §-a is megkísérli s még tovább megy e tekintetben a magyar ált. Ptk. Tervezete (683—685., 1732—1744.) (Folyt, köv.) Dr. Ereky István— Dr. Ladányi Béla: A személyiség védelmének elmélete és gyakorlati megvalósítása a magánjogi tervezetben. Budapest. Pfeifer. 60 fillér. Szerzőnek nagy gonddal kidolgozott tanulmánya, mely 25 oldalon át részletesen foglalkozik az általános polgári törvénykönyv tervezetének személyjogi részét lárgyazó 87—93. §§-val. Csaknem kétharmad részét bölcseleti fejtegetése foglalja le, a fogalmak könnyed meghatározásával, mig a hátralevő egyharmadrészében a törvénytervezet módosított szövegét összhangba kísérli hozni előző bölcseleti fejtegetéseivel. A gyakorlati részben a Tervezet fenti 7. §-ának módosítását logikusan meg is okolja. Alapos munkát végzett, mely figyelmet érdemel. <) Lásd 80. old. 5) Indokolás ÜL, 216. •'•) Lásd 40. old. ') Lásd +3. old.