Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - Spencer Herbert [1. r.]

18 Magyar Jogász-Ujság III. évf. mindig abban a helyzetben, hogy a modern pszikhológia követelményeinek megfeleljen. Ép azért egy ideálisan összt állított esküdtszéknek, egy átlagát, de sőt az összes néprétegek válogatottjait kellene reprezentálnia. Jelenleg azonban a jury túlságosan homogén : az azonos társadalmi osztály képviselői képezik azt túlnyomó részben. így az osztály-igazságszolgáltatáshoz kell jutni. Hogy nálunk a haladásnak ily iránya nem konstatálható, az a jogérzet kifejlett voltának örvendetes bizonyítéka ugyan, de nem zárja ki annak szükségességét,hogy ily lehetőségek ellen védekezzünk. Hiszen maga a független biró, akinek szabad mérlegelése még tágabb korlátokat ismer, a mellé rendelt juryben felállított kautélában sérelmet magára nézve szintén nem talál! A „milieu" tana, az életfeltételektől való függőség, valamiként az osztályelőitéleteknek és osztálynézett knek respektálása a szooziális tudomány által immár elfogadott tanná vált. Az esküdt sem vonhatja ki magát az ö milieujéből; minél tarkább keveréke a jury a különböző hivatásos érdekeknek, annál inkább eleje van véve a jognézetek nem kívánatos azonosságának, amelynek eszköze az előítéletek nélküli nézetek átlaga, mint az abszolút igazságos verdikt előfeltétele. Igaz, az esküdtek mozgékony elemet képviseljenek, amely ajognak megmerevedését, a fejlődéstől való elmaradását megakadályozza, a népies érzések forrásából az igazságszolgáltatás fájához uj táplálékot vezessen, hogy az el ne száradjon. Hogy azonban a népbiróság institucziója megfeleljen hivatásának, ahhoz szükséges, hogy a modern élet egyes egész területei ebből ki ne zárassanak. Ennek az esete pedig beállana akkor, ha miként eddig az úgynevezett inteligens elemek az esküdtek lajstromának összeállításánál csak korlátolt mértékben vétetnének figyelembe. Minél kiterjedtebb a kör, amelyből a népbiró megtisztelő hivatalába emelkedik, annál bensőbbé fog válni az igazságszolgáltatás kontaktusa a nép jognézleteivel és annál biztosabban remélhető, hogy a jogtudomány és jogérzet egymáshoz közel fognak hozatni. Rósa. JOGÉLET. Spencer Herbert f. (D. Z.) A filozófia egy úttörő munkásának elhunytát gyászolja. Spencer Herbert a hires angol bölcselő, a lángelméjü agnosztikus deczember hó 8.-án meghalt. A mult század utolsó évtizedeiben ő volt az egyedüli, aki — ámbár elgyengülve, rossz egészségben — elég erőt érzett magában, hogy korunk minden tudásának elvi részét egyetlen egy összefüggő munkában egybefoglalja. Óriási munka volt ez, amire Spencer vállalkozott. A nagy német bölcselők, kik a XIX. század első harmadában hasonló encziklopedikus munkákat irtak, valamenynyien a metafizikából indultak ki és abban a keretben mozogtak, amelyet a régebbi nomenklatúra: metafizika, természetbölcselet, etbika, jogbölcselet stb. jelölt ki a részükre. Spencernek a régi ideálisztikus filozófiával merőben ellentétes kiindulási pontját tízkötetes munkájának: „A system of philosophy"-nak egyes részei is jelzik már. Ennek az alapvető munkának egyes részei a következők : Alapelvek (First principles); az élettan elvei (Principles of biology); a lélektan elvei (Principles of psychology); a szocziológia elvei (Principles of sociology); az erkölcstan elvei (Principles of morality). A rendelkezésünkre álló hely még csak arra sem elegendő, hogy ennek az óriási szellemi műnek a körvonalait ismertessük ; csak arra szorítkozhatunk tehát, hogy egyes kiszökelő határkövek megvilágítása által sejtessük ezeket a körvonalakat. Vallás és tudomány. Vallás és tudomány kezdetben közösek s csak a fejlődés folytán válnak kétfelé, de mindamellett ámbár — ezt beismerni nem akarják, — közös gyökerükül megtartják az a törekvést, azt a czélt, hogy a legnehezebb problémákat megoldják, valamint a hitet abban, hogy létezik valami föltétlen, ami minden föltételben, minden jelenségben nyilvánul. A tudomány, amikor a jelenségeket bonczolja, végül mindig valami megmagyarázhatallanhoz ér ; be kell még ma is vallania, hogy nem tudja, mi a tér, mi az idő, mi a mozgás, az anyag, a szellem ; — és a vallás képviselői főleg abban vétkeznek, hogy azt hiszik, miszerint alaposan ismerik azt, amit megismerni nem lehet. A vallási fejlődés lényege a dogmák kiválásában rejlik, amelyek a misztérium megoldását czélozzák ; ezen fejlődési folyamat következtében a vallás legfőbb czélját a misztérium teljes elismerését mindinkább megközelítette. Bármily tévesek is voltak az eszközök, amelyekkel a vallás czélját elérni törekedett, magát a czélt soha sem vesztelte szem elől és azáltal, hogy az embereket megóvta attól, hogy magukat teljesen a mulandó, a mindennapi dolgoknak szenteljék, — nagy érdemeket szerzeit az emberiség iránt. Viszont a vallás sokat köszönhet a tudománynak, mely a vallásból fokozatosan kiküszöbölte a vallástalan elemeket, — ámbár a vallás képviselői ezt a tudománynak még ma sem róják fel érdemül. És a tudomány maga is a megtisztulás hasonló proczesszusán ment keresztül, amikor elsőbb feláldozta a mitológiai képzeteket, amelyekkel a jelenségeket megmagyarázni próbálták, később pedig felismerte, hogy az uj műszók a jelenségek ismeretlen végokának megjelölésével, amelyeket kezdetben a jelenségek magyarázatának tartották, nem egyebek, mint szavak, szimbólumok. így szabadult a tudomány fokozatosan a tudománytalanság bilincseiből. Minden tudomány azzal kezdi, hogy annak a csoportnak, amelyet tárgyául választott, összes jelenségeit helyesen és teljesen regisztrálja, azután ezen jelenségeknek egymással való összefüggését kinyomozni, a lefolyásukat szabályozó törvényeket megismerni és azokat közös eredetre visszavezetni törekszik. Ha valamennyi egyes tudományág egybefoglalta tik és az egyes csoportok összes jelenségei közös eredetre visszavezettetnek, — ez a legmagasabb fokú tudomány : a bölcselettudomány. Minden jelenség végokának, vagyis inkább alaptényének,