Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1903 / 24. szám - Német tőzsdereform. [Rövid összefoglaló] - A heti munkaszüneti napról szóló belga törvényjavaslat
24. sz. Magyar Jogász-Ujság 481 legyenek is) 15. életévök eléréséig egyenkint az aty^i évi keresményének egy hatodában, ha a szülők egyike még életben maradt, különben pedig a keresmény negyedrészében ; c) a közvetlen elődök (szülők) részére életfogytiglan a keresmény egy hatodában; d) az esetleg árván visszamaradt kiskorú fivérek és nővérek mindegyike részére a 15. életévig szintén egy-egy hatodában. Mindezeknek a járadékoknak összege azonban az elhalt évi keresetének két harmadát meg nem haladhatja. Az a) és b) alatt emiitett örökösöknek a részükre megállapított teljes járadékra elsőbbségi joguk van biztosítva, s csak azok jogos igényeinek kielégítése után a maradékból részesülnek a c) és d) alatt megnevezettek egyenlő arányban. A számítás alapjául szolgáló évi kereset olyképen állapittatik meg, hogy a sérültnek a balesetet megelőzött évben élvezett tényleges keresete a tényleges munkanapok számával elosztatik, s az ekként nyert napibér 260-nal megszoroztatik. Olyan vállalatokra vonatkozólag, melyek nem dolgoznak az egész éven át, külön rendelkezések vannak megállapítva. Ha az elszerencsétlenedett, készpénzfizetésen kívül még természetbeni egyenértéket is kapott, akkor a megállapított évi bér megfelelően felemeltetik, még pedig szabad lakás fejében 20 százalékkal, élelmezés fejében pedig annak tényleges pénzértékével. Igen fontos a járadék megváltására vonatkozó rendelkezése a törvénynek. Ugyanis az összes járadékok a munkaadó és az igényjogosult, vagy igényjogosultak között szabad elhatározásból létrejött egyezség alapján megválthatók, még pedig a rokkantak, özvegyek és elődök járadéka az évi járadék összegének tízszereséért, a gyermekek és kiskorú testvéreké a részökre megállapított hátralévő évi járadékok összegének egyszerre való kifizetése ellenében, amennyiben a járadékévek száma tiznél kisebb. Emellett az egyezséget megelőzött időben kifizetett összegek, legfeljebb azonban a végkielégítési összeg egy harmada a végkielégítési összegből levonandó. Nevezetes sajátszerűsége a törvénynek az, hogy a munkaadót terhelő tetemes összegű teljesítmények biztosítására nézve például a vállalat S fizetésképtelenségének vagy felszámolásának esetére egyáltalában nem intézkedik. "" ^\^Német tőzsdereform. A német trónbeszéd, mely a német birodalmi gyűlést megnyitotta, fölemiitette, hogy a legutább 1896-ban megváltoztatott tőzsdetörvényt reformálni fogják. A trónbeszéd erre vonatkozó része egyszersmind meg is jelölte, hogy milyen változásokat terveznek. Mióta a tőzsdetörvény mostani alakjában megvan, a legsúlyosabb visszaéléseket azzal követték el, hogy a vesztesek azzal álltak elő, hogy nem üzletről, hanem játékról van szó. Azért tehát első sorban az uj javaslat arra van hivatva, hogy ezeket a visszaéléseket szüntesse meg. A régi törvény czélja a tőzsdetörvény megteremtésénél az volt, hogy megakadályozza a tőzsdeforgalom kiaknázását játék czéljára. A játék kikiaknázásának ürügye alatt azonban sokan visszaéltek a törvényadta joggal és a tőzsdei forgalom alapelvét, az adott szóba helyezett bizalmat megingatták. E bizalom hiján a tőzsde hivatásának, mely abbál áll, hogy a közgazdaságot szolgálja, megfelelni többé kellően nem tudott. Épen ez oknál fogva azt határozta a német kormány, hogy a tőzsdei ügyletekből eredő kötelezettségeket mindama czégek és személyek kötelesek lesznek ezentúl teljesíteni, kik a kereskedelmi czégjegyző-hivatalnál be vannak jegyezve ugyan, de a tőzsdelajstromban nem. Másodsorban ki fogják mondani, hogy azokat a födözeteket, melyeket a felek ügyleteik biztosítására egymásnak átadtak, nem kell visszaszolgálni, végül azokat az elszámolásokat, melyeket rendszerint elismertek vagy jóváhagytak, többé visszaperelni ne lehessen. A játékkifogás teljes mellőzését és minden tőzsdei ügylet perelhetőségét az uj javaslat sem ; biztosítja, de azt el fogják érni, hogy csak az olyan ügyletekből eredő követeléseket nem fogják érvényesíthetni, melyeket fedezet nélkül és a tőzsdelajstromba be nem iktatott egyénekkel kötöttek. Mindezek után még a trónbeszédben Ígéretet tettek a tőzsdeadó leszállítására; ezáltal remélik a megcsappant forgalmat ismét föllen• dithetni. A heti munkaszüneti napról szóló belga törvényjavaslat, melyet a felsőbb munkatanács 11 teljes ülés után állapított meg, a következő : 1. §. Munkadók, vagy vállalkozók személyzetöket, a velők együtt lakó családtagok, eselédek és házi szolgák kivételével, hetenként hat napnál tovább nem foglalkoztathatják. 2. §. A hetenként engedélyezendő munkaszünetnek megszakítás nélkül legalább 30 óráig kell tartani. Kivételt képeznek a felváltott munkáscsoportokkal működő iparágak, melyekben a munkások pihenőideje váltakozva legalább 24 és 36 óráig tart egyfolytában megszakítás nélkül. 3. §. A 4. és 8. §-okban foglalt kivételektől eltekintve a pihenő napnak vasárnap kell lenni. 4. §. Azon munkálatokra nézve, melyek természetöknél fogva, vagy a közszükséglet kielégítése végett, avagy helyi viszonyoknál fogva a hét hetedik napján állandóan vagy részben folytatandók, királyi rendelettel a 3. §. rendelkezései alól kivétel állapitható meg. 5. §. A király intézkedik : a) általános rendelet kibocsátása által mindazon foglalkozási ágakra nézve, melyeknél a munkálatok természeténél fogva, vagy közszükséglet kielégítése végett állandó kivétel jogosult ; b) különleges rendelet kibocsátása által mindazon foglalkozási ágakra nézve, melyeknél a helyi viszonyoknál fogva a vállalkozók meghatározott ideig kivétel engedélyezését kérik. 5. §. A 4. és 5. §-ban-említett jogának gyakorlásakor és az általános rendelet kikibocsátása előtt a király meghallgatja: 1. az ipar- és munkatanács illetékes osztályait (sections competentes des Conseils de l'industrie et du travail); 2. az állandó tartományi választmányokat (Députations permanentes des Conseils provinciaux) ; 3. a felsőbb közegészségi tanácsot (Gonseil supérior d'hygiéne publique); 4. a felsőbb munkatanácsot (Gonseil supérior du travail). Ezen különböző testületek véleményöket az erre vonatkozó megkereséstől számított 2 hónap alatt nyilvánítják, ellenkező esetben véleményök nem vétetik figyelembe. A nevezett testületek tanácskozásaikat első izben oly időben kötelesek megtartani, hogy a királyi rendeletek ezen törvény kihirdetése után két év múlva kibocsáthatók legyenek. 7. §. A 4. és 5. §-ban foglalt jogok gyakorlásakor és a különleges rendeletek kibocsátása előtt, amennyiben ez irányban eljárás történik, a király meghallgatja 1. községtanács (Conseil communal) és 2. az állandó tartományi választmány (Députation perma-