Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - Eljárás házassági ügyekben

4G6 Magyar Jogász-Ujsdg n. évf. tehát a B. P. 326. §-a értelmében felmentő ítélet hozandó és figyelemmel arra, hogy a magánvádló vádvisszavonása esetén vád többé nincs, léhát a B. P. 323. §-a értelmében megszüntető végzés hozandó — nincs is. nemde, ezen most felhívott két § közt semmi ellentét, de megvan ez az ellenkező vélemény elfogadása esetében, mely szerint akár a magáninditványra jogosult indítványa, akár a főmagánvádló vádja elejtése esetében az egyik — a 326. §. — szerint Ítélet, a másik — a 323. §. — szerint pedig véqzés hozandó. A két § közti ezen, csak az inditványi bűncselekmények kellőkép meg nem különböztetéséből eredő látszólagos ellentét íme azonnal eloszlik, ha megfontoljuk, hogy a 323. §. egyáltalán minden vád elejtése, mig a 326. §. csak a magáninditványra jogosult indítványának elejtése esetéről intézkedik. Nagyon természetes, hogy nem felmentő ítélet, hanem megszüntető végzés hozandó az esetben is, ha kifejezetten a 326. §. 4. p.-ban meghatározott eset forog is fenn, de a kir. ügyészség szintén elejti a vádat. Igaz, hogy ezen elmélet szerint a 326. §. 4. p. a gyakorlatban alkalmazást alig találhat, mert vájjon miért tartaná fenn magáninditványra üldözendő bűncselekmények esetében a királyi ügyészség a vádat, ha a magáninditványra jogosult indítványát visszavonta, — ez eset azonban azért mégis lehetséges, például annak folytán is, hogy a királyi ügyészség meggyőződése szerint az elbírálás alatt álló ügy nem magáninditványra üldözendő. Dr. Mutschenhacher Edvin dárdai kir. járásbirósági albiró. y\ Eljárás házassági ügyekben. Az 1894: XXXI t.-cz.-ben szabályozott anyagi házassági jogról szóló törvényben foglalt egyes alaki szabályoktól és az 1868 : I. t.-cz. hiányos intézkedéseitől eltekintve, a házassági ügyekben követendő birói eljárás tudvalevőleg eddig törvényben részletesen szabá'yozva nem volt és az uj házassági törvényt alkalmazó birói eljárásnál a birói gyakorlat által eszközölt módosításokkal és kiegészitéssel azon, a budapesti ítélőtábla által megállapított szabályzat vétetett továbbra is alapul, amelyet 1895 előtt a polgári bíróságok elé tartozott házassági válópe rekben bíróságaink elfogadtak és alkalmaztak. Ezen törvényes szabályozás hiányát lesz tehát hivatva pótolni az uj perrendtartási javaslatnak ide vonatkozó tizenegyedik czime, amely első részében a házassági, vagyis a semmiségi, megtámadási, a bontó és az ágytól s az asztaltól való elválasztást tárgyazó pereket szabályozza ; második részében pedig az ezen perekkel összefüggő és azokkal együtt érvényesíthető vagyonjogi keresetekkel foglalkozik. Az 1894 : XXXI. t.-cz. alapján a Tervezet takszative felsorolja azokat a házassági pereket, amelyek: a házasság semmisségét, megtámadádását, felbontását és az ágytól s asztaltól való elválást tárgyazó perek. Az ezen perekben követendő eljárásra nézve pedig 647. §-ában a Tervezet mindenekelőtt egész általánosságban kimondja, hogy más különös intézkedés hiányában ezen perekben is, miután azok elsőfokban a kir. törvényszék elé tartoznak, a törvényszéki eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazandók. Ezen általános elv statuálása után pedig következnek a házassági per különleges természete által indokolt s szükségelt kivételes szabályok és specziális rendelkezések. Jelen soroknak azonban nem lévén czélja és hivatása az, hogy az egész fejezet s így az ezen perekre vonatkozó birói eljárás összes intézkedéseit a maga egészében ismertesse és tárgyalja, mert — ugy hiszem — ez rendeltetésén kivüleső lenne, azért jelezni kívánom, hogy a Tervezetnek a házassági perekre vonatkozó intézkedései közül főleg azokkal fogok alább foglalkozni, amelyek ujak, vagy az eddig követett eljárástól eltérőek s igy a Tervezet bírálatánál első sorban figyelemre számithatnak. Ilyen uj s az eddigi gyakorlattól lényegesen eltérő intézkedés pedig első sorban az, mely a 645. §-ban a házassági perek birói illetékességét állapítja meg az 1868: LIV. t.-cz. 36. §-ától eltérően. A kizárólagos illetőséget ugyanis a Tervezet szerint nem a házasfelek állandó és utolsó együttlakásának helye, hanem a férj lakhelye állapítja meg. Ezen szabály pedig csak akkor nem nyer alkalmazást, ha a férjnek a Tervezet hatályossága területén lakhelye nincs, mely esetben a nőnek lakhelye állapítja meg a törvényszék illetékességét; továbbá akkor, amidőn az egyik félnek sincs az országban lakhelye, amidőn is a törvény azt vélelmezi, hogy Budapest IV. kerületében birnak lakhelylyel. Kivételes továbbá a dolog természetéhez képest a külföldiek házassági pereiben eljáró bíróságok illetékessége. Nézetem szerint pedig teljesen indokoltnak s a Tervezet által fölhozott érvekkel igazoltnak kell tekintenünk az illetékesség ilyetén megállapítását. Kétségtelen ugyanis, hogy az illetékesség nek a férjnek a házassági per folyamatba tételekor bírt lakhelye alapján leendő megállapítása a legegyszerűbb az elképzelhető módok közül s ezzel szemben azon, az indokolás által is felhozott ellenvetés, hogy ez a bizonyítást a per során néha nehézkessé tehetné, a legkevésbé sem jogosult, miután a férjnek a házas-