Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - A birói egyezség gyámhatósági jóváhagyása

462 Magyar Jogász-Ujság II. évf. kőzni, csupán fölvetjük a kérdést, vájjon a két definiczió bármelyike tiszta képet ad-e az elévülés fogalmáról, ad-e fölvilágosítást e jogintézmény leglényegesebb kérdéseire nézve, (pl. actio nata, hivatalból vagy ope exceptionis történő figyelembevétel, naturális obligatio visszamaradása, szünet, félbeszakítás stb. stb.) ? A válasz kétségtelenül tagadólagos. Mit nyernénk már most, ha ilyfajta definiczió belekerülne a polgári törvénykönyvbe ? Hogy mennyire helytelen, ha a kodeksz definicziókat és tantételeket tartalmaz, arra kiáltó példát szolgáltat az osztrák polgári törvénykönyv.2) Hamarjában elég rámutatni pl. a 307., 308., 353., 354. §§-ra és a kommentárok és szisztematikus munkáknak e §§-ra vonatkozó tanításaira, amelyekben e meghatározások helytelensége világosan ki van mutatva. De íöltéve is, hogy lehetséges volna a jogi fogalmaknak oly definiczióit nyújtani, amelyek az illető kor jogtudománya színvonalának megfelelve, a meghatározandó fogalmat teljes pontossággal körülhatárolják, ez esetben is kerülni kellene a definiezióknak a törvénykönyvbe való fölvételét. A megokolás igen közel fekvő. Egy magánjogi kodeksz hosszú időre, évtizedekre, sőt pár századra kiható érvénynyel szokott birni. Ez idő alatt pedig óriási a haladás ugy a tudomány, mint az ember életviszonyai terén, uj gazdasági javak állanak elő. melyekről az előző kor törvényhozója nem is álmodhatott. A régi jog szabályai tehát csak akkor alkalmazhatók változtatás nélkül, ha lehető rugalmasan vannak megállapítva. A kodifikál ornak tehát lehetőleg kerülni kell az oly szabályoknak törvénybe való fölvételét, amelyek az illető kor tudományának eredményét mintegy fikszirozzák, megmerevített tartalommal birnak, s így alkalmatlanok a fejlesztésre. Legyen szabad az itt vázolt érvelést egy példával megvilágosítani. A római jog a dolog alatt par excellence a res corporalist értette. Ugyanezen állásponton volt a német pandekta-jog irodalma és gyakorlata is. Nagyon valószínű, hogy a német büntető törvénykönyv javaslatának szerzői is e felfogást táplálták a lopás definicziójában szerepet játszó idegen ingó „dolog" fogalmáról. Éppen ezért az ujabb időben, a villanyosság gyakorlati jelentőségének emelkedésével gyakori lévén a villanyáram jogtalan elvonása, élénk vita tárgyát képezte a doktrínában és joggyakorlatban, vájjon megállapilható-e ilyenkor a lopás ? A kérdés mikénti megoldása azon fordul meg, hogy a villanyosság a dolog fogalma alá vonható e vagy sem. Ez pedig attól függ, vájjon a dolog alatt csak a res corporális-t értjük-e, 2) Mely csak ugy hemzseg a definiczióktól és bőbeszédű katedrális tanításoktól. mint pl. a római jog, avagy azt tartjuk, hogy a dolognak, mint jogtárgynak fogalma nem absolut, hanem összefüggésben a kulturfejlődéssel, illetőleg az annak megfelelő forgalmi felfogással, változásnak van alávetve, ugy, hogy pl. a villanyosáram, mely sodronyokon vezethető, az ember czéljaira fölhasználható, a dynamometerrel mérhető stb., bátran alája vonható a dolog fogalmának. Ismeretes, hogy a német Reichsgericht az előbbi álláspontot foglalta el s így a lopást nem tartotta megállapíthatónak, bár az utóbbi felfogás helyességét nem kisebb ember, mint Dernburg vitatta. A németek tehát kénytelenek voltak specziális törvényben intézkedni a villanyáram lopásáról. (Nálunk a kir. Curia — helyesen — a lopást megállapítja.) E példa világosan bizonyítja, hogy ha egy törvénykönyvben a dolognak, mint res corporalisnak fogalma és meghatározása beiktattatott volna annak idején, mint általánosan elfogadott tanitas, a jogalkalmazás napjainkban már törvényi beavatkozás nélkül nem lett volna képes lépést tartani a haladó kor szükségleteivel: megakadályozta volna ezt a kodeksz definicziójának rideg merevsége. Végső következtetésünk : helyes elv, hogy a kodeksz definicziókat ne vegyen föl, egyrészt azért, mert a fogalommeghatározások feleslegesek, másrészt — eltekinte a meghatározás belső nehézségeitől — veszélyesek is, mert szaporítják a merev jogtételek számát, melyek a haladó kor igényeinek megfelelő jogalkalmazást megnehezítik. Dr. Kiss Albert egyetemi magántanár, kecskeméti jogakadémiai tanár. A birói egyezség gyámhatósági ^ jóváhagyása.*) A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 413. §-a értelmében a gyámhatóság jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy a gyám gyámoltja érdekében perbeli egyezséget kössön, ha a vita tárgya pénzben meg nem becsülhető vagy ötszáz koronánál nagyobb értékű (14 pont). Ez a rendelkezés kétségtelénül helyesebb, mint az 1877 : XX. t.-cz. 113. §-ának 11. pontja, amely szerint a gyámhatóság jóváhagyása szükséges minden bíróság előtt kötött vagy bíróságon kivüli egyezség esetében, amennyiben az egyezség által a kiskorúnak vagy gondnokoltnak tökevagyona kevesbednék vagy az egyezség folytán vállalandó kötelezettség a kiskorúnak vagy gondnokoltnak rendszerinti évi jövedelméből nem fedeztetnék. Az indokolás (I. kötet 615. lap) kimerítően kifejti azokat az okokat, amelyeknél fogva az 1877: XX t.-cz.113. §-ának idézett rendelkezése *) Magyar polgári törvénykönyv tervezete 413. §.