Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - Törvénytervezet és indokolása azuzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-cz. büntetőjogi vonatkozású rendelkezéseinek kiegészitéséről és módositásáról [2. r.] - Törvénytervezet és indoklása. Az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-cz. büntetőjogi vonatkozásu rendelkezéseinek kiegészitéséről és módositásáról. [2. r.]

36 Magyar Kodifikáczió II. évf. az uzsorást, de viszont ez is valószínűleg el­hagyja jövedelmező foglalkozását, ha reájön arra, hogy a menekülés aranyhidját csakugyan ara­nyokkal kell felépítenie, amennyiben a piovizió s marasztalási összeg kifizetésén kívül, meg kell vásárolnia — hogy hallgatásra birja — a Stroh­mann szabadságát s meg kell térítenie az ennek ellenében kiszabott magas összegű pénzbünte­tést is. De mindezektől eltekintve, nem tartanám szerencsés gondolatnak, hogy a tudománynak s joggyakorlatnak egy olyannyira tisztázatlan fogalma, mint amilyen az üzletszerűség : tény­álladéki elemmé tétessék. De szóljon e ponton helyettem Balogh Jenő, mint a vonatkozó tan­nak hazánkban legalaposabb ismerője : ., . . . az üzletszerűség íönforgásának megállapítása a bíróság részéről igen nehéz feladat; nem egy­szer találkozunk részben az irodalomban, rész­ben a judikaturában azzal a fölfogással, hogy az üzletszerűség csak tubbszöri elkövetés eseté­ben állapitható meg, még akkor is csak ugy, hogy ha a tettesek ismétlési czélzata minden egyes bűncselekményre nézve beigazolva volt. Ennélfogva nem lehet kétségünk afelől, hogy a szokásszerüségnek, illetve üzletszerűségnek tényálladéki ismérvül való felállítása esetében az uzsora vétségének megállapítása, illetőleg annak megfelelő megtorlása megnehezittetnék, ami az üzletnek még nagyobb elharapódzása mellett természetesen nem kívánatos. !) Az üzletszerűség szerintem tehát nem tény­álladéki elemként, hanem mint súlyosító körül­mény veendő fel a törvény által. A szinguláris esetekben azonban fentarta nám az inditványiságot Az uzsora ugyanis, bár minden esetben nemcsuk a magán-, hanem a közérdeket is sérti, mégis izoláltan elkövetve közvetlenebbül érinti a magánérdeket s vájjon nem jár-e igen sokszor a már amúgy is meg­kárositottnak ujabb sérelmével az eljárásnak hivatalból való meginditása, ha figyelembe vesz­szük, hogy a sértett félre nézve nem ritkán sokkal nagyobb kár származik vagyoni viszonyai­nak nyilvánosságra hozatalából, mint az uzsorás büntetlenségéből. A köz- és magánérdeknek ilyetén összeütközése esetén a csak távolabbról érintett közérdeknek kell engednie : így kívánja ezt a sértett fél kímélete. A minősített esetek­ben s főleg, ha üzletszerűségről van szó : viszont a magánérdeknek kell kitérnie a súlyosabban és közvetlenebbül sértett közérdek ama követel­ménye elöl, mely az intenzív társadalmi védelem czimén a bűnös feltétlen megbüntetését követeli. Az uzsora büntetését illetően jelentékeny emelést hozok javaslatba. A mai büntetések: egyszerű esetben egy hónaptól — hat hónapig terjedhető fogház és száz forinttól kétezer forin­tig terjedhető pénzbüntetés, — ennek helyébe i) V. ö. Az uzsora ellen, 83—84. I. egy évig terjedhető fogházat és ötezer koronáig terjedhető pénzbüntetést vettem fel; a minősített uzsorának jelenlegi két évig terjedhető fogháza és négyezer forintig terjedhető pénzbüntetése helyébe pedig öt évig terjedhető fogházat és huszonötezer koronáig terjedhető pénzbüntetést illesztettem a tervezetbe. A szabadságvesztés­büntetés mértékénél a lopás, sikkasztás, csalás büntetéseit vettem mintául s minősített uzsorá­nál csak azért tettem a börtön helyébe fogházat, mert tudomásom szerint az anyagi btk novellája egyáltalán törölni fogja a börtönt. A pénzbüntetés maximumának — a minő­sített uzsora esetén — huszonötezer koronára emelése első pillanatra talán indokolatlannak tűnik fel, de ha figyelembe vesszük, hogy e bün­tetendő cselekmény motívuma mindig a pénz­vágy, kapzsiság, nyereségvágy, szóval az auri sacra fames, ugy nem szabad visszarettennünk e motívumot leginkább elnyomni képes magas pénzbüntetés felvételétől én pedig annál kevésbbé, mert e tekintetben tekintélyes külföldi törvényho­zási munkálatokra is hivatkozhatunk: a norvég javaslat 295. §-a figyelemmel a27. § ra 20,000 nor­vég — azaz közel 27,000 magyar — koronában, a schweizi javaslat 81. §-a pedig 30,000 frankban állapítja meg az uzsorára szabott pénzbüntetés maximumát. A hivatalvesztés és politikai jogok gyakor­latától való felfüggesztést mellékbüntetésként fen­tartoltam, mégis ugy, hogy az 1. §-ban körülirt egyszerű uzsora vétségénél is a kötelező kisza­bást javasoltam. A mai szöveg — „kimond/ja<o" — nem esik kifogás alá, tekintettel a btk. 54. §-ának második bekezdésére, ha azonban a fog­házbüntetés maximumát egy évre emeljük, ugy a törvény csak imperativ hangon szólhat. Még mielőtt a specziális mellékbüntetések felvételének indokolására áttérek, megemlítem, hogy a mai tízéves visszaesési elévülési hitár­idő helyébe öt évet tartanék felveendőnek; a statisztikai adatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a visszaesés rendszerint a letartóztatási intézetből való szabadulást követő második, har­madik évre esik A kellő szigorral végrehajtott szabadság­vesztésbüntctes és megfelelő magas összegű pénzbüntetés, továbbá a kiszabott hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatától való felfüggesztés mellett, legtöbb eredményt várok a tervezetembe felvett további három mellékbüntetéstől, helye sebben jogkövetkezménytől. Ezek a kiutasítás, az üzlet folytatásától való eltiltás és az itéletnek közzététele. A kiutasítást illetően elégtelennek tartom az 1883. évi XXV. t.-cz. vonatkozó rendelke­zését, mely a magyar honosnak csak azonM-­ségböl, melyben az uzsora vétsége elkövettetett, a külföldinek pedig a magyar állam területéről való kiutasítását engedi meg Az uzsorás tud­valevően nemcsak egyes községeket, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents