Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 22. szám - Az angol választói jog - Parsifal Amerikában

42G Magyar Jogász-Ujság II. évf. A szerzői jog védelme az Egyesült-Államokban az 1873. évi deczember 1-én kelt kongresszusi törvényen alapszik, mely az 1874-től—97-ig terjedő időközben, különösen 1891. márcz. 3-iki Copyright act folytán jelentékeny módosításokat szenvedett. E szerint senkinek sincs igénye szerzői jogra, ha már a közzététel előtt, de legkésőbb a közzététel napján a bizonyos alaki kellékeknek megfelelő beiktatási kérvényt a Librarian of Congress Copyright Departementbez be nem nyújtotta, illetőleg be nem nyujttatta. Az 1874. évi jun. 18-iki törvény kifejezetten ezt mondja: „Senkinek sincs kereseti joga szerzői jogának megsértése miatt, ha szerzői jogát köztudomásra nem hozza az által, hogy minden közzétett kiadás összes példányain (pontosan előirt helyen) a „Copyright* szót ki nem teszi, valamint azon esztendő számát, a melyben a szerzői jogot bejegyezték és azon személy nevét is, aki a bejegyzést eszközölte, tehát „Copyright, 19 . . , by A. B. (Sekt. 4962.)" Annyi bizonyos, hogy a „Parsifalt" a Copyright-hivatalban sem annak (1882. aug. 29-ikén) megtörtént előadása előtt, sem annak napján be nem jelentették, s hogy továbbá, — a mi különösen figyelembe veendő, miután az 1891. márcz. 3-iki törvény visszaható erővel nem bir — bayreuthy előadások 1891. óta is voltak a anélkül, hogy az amerikai szerzői jog alakiságaival egyáltalában is törődtek volna. E szerint a Parsifalra vonatkozó szerzői jog az Egyesült-Államokban de iure, a szerzői jog kellő időben történt bejegyzésének hiányánál fogva nem is létesült és e hiányon megtörne egy előadási tilalom érvényesítése is. E mellett jogilag közömbös az, hogy az előadás rendezője miként jutott a Parsifal-partitura tulajdonába, vájjon vétel, ajándék stb. utján szerezte-e azt. A kiadónak jogfenntartása pedig csak ugy jöhetne tekintetbe, ha a szerződő felek valamely szerződéses bírságot kötöttek volna ki; csak akkor lehetne a kártérítési igényt is megállapítani, az előadási tilalmat azonban még ugy sem. Ezt még az örökösök részéről harmadik személyek javára történő lemondás utján sem lehetne megállapítani (new-yorky ügyvédek véleménye), mert oly jog, mely alaki hiányok miatt jogszerűen nem létesült, ez uton sem válhatik létezővé. Ép oly kevéssé lehet kérdéses az, vájjon a bajor udvar avagy Wagner örökösei-e a jogosultak a tilalmat érvényesíteni. A Copyright-nek utólagos engedélyezése csak privilégium utján volna lehetséges ; de ez a mai jogállapot mellett nem kérdés tárgya. Nem látszik azonban könnyűnek azon hirlapközlemény jogi elbírálása, mely szerint egy new-yorki ügyvéd, meggyőződését fejezi ki a felett, hogy a bíróságok NewYorkban a „Parsifal" előadását eltiltanák, mivel p. o. a felső oberammergaui passziójáték előadását is jogositvák eltiltani, t. i. oly előadásokat, melyek vallásos odaadás és megfelelő környezet nélkül csupán üzleti spekuláczió czéljaira tartatnak. Itt a színházi czenzura tekintetében fennálló általános alapelvek lehetnének kérdés tárgyai és bármily idegenül érintene is bennünket az oly közigazgatási tilalom, melyet csupán az önkény kinövésének tarthatnánk, az mégis nagyon valószínűtlennek, bár jogilag lehetőnek látszanék. A bibliai események szinrehozatalának tilalma (1875. okt. 8-iki porosz miniszteri rendelet) ugyanezen indokokra vezethetők vissza, mint a melyeknek kiterjesztő magyarázata lehetővé tette azon tilalmat, melynél fogva vallásos szimbólumok színpadi előadás tárgyává nem tehetők, mihelyt benne a czenzurára jogosult hatóság a nép — bár még az azonos hitűek között is igen viszonylagos — vallásos érzülete elleni veszedelmet látna. Természetesen, itt a színpadi szabadság korlátolásának csupán jogi lehetőségét teszszük szóvá anélkül, hogy annak belső jogosultságát távolról is hclyeselnők. Ez általános szempontok mellett azonban a tisztán üzleti spekulácziót tekintve, méltán bírálat tárgyává tehető „az amerikanizmus a művészetben" és „a Mammon újkori ijesztő szelleme", de a „lex Cosima" és a Parsifalra vonatkozó egyezményileg megállapítandó jogfenntartás iránt oly sokszerüen és sürgősen nyilvánított követelések mellett sem kellene megfeledkezni arról, hogy a nemzetközi szerzői jogra vonatkozó s még annyira előrehaladott jogalkotás is kevéssé lehetne alkalmas arra, hogy valamely szerződő állam különös kívánságaira tekintettel legyen; oly kívánságokra, melyeket még az illető államban is csak részben jogosultaknak, illetve elérni érdemeseknek tartanának, másfelől pedig a mester iránt tartozó minden kegyelet daczára is elvetnek, mert szelleme általános propagálásának gátjául szolgál. Időközben Wagner Cosima asszony és fia, Siegfried pert indítottak a new-yorki törvényszéknél, hogy az ottani opera igazgatóját, Confried urat a „Parsifal" szinrehozatalában megakadályozzák. A panaszos felek nem csupán tilalom kibocsátását kérik Confried ur ellen, hanem kártérítést is mindazon jogellenes cselekvényekért, miket az a panaszosok kárára elkövetett. A kereset nem támaszkodik határozott törvényszakaszokra, hanem csupán a „méltányosságra", amely a közönséges jogon alapul s melyhez mindenki segélyért fordul, aki magát károsultnak véli, de a tételes jogban mit sem talál, ami az ő esetére alkalmazható lenne. A kereset igen hosszú. Előadja azon körülményeket, amelyek között a „Parsifal" keletkezett, érinti a bayreuthi dalmüszinház építési szerkezetét és azt igyekszik bebizonyítani, hogy a szerző zenemüveit nem az opera vagy egyéb szinházi darabok kategóriájába tartozóknak tekintette, hanem azokban a passziójáték bizonyos válfaját akarta megteremteni, amelynek előadását határozott helyhez óhajtotta kötni. A kereset vonatkozó része szószerint következőként hangzik: „Parsifal"-t visszatérő időszakonként adják elő, de nem azért, hogy pénzbeli nyereségre tegyenek szert, hanem kizárólag a szerző óhajának megfelelően esztétikai és ethikai czélzattal a művészet érdekében, a zene föllendítésére, továbbá a lélek épülésére, amennyiben a hallgató előtt a zene köntösébe burkolt vallásos gondolatok és törekvések tárulnak fel. A kérelmezők (törvényes megjelölése a „méltányossági eljárásban" felperesként fellépő feleknek) a „Parsifal'-nak az ünnepi játékszinházban történt előadásaiból sohasem húztak pénzbeli nyereséget, ellenkezőleg, Wagner Rikárdnak tetemes pénzösszegeket kellett áldoznia, hogy nagy vállalkozását folytathassa és e kölcsön utján szerzett pénzösszegek egy részét még mai napig sem fizették ki." A kereset azután akként folytatja, hogy a „Parsifalt" Bayreuthon kivül, hol a mű szinrehozatalára alkalmas