Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - Kodifikáczionális szemle - Kodifikáczionális szemle

1. sz. Magyar Kodifikáczió 31 ügye jó, én meg fogom nyerni a pört. Ha nem nyerhetem meg, meg fogom mondani. Ha gondja van, szeretnék önnel beszélni. Ha se gondja, se pöre, fogadja gratulácziómat. Örvendeni fogok, ha irodámban felkeresne és ott láthatnám." — Mily hosszú egy lépés ? Egy üzlet eladója nagyobb bírság fizetésére kötelezte magát, ha az eladott üzlettől számitott „1000 lépésnyi körzetben uj üzletet nyitna". A megegyezés daczára uj üzletet nyitott az eladott üzlet közelében. A régi üzlet vevője pert indított a kikötőit birság megfizetése iránt, mert az uj üzlet a régi üzlet érdekszférájában fekszik. A berlini I. bíróság (Amtsgericht) annak konstatálása mellett, hogy a lépés nem törvényesen elismert mérték és hogy az emberi átlagos lépéshossz 65 cm., helyt adott alperes védekezésének, felperest pedig keresetével elutasította, mert az uj üzlet, alapul véve a 65 cm -es lépést, több mint 1000 lépésnyi távolságban van az eladott üzlettől. Felperes jogorvoslattal élt és az illetékes I-ső magdeburgi országos törvényszék polgári kamarája az Ítéletet meg is semmisítette. A kamara egyetértett felperes képviselőjével az irányban, hogy a forgalomban, a szolgálati szabályzatban, a közigazgatási hatóságok italmérési jog engedélyezése körül követett eljárásában előforduló 80 cm.-es lépést fogadja el mértékül. E mértéket alapul véve, az uj üzlet az emiitett 1000 lépésnyi körön belül fekszik, miért is felperes keresete alapos, az alperes a kötbért fizetni köteles és ily értelemben marasztaltatott is. — ítélkezés és önkény. Utóbbi időben Francziaországban, Thierry-ben, Marne dept.-ban, egy Magnaud nevü bíró feltűnést keltett szokatlan szelidségü ítéleteivel, melyekkel különösen törvénytelen anyák bünpöreiben döntött, sőt néha azokat — daczára bebizonyult bűnösségüknek, — fel is mentette ; a megokolásban kifejtette, hogy a vádlott nem tekinthető tulajdonképeni bűnösnek, a tulajdonképeni bűnös a „társadalom". Határozottan helytelen eljárás volna, Magnaud urat ezért ideális bírónak mondani. Ha nem cselekszik hiúságból, nyilván félreismeri az igazságszolgáltatás feladatait. Magnaud ur felfogása nem a büntető bírói állásra, hanem a szocziálpolitikuséra képesít. A büntető biró feladata, kizárólag a törvény alkalmazása; ha ezt a törvényt nem tekinti igazságosnak, bírói állásáról le kell mondania. Mert a törvény az adott időben az emberi társadalomban uralkodó jogi felfogást jelzi és az adott eset korlátai között a bírónak irányitóul szolgál. A büntető bírónak nem lehet feladata, hogy ítélkezésével az állam által szocziális téren létesített visszásságokat megszüntesse, mert a büntető-jog nem képezi az állam és társadalom által más téren elkövetett kötelességszegések korrektúráját. Az egyes esetek egyéni méltatása csakis a törvény korlátain és czéljain belül történhetik. Ez elv elhagyása nem a jogot és méltányosságot, hanem az önkényt eredményezné. Azon okok, melyek a birót a törvénytelen anya felmentésére késztetik, a másik birót a valló tolvaj felmentésére bírhatják, mert a tulajdonképeni bűnös a társadalom, de egy harmadik esetben drákói szigorúságot is eredményezhetnek. Minden egyes biró saját, talán nagyon is meggondolandó, theoriáját érvényesítené és igazságszolgáltatásunk Marx, Lassalle, Proudhon, St. Simon vagy Nietzsche, Schopenhauer utjain haladna, de nem követné a büntető-törvénykönyvet. Ami az egyik esetben magas idealizmusnak tekinthető, a másodikban már rideg különczködéssé válik. Mert ugyanazon joggal, melylyel az egyik biró szocziális eszméit érvényesítené a praxisban, egy másik más világfelfogásból merített, bűn és büntetésre vonatkozó, talán nagyon is eltérő nézetét érvényesíthetné, mely a szélesebb körök tetszésével nem találkozna. Az igazságszolgáltatás legérdekesebb kérdéseinek egyike, hogy a biró meddig követheti világnézletét működésében. E rövid czikken belül a problémát csak jelezhetjük, de fejtegetésétől el kell tekintenünk. Kodiíikáczionális szemle. Nemrég jelent meg a német „Reichsanzeigcr'-bea. egy uj törvénytervezet a fényképészeti müvekre vonatkozó szerzői jogról, mely ugyan némileg — jelesül szerkezet és szóhasználat dolgában — az uj (1901. július 19-iki) szerzői jogi törvényre támaszkodik, de a maga körében teljesen önálló, ugy, hogy még a Németországban megszokott számos hivatkozást is mellőzi és a szerzői jogi törvény vonatkozó részeit per extensum ismétli. A tervezet általános irányzata az, hogy lényegesen szigorítja a fényképészeti termékek védelmére vonatkozó jogszabályokat, ami megfelel a modern fényképészet mindinkább fokozódó művészeti értékének. A fényképnek a képzőművészet termékeivel való egyenjogúsítását azonban még sem szándékolja a tervezet, mert, amint az indokolás kifejti, a kettő között lényeges az a különbség, hogy a fényképészet nem alkot szabadon, hanem a már meglevőről mechanikus uton reprodukál. Mindazonáltal a fényképészeti müvek szerzőjének védelmét a tervezet három irányban öregbiti, szerzőül a fényképészeti mű készítőjét tekintvén (1. §.), akit a sokszorosításra és terjesztésre való kizárólagos jog megillet. Ez a három irány a következő : 1. A védelmi időnek 5 évről 15 évre való kiterjesztése. Itt is, miként a szerzői jogi törvénynél (34. §.), a védelmi idő annak a naptári évnek a végétől számítódik, amelyben a mü először megjelent (12. §.). A megjelenés fogalma ugyanaz, mint a szerzői jogi törvényben (v. ö. annak 7. § át, 2. bek.). Meg nem jelent fényképek korlátlan védelmet élveznek. 2. A második szigorítása a védelemnek abban áll, hogy az utánképzést a tervezet egyáltalán megtiltja, tehát akkor is, ha az nem tisztán mechanikus uton történik (9. § ). A Reichsqtricht gyakorlata szerint (Rg. Strafr. Entsch. 23. k. 124. 1.) a jelenlegi törvény 3. §-a alapján minden utánképzés meg van engedve, mely művészi sokszorosító eljárás utján (pl. fa-, rézmetszet) jön létre, még ha ez az eljárás csak alapjául szolgál is valamely további mechanikus többszörözésnek, pl. nyomás vagy akár fényképezés alakjában. A jelen jogállapot szerint tehát minden értékesebb fényképészeti mü tényleg ki van téve annak, hogy fa- vagy rézmetszés utján sokszorosítják. A tervezet szerint a jogosult beleegyezése nélkül minden sokszorosítás tilos, tekintet nélkül a sokszorosító eljárás művészi vagy mechanikus voltára. Egy kivételt tesz a tervezet e szabály alól, a szerzői jogi törvény