Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - Kereskedelmi szakbiróság

1. sz. Magyar Kodifikáczió 11 ugyan alig tér el a törvényes tilalomba ütköző szolgáltatás fogalmától, de ha a tervezet egyik intézkedésénél külön kell mind a két fogalmat felemlíteni, akkor zavarra adhat okot, ha a másik intézkedésnél a közrendbe ütköző szol­gáltatás megemlítése hiányzik. „A visszakövetelés ki van zárva, — mondja az 1769. §. második bekezdése, — ha azt, aki a szolgáltatást teljesítette, hasonló hiba terheli, kivéve, ha a szolgáltatás kötelezettség elválla­lásában állott. Az ily kötelezettség teljesilésére tett szolgáltatás vissza nem követelhető." Ennek a bekezdésnek fogalmazása túlsá­gosan bonyolult. Az első mondat első fele ki­vételt tartalmaz az első bekezdés szabálya alól, kimondván, hogy a visszakövetelés ki van zárva, ha azt, aki a szolgáltatást teljesítette, hasonló hiba terheli. Az első mondat második fele ki­vételt statuál az előbbi kivétel alól, kimondván, hogy a visszakövetelés meg van engedve, „ha a szolgáltatás kötelezettség elvállalásában állott." A most idézett rendelkezés nehezen érthető, mert nem világos, hogy minek visszakövetelése van megengedve, ha a szolgáltatás kötelezettség elvállalásában állott. A német polgári törvény­könyv 817. §-ának idevonatkozó része ugyan­úgy van fogalmazva, mint a mi tervezetünk, de ott ez összefügg a német törvény 812. §-ával, mely szerint a jogalap nélküli gazda­godás szempontjából a kötelezettség elválla­lása a szolgáltatással egyjelentöségünek tekin­tetik. E szerint tervezet idézett intézkedése annyit jelent, — amint különben az indokolás­ból is kitűnik, — hogy ha valaki a második bekezdésben szabályozott esetben, (azaz mind­két fél részéről fenforgó turpis causa esetében) nem szolgáltatást teljesített, hanem kötelezett­séget vállalt, akkor a teljesítés iránti követe­léssel szemben kifogással élhet, vagy a kötele­zettség alól való felmentését követelheti. Nézetem szerint a tervezet ezt a szabályt nem fejezi ki elég világosan, és a túlságosan rövid fogalma­zás kétségre adhat okot a szabály értelmezése körül. Az 1769. §. utolsó mondata így szól: „Az ily kötelezettség teljesítésére tett szolgáltatás vissza nem követelhető." Ez a mondat sincs a kellő világossággal fogalmazva. A rendelkezés az előbbi rendelkezéssel bizonyos fokig ellenté­tes akar lenni és azt akarja kimondani, hogy noha a kötelezettség perrel nem lett volna köve­telhető, de ha teljesíttetett, a teljesítés nem köve­telhető vissza. A világosság kedvéért ezt az előbbi rendelkezéssel ellentétbe hozva igy kellett volna kifejezni: „Az ily kötelezettség teljesítésére tett szolgáltatás azonban vissza nem követelhető." Az egész 1769- §. nem tartalmaz egyebet, mint a turpis causáva. vonatkozó mai magánjogi szabályaink törvénybe iktatását, de ezeket a szabályokat bonyolultabban fejezi ki, mint szük­séges volna. Igaz, hogy a német polgári tör­vénykönyv idevágó 817. §-a épen ilyen bonyo­lult, de ebből csak az következik, hogy e tekin­tetben a német törvény fogalmazásának egyszerű­sítésére kell törekednünk. Nézetem szerint egyszerűbben lehetne az 1769. §-ban foglalt szabályokat igy kifejezni: „Nem származik kö­telezettség oly ügyletből, amelylyel a felek törvényes tilalom vagy a közrend, vagy a jó erkölcs ellen vétettek. De az ily ügylet alapján teljesített szolgáltatás nem követelhető vissza. Ha a hiba csak az egyik felet terheli, a hibás fél a kikötött szolgáltatás teljesítését nem köve­telheti, a teljesített szolgáltatást pedig vissza köteles szolgáltatni." Dr. Reichard Zsigmond, budapesti kir. kereskedelmi ós váltótörvény­széki biró. X Kereskedelmi szakbiróság. Ugy kereskedői, mint jogászi körökben nagy meglepetést, sőt — mondhatni — kínos meg­döbbenést keltett a magyar polgári perrendtar­tási törvényjavaslat tárgyalásával megbízott kép­viselőházi igazságügyi bizottságnak 1902. évi november hó 13-án tartott ülésében szótöbb­séggel hozott az a határozata, amelylyel a tÖrvényjavaslatbeli tervezet ellenében a törvény­székek külön kereskedelmi hatásköre és ezzel együtt a budapesti' kereskedelmi és váltótörvény­szék fentartása ellen foglalt állást. A bizottság ezen határozatával kétségtele­nül letért a perrendtartási javaslatban kifeje­zésre jutott azon helyes elvi alapról, hogy a peres eljárás reformja a jogszolgáltatás ez idő szerinti szervezetének megbolygatása nélkül való­sittassék meg. A polgári pernek tervbe vett, habár lényeges átalakítása ugyanis nem teszi szükségessé a jelenlegi birói szervezet átalakí­tását. Erre vonatkozólag egészen más tekintetek szolgálnak irányadóul, mint az eljárási jog sza­bályozása tárgyában. Mindenesetre fölös számban •— és pedig indokolatlanul — megsokasodnának a reform-munkálatok nehézségei, ha az ez idő szerinti magyar jogszolgáltatási organizáezióra vonatkozó, számos régebbi és ujabbi törvényben elszórt, részint már bizonyos hagyományszerü múltra szert tett, részint pedig a legmodernebb igényeknek is teljesen megfelelő rendelkezések revízió alá vétetnének. Hiszen csak alig néhány esztendő választ el bennünket birói szervezetünk — szerencsésnek mondható — kiépítésének be­fejezésétől. Amiben a javaslatbeli peres eljárás a mai polgári pertől legföképen különbözik, t. i. a közvetlenség és szóbeliség elveinek álta­lánosításában, — ezek követelményei a magyar bírósági organizáczió legutóbbi változtatása al­kalmával már a legnagyobb mértékben meg­valósíttattak. Igaz, hogy a javaslat indokolása szerint nem lehet kizárva, „hogy a perrendtartást élet-

Next

/
Thumbnails
Contents