Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

92 Vargha Ferencz Másként áll a dolog a Btk. 165. §-ánál, mely igy szól: « A hatóság elleni erőszak bűntettét követi el az, a ki valamely hatóság küldöttségét a törvény vagy a hatóság meghagyásának végrehajtásában erőszak vagy veszélyes fenyegetés által akadályozza*. Hogy a hatóság elleni erőszak bűntetténél a kényszerállapot vis absolutával is előidézhető, az bizonyos. Mert az ellenállhatlan erőszak csak ott van kizárva, a hol a tettes a megtámadottat cselekvésre kényszeríti, ellenben a hol a bűntett tényálladékához az kívántatik meg, hogy a sértett passivitásra szorittassék, ott a vis absoluta mindenütt mint ható erő szerepei. Ezt fejti ki a curia a következőkben: «A cselekvés vagy az elhagyás, illetőleg az erre való kényszerültség mint eredmény a zsarolás szempontjából és ennek hatávonalai közt csak a fenyegetéssel ál hatnak egymást feltételező viszonyban, addig az eltűrés azon egyetlen eset vagyis az eltűrésre való kényszerülség azon egyetlen lélekállapot, mely az erőszakra visszavezetve, ez utóbbi tényezőnek lehetőségét a zsarolás határvonalai közt előtünteti (4207/89 sz.) A cselekvés és elhagyás ugyanis mindig a megtámadott akaratára vezetendő vissza, mely, habár kényszer-motivumok alatt áll, de azért saját maga szünteti meg a megkezdett cselekvést vagy teszi azt (cselekvés), a mit a zsaroló akar. Ellenben az eltűrésnél a teljes passivitás, az akarat mozdulatlansága all előttünk. Miután a vis absoluta ilyen passivitást hoz létre, melyben az akaratnak annyi működési tere sincs, a mennyi a kényszeritett «cselekvéshez> vagy «elhagyáshoz» szükséges, nyilvánvaló, hogy ezen állapotok vis absoluta által n e m s csak a vis compulsiva által hozhatók létre. A törvény a hatóság elleni erőszak bűntetténél a kényszerállapotot nem irja körül; tehát annak bármily alakulata megvalósítható. Mint legsúlyosabb alakulat a teljes passivitás jelentkezik, melynek kútforrása a vis absoluta. Ha bizonyos az, hogy az ellenállhatlan erőszak a hatóság elleni erőszak bűntetténél a kényszerállapot causalitasaként szerepelhet : kérdés, hogy ahhoz a vis compulsiva elégséges-e ? A hatóság elleni erőszak bűntetténél a vis compulsivát a communis opinio elegendőnek tartja. így a többek közt H á ls c hn e r szerint a vis compulsiva akkor forog fenn, midőn a fenyegetett valaminek tevésére vagy elhagyására kényszeríttetik. A vis com pulsiva alkalmazható nemcsak szóbeli fenyegetés, hanem concludens cselekedetek, jelesül erőszak alkalmazásával is, «wenn die Gewalt geübt wird, umdurch die drohende Fortsetzung der Gewaltübung den Bedrohten zum Thun oder Unterlassan zu bestimmen> (Strafrecht III 814. 1.) Itt is hangsúlyozza Hálschner azt, hogy a vis compulsiva