Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

IO Vargha Ferencz követelésnek eleget tenne, a hatóságnál panaszt tesz. Számtalan példát találunk erre a levél utján megkisérlett zsarolásnál, Föltéve, hogy a fenyegetés vagy erőszak büntetőjogilag releváns volt, miről alább lesz szó: azt kérdezem, hogy akadna-e valaki, a ki az ilyen merényleteket meg merné fosztani büntetendő qualitas uktól. A cselekmény qualitasa ugyanaz marad, akár fordult legyen a támadott a hatósághoz, akar nem. A mi ettől függőleg változás alá esik, az csakis a quantitas kérdésemely szerint praeventio esetén bevégzett bűncselekményről csak akkor szólhatunk, ha a védett jogiérdek sérelme bekövetkezett; addig, mig erre vonatkozólag a veszély állapota forog fenn: csak kísérlet követtetett el. Mint látjuk, a kényszerállapotnak a most tárgyalt a legenyhébb esete ; mert a kényszer s az akarat közt oly laza kapocs van, hogy a causalitasba egy harmadik, a kényszert negáló erő is beleavatkozhatik, a nélkül, hogy tettenérés esete forogna fenn. Koránt sem kell azt hinni, hogy az ilyen kényszer nem veszélyes ; tehát in concreto az meg sem állapítandó, mert az ilyen pressió az a. (3. alattiaktól abban különbözik, hogy mig itt a kényszer tartalmát képező veszély nem imminens, s nem fenyegető, addig az a ő alatti esetben ilyen jelleggel bir. Az eszmék tisztázása végett zsinórmértékül állithatjuk fel azt a szabályt, hogy az elhárítható baj akkor képez büntetendő tényálladékot. ha azinterventio nélkül, a causalitas medrében haladva, vagy a kényszerállapotot idézné elő, vagy létre h^zná a kényszerítés tartalmát képező bajt. A b) alatti esetben, a hol az akarat szabadsága két baj közti választásra van utalva, lélektani s jogi szempontból az akarat éppen nem működik szabadon. Akár az egyik bajt, akár a másikat választja is, nem a saját, hanem a reáoktroyált motívumból kiindulva cselekszik ; s éppen ez bizonyítja a szabadság hiányát. Például szolgálhat erre az az eset, midőn a zsaroló egy váltót tesz áldozata elé azzal, hogy ha nem írja alá, leüti. Itt két baj áll előtte : ha a váltót aláírja, ép bőrrel menekszik ugyan, de váltó kötelezettséget vállalt; ha pedig nem irja alá, leütik. A kényszerállapot legmagasabb foka az, midőn ezen alternatíva sem áll a támadott előtt. Ez a vis absoluta esete, midőn az akarat teljesen le van nyűgözve s csak a passivitas maradt fenn számára. Typikus példa erre a rablás büntette. IV. Láttuk eddig, hogy a kényszerítésnek mi a tárgya s hogy az az akarat szabadságával mily viszonyban áll. — Áttérhetünk