Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

9o Vargha Ferencz Az a) b) pont alatti esetben a bűntett elkövethető bármiképen ; tehát elkövethető az pl. ravaszsággal vagy bármily cselfogással. Tehát a tényálladékok természeti egyensúlyát kiindulási alapul véve, ezen egyensúlyt forgatnók föl akkor, ha a c) alatti esetben vis absolutát kívánnánk meg, holott az előbbi két esetben elkövetési cselekedet lehet a vis compultivánál is enyhébb ravaszság, cselfogás stb. A soha szem elől nem téveszthető egyensúly törvénye az, mely állításomat igazolja. Egyenlő sulyu büntetéssel csak egyenlő sulyu büntetendő quantum poena1 i s á 1 h a t ó. Ugyanezen eredményre jutunk akkor is, ha a király bántalmazásának bűntettét (139. §.) egybevetjük a felségsértés bűntettével (126. §.) A király bántalmazásának büntette a király bántalmazásában áll, mely bántalmazás egy gondolattal sem több a reális injuriánál; mennyiben a 126. §. 2. p. szerint a király testi épségének megsértése már felségsértést képez. Miután azon körülmény, hogy a testisértés könnyű-e vagy súlyos, a felségsértés bűntetténél bülömbséget nem tesz, ebből következik, hogy csak a testi bántalmazás, mely testisértéssel nem jár, vagyis a reális injuria hozza létreakirálybántalmazásának bűntett é t. Már most a törvény különös részének első és második fejezetéből azt látjuk, hogy ott a király személye ellen irányuló összes büntettek mint speciális delictumok fel vannak sorolva. Ha állana az a tétel, hogy a btk. 126. §. 3. pontjában meghatározott felségsértés büntette csak vis absolutával követhető el, akkor a vis compulsivával a király személyes szabadságának korlátozása végett elkövetett bűntett kiszorulna a 126 §. keretéből; a 139. § keretébe pedig nem volna beerőszakolható, mert a bántalmazás kevesebb, mint a személyes szabadságnak vis compulsivával való megsértése. S igy ezen eset lebegne a levegőben. A fentebbiek szerint a törvény rendszeréből éppen nem az következik, mintha a király személyes szabadsága csak absolut kényszer esetén volna védelmezendő a legfokozottabb mértékben; ellenben a vis compulsiva esetén csak olyan kisebb fokú védelemben részesülne, mint bármily más állampolgár; sőt ellenkezőleg a kifejtettekből azon szükségszerű következtetés vonandó le, hogy a vis compulsivával gyakorolt kényszer, mint a testi bántalmazásnál súlyosabb jogsértés, súlyosabban büntetendő. Ezek szerint kétségtelenül helyes azon tétel, meiy szerint a király személyes szabadságának korlátozásával elkövetett felségsértés bűntettének elkövetési módja nemcsak a vis absolut a, hanem a vis compulsiva is.