Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
8 Vargha Ferencz miért nem lehet rablást elkövetni egy kis gyermek ellen. Ennek a reagáló akaratnak, mint mindig, ugy itt is meg van az önálló psychoticus fejlődése. Ha az akarat villámgyors fejlődésének egyes részleteit megmérhetnők, feltalálnók abban a vágyat, az elhatározást, a megizmosodott akaratot ép ugy, mint feltaláljuk ezen elemeket akkor, midőn praemeditatio képezi a megfigyelés tárgyát. A kényszerrel szemben álló akaratban is feltaláljuk a saját motivatiot, mely a szabad akarat conditio sine qua nonja; melyre azt mondja B i n d i n g, hogy : «Die Motive der einzelnen Handlung schöpfen und erhalten vielmehr ihre motivirende Kraft erst aus dem Individuum selbst* (Normen II. k. 7. 1). A kényszer nem ezt, hanem annak szülöttét, az akaratot támadja meg; meg akasztván annak causalitasát s a saját motivatio helyett az alanyra tukmál egy idegen inditóokót, mely vagy p a s s i v helyzetre kárhoztatja a cselekvőt, vagy a c t i v szerepet kényszerit reá. Az előbbi eset áll mindig, midőn a tettes a bűntett elkövetésénéi a sértettet valaminek eltűrésére szorítja; az utóbbiról pedig akkor szólhatunk, midőn a tettes a sértettet cselekvésre kényszeríti. Ámbár ezen eset bármely kényszer-delictumnál előfordulhat, de mégis leggyakrabban jön ez elő a zsarolásnál ; a minek egyszerű oka a zsarolás technikájában keresendő. Ez az uj motívum, mely a kényszerállapot elfog adásának akarására ösztökéli az alanyt, mindig bizonyos bajra vonatkozik, mely az erőszak s fenyegetés tartalmát képezi. Tehát végső elemzésben a baj érzete az, mely a kényszerállapotra vezet. S igy felállíthatjuk a szabályt, hogy kényszerállapot akkor forog fenn, midőn a saját m o t i v a ti ónkban gyökerező akaratunk causalitasa meg van akasztva valamely bajt tartalmazó külerő által. Ez azonban csak formai megoldása a kérdésnek, s annak anyagi vitás eleme az, hogy ezen c a u s a 1 i t a s m i ko r van megakasztva ? Az akarat megfeneklésének számtalan oka lehet; annyi ok akaszthatja ezt meg útjában, a mennyi ujabb motivatio áll az akarattal szemben, hozzá adva ezen egyéni factorokhoz a kívülről befelé ható vagyis a külerők csoportját, mely lehet természeti esemény s lehet egy másik alany szándékos cselekménye. A kényszer-delictumoknál elesik az intuiitióból eredő ellenindokok nagy serege, elesik a természeti erők hatása is; s csak az idegen alanytól jövő s szándékosan előidézett ellenerő jő itt szamba. Ezen egyedül releváns hatóéiő, mindig egy összerü minőségű esetet tartva szem előtt, a m e n n y i s é g szempontjából számtalan fokozatot tüntethet fel. Tehát az a kérdés, hogy az akarat lenyügözése megállapitandó-e a hatóerő maximalis mennyiségétől kezdve le egészen annak minimalis nyilatkozásáig minden esetben vagy nem; s ha nem, van-e annak bizonyos
