Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az akarat a szerződésben 53 mnellyel a felek birtak cvolna»? És vájjon, miért köteleznek «zen naturaliák akkor is, amidőn ntóbb kisül, hogy a felek (vagy azok egyike-másika) ezen akarattal tényleg nem birt «volna» ? A mikor például a fél inas írásbeli feljegyzéseiből, naplójából, az illető szerződés magánfogalmazványából. előbb kötött hasonló szerződéseiből kitűnik, hogy ő a kérdéses tekintetben egészen másnak képzelte a jogkövetkezményt, sőt hogy el is volt határozva e felfogásnak a szerződési okiratban kifejezést adni, csakhogy későbben e szándékáról ismét megfeledkezett ? A hallgatólagos akaratkijelentés kétségen kivül használható fogalom. De ha nem akarjuk, hogy minden tartalmától fosztva, minden ködös általánosság, minden homályos gondatlanság leplezésére felhasználtassák, akkor meg kell követelnünk, hogy mindenütt, hol <hallgatólagos akaratkijelentésrői* szólunk, a következtetés a kijelentésről az akaratra logikai kényszerűséggel történjék. Lehet-e ily értelemben a subsidarius kötelmekre vonatkozó c hallgatólagos kijelentésről > szólani? Lehet-e abból, hogy két laikus szerződést köt és a főpontok tekintetében egymás között megegyezet, hallgatólagos kijelentést kiértelmezni oly joghatások tekintetében, mikről ők talán sohasem hallottak, miket nem ismertek, tehát nem is akarhattak? Az ilyen értelmezésre a Goethe gúnyszava áll: «Legt Ihr's nicht a u s, so legt was unter.»36 2. Csak némi módositás az, mit a fent czáfolt felfogáson egyes ujabb irók, mint Karlowa37 és Eisele3s tesznek. «A laikus, — mondja az előbbi — ki a jogügyletet végzi, nem hozza mindig tisztán öntudatára, mit akartat vele a jog (was das Recht ihn wollen lásst). Jog és jogtudomány helyette gondolkodnak, és fogalmi, jogi alakba öntik azt, amit ő tökéletlen, nem jogi-technikai alakban gondolt es akart.> Es Eisele: «A kellő akaratirány fenállhat, a nélkül, hogy a joghatásokra irányzott akarat mint olyan a fél ö ntudatába 1 é p.» Más szóval: a felek, ha nem is ismerik e joghatásokat, mégis akarják azt az előttük ismeretlen valamit, amit a jog «velük akartat> vagy <helyettük akar» ; ők látatlanba alávetik magukat és ez által magukévá teszik a jog akaratát; blankettet adnak mintegy a jog kezébe, hogy reája irja nevükben, amit jónak lát: ez az, amit Zitelmann39 «általános» vagy «határozatlan akaratnak > nevez. 36 A helyes felfogás képviselője T h ö 1 I. 248. § végén : Übrigens ist der gesetzliche Inhalt des Geschaftes nicht als stillschweigend vereinbarte n zu behandeln. ?7 Das Rechtsgescháft 177. 1. 3S Krit. Verteljahrschr. 20. köt. 7. I. 39 Die juristische Willenserklárung (Jahrb. f. Dogm. ló. köt. 398. 1.) és Irrthum und Rechtsgescháft 514. í.