Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

42 Dr. Schwarz Gusztáv leolvasott valutában rejlett : az aes, mely későbben csak jelkép szerepét játszotta, eleinte valóságos pénzeszköz volt, és mert a hitelező adott, nem mert az adós igért, vált a nexumból kötelem. Az ünnepélyes kölcsön későbben a formátlan mutuumba ment át. De ebben is, valamint a többi realszerződésekben az alapgondolat az: hogy a kötelem nem a puszta akarat, hanem a resT a vagyoni változás által jön létre: hitelező az, aki ad, adós az, aki kap. A rómaiak classificatiója, mely szerint a coutractusok verbal, literal, consensual es real természetüekre oszlanak, nem hozza a res e jelentőségét kellő kifejezésre. Mert a res nemcsak formája a szerződéseknek — mint a szó, vagy irás — hanem materialis alapja, jogi oka is. A literalcontractus is az «acceptum habere> *expensum habere* formájában ment végbe — nem mert az ellenfél igy akarta, hanem mert az ellenfél kapott vagy adott, ezért vált e szerződés kötelezővé. E valutaelismerés, igaz, csak fictio volt, csakúgy mint a pénzleolvasás jelképelése a nexumnál — de e formák az eredeti tényleges tartalom maradványai. Hasonló gondolat képezi alapját — Ihering nyomán id. h. — a stipulatióriak is, mely szerinte «a valuta nyugtája ellenszolgáltatás Ígérete kíséretében.> Ami végül a négy consensualis szerződést illeti, ezeket csak a későbbi jogtudomány a jus geutiumból vette át : kivételes, szorosan zártkörű szerződések ezek, melyek magukban állanak a fejlődő jogélet ezerféle névnélküli szerződései* között. Ez utóbbiak pedig egytől-egyig az előzetes szolgáltatás, a res, alapjából állnak elő : do ut des, facio ut facias — nem mert te ugy akarod, hanem mert az enyém nálad van, azért vagy nekem adósom. A kapcsolatot a szerződés ezen fel fogási alapja és a delictum között a római jogban Ihering «Das Schuldmoment im röm. Privatrecht> czimü mélyeszméjü értekezésében számos példában kimutatta. A római jognak számos szerződése a delictum szempontján keresztül fejlett ki. így a tutela, mandátum, societas, fiducia, depositum. A kötelem alapja itt kezdetben nem az volt, hogy a depositarius stb. magát a dolog visszaadására stb. kötelezte, hanem hogy a másét megakarja tartani — az hogy a másé jogtalanul nála volt (aes alienum, res aliena) volt e kötelmek kezdetleges alapja. Hasonló fejlődést mutat a német jog is. Sohm17 tudtom szerint először kimutatta, hogy a német jogban nincs alaktalan c akarategyezmény*. Utána mások — Heusler (Instit. d. deutsch. Priv. R. II. 225—257. 1.), A m ir a (Nordgemanisches Obligationenrecht I.) — ez eszmét mélyítették és adatilag igazolták. A római négy reálszerződés közül itt csak a kölcsön nyert szerződési szabályozást, a haszonkölcsön, letét és zálog mindenütt a delictum. 17 Das Recht der Eheschb'essung 34. és köv 11.