Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
4 Vargha Ferencz die Freiheit des Willens an sich. um diesen in einen Zustand der Unfreiheit, der Unzurechnungstáhigkeit zu versetzen* (Handbuch II. 118 lap.) Minden körülírás daczára sem világos a meghatározás, mert ugy Hálschner. mint a többi iró annak a kifejtését, hogy a k é n ysze rállapo t nál miben áll az akarati elhatározás szabadsaga s mi értendő az akarat megvalósítása alatt, mellőzik. Pedig a kérdés lényege ebben rejlik. Mi az akarati elhatározás smi az akarat megvalósításának szabadsága? Lehetetlen e kérdésre felelni a nélkül hogy az akarat elemzésébe ne bocsátkoznánk. Mi az akarat? A philosophiának. ép ugy mint a jogtudománynak nagy problémája ez ; mert hiszen addig, mig a büntető jogi felelősség rendszere a subjectiv bűnösségen fog felépülni, addig, mig Appeliusnak teljesedésbe nem megy azon kijelentése, hogy a subjectiv bűnösség helyét idővel a társadalmi felelősség fogja elfoglalni,3 addig el kell ismernünk ama tétel helyességét, hogy az akarat lényegének felismerése nélkül a beszámítás tana homoktalajra van épitve. Ez a fundamentuma, ez s a tudat az alapköve tudományunknak. E kettőnek egymáshoz való viszonya s az okozatosság lánczolatában való elhelyezkedése, adja meg a feleletet azon kérdésre, hogy mi a büntetőjogi bűnösség. Ezen fejtegetés keretébe azonban csakis az akarat lélektani s büntetőjogi jelentősége tartozik; mert az bizonyos, hogy az erőszakos cselekményeknek végelemzésben passiv tárgya mindig az akarat; ellenben controvers az, hogy a jogtalan támadás az akarat ellen mily genetikus ponton irányul. Mint emlitém, logikai szabatossággal ezen kérdés kifejtését az akarat lélektani quantitásának s qualitásának vizsgálatán kell kezdeni. II. Kant azt tanítja, hogy a vágyakozó tehetség, melynek benső inditó oka az értelemben gyökerezik: az akarat. Ezen meghatározásból láthatjuk, hogy ha a motívum nem az értelemben van, az akarat nem jön létre ; s a mozgás vagy vegetatív okokban vagy az ösztönben leli kutforrását. Spinoza szerint az akarat és értelem egy; s eredménye az önfentartásra irányuló törekvésnek és az indulatoknak. Schopenhauer azt tanítja, hogy az akarat az öntudat reactiója egy bizonyos dologra, mely ezen viszonyban inditó oknak neveztetik. Hartmann azt állítja, hogy az akarat kielégítés után 3 Zeitschrift f. d. g. Strafrechtswissenschaft XII. k. 31. lap.
