Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

2 6 Dr. Fleischmann Sándor Javasolja a német ker. törvény homályos 23. §-ának törlését («A czégnek mint ilyennek eladása elkülönítve az üzlettől, a melyre nézve eddig vezettetett, meg nem engedhető*) és helyette ajánlja a XV. német jogászgyülés határozatának, illetve a magyar kereskedelmi törvény 20. §-ának törvénybe iktatását, mel'őzve természetesen a magyar törvény feltételes szövegezését <ha . . . . az átvevő a czég addigi kötelezettségeit magára vállalja>, és azt helyesen igy ajánlja: «az átvevő minden az átvétel vagy belépés előtti időből származó kötelezettségekért felelős. > Szükségesnek tartja továbbá a fő- és fióktelep fogalmának tüzetes meghatározását szemben a több helyen külön telep nélkül működő vállalatokkal vagy oly czégekkel, melyek egy helyen több üzlettel birnak. Szükséges lesz e fogalmakat a törvényben szorosabban meghatározni, mert az elméleti tudomány ingadozása e téren számtalan bonyodalmakra és hiábavaló vexatiókra adott alkalmat a gyakorlatban. Szükségesnek tartja továbbá a német ker. törvény 16. §. második és harmadik mondatát (magy. keresk. trv. 11. §. 2. bekezdés) módosítani, mivel azon körülmény, hogy oly toldások, melyek az üzlet közelebbi meghatározására szolgálnak, meg vannak engedve, a legkülömbözőbb visszaélésekre adott alkalmat. Elneveztek magánüzleteket a legkülönfélébb bankoknak és vállalatoknak és ez ellen nem létezett fegyvere a bírónak, mert nem használtak oly toldást, mely «társas viszonyra mutatna>. Itt élesebben kell tehát kifejezésre juttatni a törvényhozó azon akaratát, hogy lehetetlenné akarta tenni, miszerint oly toldások alkalmaztassanak, melyek azon körülmény elfedését czélozzák, hogy a közönség csupán egyes kereskedővel áll szemben. * A kereskedelmi könyvekre nézve megyjegyzi szerző, hogy a német perrendtartás a bizonyítékok szabad mérlegelését statuálván, bizonyos meghatározott kereskedelmi könyvek vezetésének szüksége most már annál kevésbbé áll fenn, minthogy e könyvek vezetésének biztosítására kényszereszközök amúgy sem állottak rendelkezésünkre. Kívánja továbbá, hogy ugy, mint a részvénytársaságok, nz összes czégek szoríttassanak a tényeknek megfelelő mérlegek készítésére, hogy igy a mérlegkészítés módozatai a törvény által megallapittatván, az esetre, ha a kereskedő csődbe jut, a biró az üzletkezelés elbírálásánál ne legyen a szakértő egyoldalú nyilatkozatára utalva. Kívánja végül, hogy a ném. ker. törvény 40. §. (magy. 36. §.) tüzetesebben fogalmaztassák, nehogy kétség maradhasson fenn az iránt, hogy ezen szakasz alkalmazása más mint az ott említett négy esetre, analógia utján, teljesen ki van zárva ; vaiamint meg