Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám - Fustel de Coulanges. Második, befejező közlemény

Dr. Tarnai János 139 tozunk neki — nagyon tetszettek az ifjú mester előadásai. Egynehányat a császár is meghallgatott. Fustel de Coulanges családja birja a terjedelmes jegyzeteket, melyekből leczkéit tartotta. Igazán sajnálja az ember, hogy fel nem dolgozta és ki nem adta őket. Közlöm a fejezeteket. Az első előadás Gallia történet előtti civilisatiójáról szólt. E tanulmánya azon eredményre vezetvén, hogy a gallok ázsiai eredetűek, a második előadást az indo-európai faj ősi civilisatiója történetének szentelte. Azután egy következő leczkében Görögországot tárgyalta. Ne feledjük, hogy Fustel de Coulanges a «Cité antique>-ban legelői mindig Görögországot és Italiát, az ázsiai népfaj e két agát mutatja be, bar számtalanszor utal a hindu civilisatióra és használja Manu törvényeit. A negyedik, ötödik és hatodik előadás Galliának a rómaiaktól történt meghódításával és kormányzásával foglalkoznak. A hetedik leczke, mely a legfontosabbak egyike, a hűbéri rendszer alakulását és szervezetét tárgyazta. Ennél egy kissé meg kell állapodnunk. Ha Fustel de Coulanges a járatos eszmékhez alkalmazkodik, a szóban levő leczkében elmondja Galliának a rómaiaktól történt meghódítását és az országnak a győzők módja szerint és érdekükben való teljes átalakítását. De ő nem haladt a járt csapáson. A helyett, hogy Galliát kétszer meghóditottnak és kétszer átalakítottnak mutatta volna be, először a rómaiak, utóbb a germánok részéről: Fustel de Coulanges azt vitatta, hogy hódítás, e szó absolut értelmében, nem is volt; hogy erőszakos átalakítás nem történt, s hogy az állítólagos legyőzöttek javaik és társadalmi rangjuk birtokában maradtak. Szóval, visszaadta Galliát a galloknak. Kétségtelen, hogy Gallia Caesar korában egyrészt civilizálódott, a mi erőt adott neki, másrészt felosztatott, a mi gyengülését okozta. Lakosságának kis államokra történt elaprózása ; ezen államok külömbözősége, levén ugyanis egy részük monarchia, más részük respublika ; az alkotmányok tökéletlensége, mert semmi általános elv nem volt bennük ; a népnek néppel, a tartománynak tartománynyal való villongása; bizonyos primates gazdagsága, mely annyira ment, hogy seregeket gyűjthettek ; a rosszul szervezett justitia fogyatékai és a lelkiösmeretre s a magánéletre is kiterjedő nyűgének súlyossága : mindez azt a kívánságot keltette a legbefolyásosabb emberekben is, hogy a római törvények elfogadása utján a rómaiak pártfogását nyerjék meg. E jelenség gyakran ismétlődik a történelemben. Hol a magánemberek vetik magukat alá valamely hatalmas polgártársuknak s a jobbágyság egy nemével vásárolják meg biztonságukat; hol egy nép teszi félre a nemzeti önszeretetét s a függetlenség áran menti meg a civilisatiót. Caesar a magukat felajánló vagy megadó gallokat hódította meg. Ez alig győzelem, mert alig háború. Komolyan legyőzte Ver-