Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az akarat a szerződésben. Dr. SCHWARZ GUSZTÁV ügyvéd és egyetemi magántanártól. (Második közlemény.) *) III. Minden jelbeszéd, történjék az szóval, írással, taglejtéssel: közvetett akaratnyilvánítás. Nem akaratom az, mit az ész­lelő, kihez szólok, percipiál, hanem érzékbe eső jelek, melyekből akaratomra következtet. E következtetés mindig bizony­talan ; az eredmény sohasem több valószínűségnél. Egyazon jel, melyet éber állapotban az ilyen szándék kiftjezésére hasz­náltam, nem enged ugyanily szándékra következtetést, ha zavart állapotban, tréfából vagy épen tévesztés czéljából használom. A fej bólintása ezerszer igenlésnek vehető ; a jel csal, mihelyt ellen­felem nem magyar, hanem török. Ugyanazon személy hallgatása ugyanazon kérdésemre hol azt jelentheti, hogy egyetért, hol azt hogy felém se hallgat. Minden akaratkijelentés tehát nem egyéb többé­kevésbé concludens jelnél s az észlelő szempontjából nincs külömbség a tankönyvekben úgynevezett ^közvetlen* (nyilvános) és «közvetett» (hallgatólagos) kijelentések között: egyik csak oly «közvetett» eszköz a jeltadó személy akaratának felismerésére,, mint a másik, mindegyik csak azt mutatja, quod verisimile est cogitatum (fr 24 de reb. dub. 34, 5).1 Ha igaz tehát, hogy a felek jogi nyilatkozatainak csak ugy van hatásuk, ha mögöttük megfelelő akarat is * Az első közleményt 1. fentebb 33. I. k. 11. 1 Nem engedhető meg tehát Unger (Syst. II. §. 105. 1.) tétele: <Der Schluss (auf die Existens des Willens) welcher aus einer concludenten Handlung gezogen witd, kann unter Umstanden mit logischer Notwendigkeit und a bs o lu­ter Sicherheit gezogen weiden.> Mit logischer Notwendigkei t— ? igen : bizonyos cselekvényekből logicai kényszerűséggel következtetünk bizonyos mö­göttük rejlő szándékra. Mit absoluter Sicherhei t— ? nem: mert e subjec­tiv kényszerűség mellett is csalódhatom És ez igy van nemcsak a szűkebb értelem­ben vett «concludens» cselekményeknél, de még az u. n. <közvetlen» (nyilvános) nyilatkozatoknál is. Az <igen» szóból logicai kényszerűséggel következtetek a velem egyetértésre ; hogy milyetén «absolut biztossággal*, mutaija a hazug. Ama <logicai kényszerűség* csak a nyilatkozat objectiv értelmére vezet, nem a nyi­latkozó (subjektiv, amattól eltérhető) akaratára. Magyar Igazságügy XXXVII. 1892. a. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents