Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az erőszak és fenyegetés fogalma, a büntetőjogban d á s minden közelebbi meghatározás nélkül vétetett fel a szövegbe ; miből következik, hogy a szóbeli támadáshoz nem szükséges a meggyalázó kifejezés; mert ha ez igy volna, akkor a törvény a «szobeli» ismérvet igy irta volna körül, másrészt nem elégedett volna meg a «támadás» kifejezésével, hanem a csérele m» szót használta volna. Látjuk ebből, hogy midőn a lelkész szertartást teljesit, a törvény oly szóbeli támadás ellen is védelmezi, mely még becsületsértést sem képezne egyéb körülmények között. Miből következik, hogy a vis absoluta s compulsiva mellétt minden oly támadás büntetőjogi értékkel bir, mely szóval, tettel vagy fenyegetéssel történik. Ennek oka kézen fekszik. A vallás elleni vétség nem k é n yszeritő bűncselekmény; a támadás passiv tárgya itt n e m az akarat, mert a tettes soha sem a lelkész akarata ellen reagál; hanem annak személyét s az ahhoz kötött és jogilag védett érdekeket támadja meg. A Btk. 192 §. második alineája börtönnel rendeli megbüntetni azt, a ki a lelkészt a szertartás alkalmával tettleg bántalmazza. Ezen súlyosabb qualificatio azt igazolja, hogy a tettel való támadás (első pont) soha sem lehet reális injuria sem, mert ez már a második pont szerint büntettetik, s igy az első pont alá a tettel való támadás csak akkor sorolható, midőn a tett a lelkész testével érintkezésbe nem jő, mert az már testi bántalmat képez. (2. p.) Judicatura. 1. Cseh István egy temetés alkalmával a lelkészt fenyegette s szidalmazta. A törvényszék büntető ítéletével szemben a curia felmentő ítéletet hozott, mert a cselekmeny elkövetésekor a lelkész már nem volt jelen. (Bünt. J. T. XIII. 40. lap) A kijelentés helyes, mert a vétség csak akkor állapitható meg, ha valaki a szertartást teljesítő lelkészt a szertartás alkalmával s a szertartás helyén támadja meg a 192. §-ban meghatározott módon. 2. Vádlott azesketési szertartás alkalmával a lelkészt a jelenlevők hallatára botrányosan szidalmazta. A temesvári törvényszék anyagi halmazatot állapított meg, mert a vádlott botrányt okozott (191. §)s mert a lelkészt szóval megtámadta. A kir. ítélőtábla ellenben csak a 191. §. alapján hozott ítéletet, mert vádlott a huzamos időn át folytatott cselekményével folytatólagosan okozott botrányt.2 Ha csakugyan ki volna is itt zárva a többség, akkor sem a 191. §, hanem a 192. §. lett volna alkal2 B. J. T. XIV. k. 259. lap. 8*