Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám

s Baintner Hugó első sorban csak zálogjogot nyer követelése erejéig, és nem is kell hogy az szükségkép ezen zálogból elégíttessék ki. Továbbá sajátsága az, hogy a jogutódlást nem magán, hanem törvénykezési ügylet, a végrehajtási foglalás eszközli. Miután a kielégítés a lefoglalt tárgyak csak egyik vagy másik részéből vagy esetleg egészen más tárgyakkal is történhetik, a végrehajtást szenvedő jogelődöt nem is terheli a szó szoros értelmében vett szavatosság és a végrehajtató jogutódnak sincs visszkeresete, hanem van a helyett folytavégrehajtásra joga, a mit a végrehajtást szenvedő, mint egyéb esetekben a jogelőd visszkeresetét tűrni tartozik. E viszonyból ered a végrehajtást szenvedő értéke és joga az igényperbe avatkozni. A végrehajtást szenvedő avatkozása a lefoglalt követelés iránt folyó perbe. 8. Ehhez hasonló eset az, ha a végrehajtást szenvedőnek valamely követelése foglaltatik le. A végrehajtást szenvedő szavatol a követelés valódiságáért és behajthatóságáért a végrehajtatónak, ha a követelés ráruháztatott, a vevőnek, ha árverésen eladatott. Ezekre az esetekre tehát a szavatos avatkozására nézve előadottak állanak. Ha ellenben a lefoglalt követelés a 124. §. értelmében behajtatik, ugyanezen törvényszakasz értelmében a behajtással megbízott végrehajtató avagy ügygondnok tartozik a végrehajtást szenvedőt, ha lakhelye ismeretes, a per megindításáról ajánlott levélben értesíteni. A törvény eme intézkedése igen czélszerü. Ha már magán1 felek közötti egyetértéssel történő jogátruházásoknál is gyakran reá szorul a jogutód jogelődje felvilágosításaira és védelmére; ez még inkább áll akkor, ha a jogutódlást, a jogelőd közreműködése nélkül, egy törvénykezési cselekmény eszközli. Másrészt pedig a végrehajtást szenvedőnek is érdeke, hogy jogutódját, a végrehajtót, ellenfele, az adós, ellenében támogassa, a mely czél előmozdítására a legczélszerűbb, mert leggyorsabb, legegyszerűbb eljárás az, a melyet a törvény elészab. A nyert értesítés ugyanis esetleg arra fogja bírni a végrehajtást szenvedőt, hogy a követelése behajtójával a netalán szükséges tudnivalókat közölje, vagy pedig az indított perbe maga is beavatkozzék. Föl kell t. i. tennünk, hogy midőn a törvény a végrehajtást szenvedő értesítését kötelezővé teszi, azt abból a czélból teszi, hogy a követelés behajtását a végrehajtást szenvedő részéről való támogatással előmozdítja. — Ha pedig ez ugy van, a minthogy ugy is van tényleg; nem lehet elképzelni, hogy ebben az esetben a törvényhozó, az arra a czélra alkotott eszköznek, a mellékavatkozásnak az alkalmazását ne akarta volna megengedni, sőt hogy a végrehajtást szenvedő értesítését nem épen