Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet

Törvényjavaslat &3 semmiségi panaszszal lehet élni a kir. törvényszékhez, hat taxative meghatározott esetben (57. §.) 25. perujitásnak egyszer feltétlenül helye van 30 nap alatt (63. §.) ; 26. eltérő szabályok vannak azután még a végrehajtásra nézve. A főbb különbségek e részben, hogy a végrehajtás az Ítéletben rendeltetik el ; a végrehajtás egyelőre csak az ingóságokra foganatosítható és csak, ha az sikerre nem vezet, lehet az általános szabályok szerint az ingatlanra végrehajtást kérni; a végrehajtás foganatosítására rendszerint a községi bíróság egy tagja küldendő ki, bírósági végrehajtót a járásbíróság csak a végrehajtó kívánságára bizhat meg a végrehajtás foganatosításával ; a székhelyen téliesített végrehajtásért egyedül a bírósági végrehajtót illeti meg í frtnyi eljárási dij, a végrehajtás mindig csak a végrehajtató szóbeli vagy Írásbeli jelentkezésére foganatosítandó, jelenléte azonban a végrehajtás foganatosításánál nem szükséges, az árverés pedig mindig hivatalból tűzetik ki ; az igények a lefoglalt ingókra feltétlenül 8 nap alatt jelentendők be és első sorban a végrehajtást foganatosító vagy a végrehajtás foganatosítására kiküldöttet rendelő bíró által tárgyaltatnak, kinek határozata ellen a foga natösitás helyének járásbírósága előtt a határozat kihirdetésétől számitott8 nap alatt keresettel lehet orvoslást keresni; a végrehajtás csak korlátozási vagy megszüntetési keresettel támadható meg és pedig kérvény alakjában az eljáró bíró előtt, mely kérelem a végrehajtási eljárás befejezéséig bármikor beadható és nemcsak akkor bir halasztó hatálylyal, ha köz- vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazoltatik, hanem akkor is, ha a végrehajtást szenvedő a marasztalási összeget és járulékait a bíró kezeihez leteszi; a végrehajtató a képviseltetéséből eredő költségtöbblet meg nem állapitható; a végrehajtás körül felmerült panaszok felett a kir. törvényszék határoz ; előterjesztésnek a kiküldött eljárása ellen nin csen helye; biztosítási végrehajtásnak nincsen helye, a bérbeadó azonban a törvényes zálogjoggal terhelt ingóságok összeírását kérheti. Az itt felsorolt eltéréseken kivül még két fontosabb különbség van a bagatell és a sommás eljárás között. Az egyik, hogy a tényállás jegyzőkönyvbe vétele, a másik pedig, hogy az ítélet indokolása a bagatell-járásban rendszerint rövidebben történik, mint a sommás eljárásban. Ezen eltérések egyike sincs a törvényben kimondva, hanem mindkettő a gyakorlatban jutott érvényre. A mi különösen a jegvzőkönyvezést illeti, igaz ugyan, hogy a bagattel-törvény 52. §-a a kihirdetett tényállást lehető rövidséggel, míg az 1868: LIV t.-cz. 117. §-a a kinyomozott tényállást csak röviden rendeli jegyzőkönyvbe vétetni, azonban nyilvánvaló, hogy a két kifejezés a gyakorlati alkalmazásban magában véve nem létesíthetne különbséget, mert az egyik, mint a másik azt jelenti, hogy felesleges dolgokat nem szabad a jegyzőkönyvbe venni. Ha a gyakorlat .a két törvényt mégis ugy a jegyzőkönyvezés, mint az ítéletek indokolása tekintetében eltérően kezeli, ugy ennek oka csakis a felebbezés kizárásában rejlik. Sem a biró, sem a felek nem fektetnek súlyt arra, hogy a tényállás teljesen jegyzőkönyvbe vétessék, és hogy az ítélet tüzetesen megokoltassék, ha az ügy az érdemben felül nem vizsgálható. Van végül a bagatell és a sommás eljárás között egy általános különbség, a mely a törvényes szabályozás módjából ered. A sommás eljárás az 1868: LIV. t.-cz. 127. §-ának azon rendelkezése folytán, hogy a törvénykezési rendtartás általános szabályai a törvényben foglalt módosításokkal a sommás eljárásban is alkalmazandók, meglehetősen kimerítően van