Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Acta reg. scient. Universitatis Claudiopolltanae Francisco-Josephinae anni 1889-90

IRODALOM. ^k'-y Acta reg. scient. Universitatis Claudiopolltanae Francisco-Josephinae anni 1889—90. A kolozsvári egyetem pályakiosztási ünnepélyén, mely mult év május 29-én ment végbe, BelkyJános, a törvényszéki orvostan tanára, értekezést olvasott ily czim alatt: «Az orvosi tudomány és a büntető jog». Kifejti, hogy mi befolyással van az orvostudomány és különösen a sebészet haladása a büntető jog és eljárás rendelkezéseire. Az emberölés esetében kiadandó szakértői véleménynek az Erdélyben érvényes 1853-iki osztrák bünv. eljárás 89. §-a szerint ki kell terjeszkednie arra is, hogy «a sértéshez járult s attól független ok következtében vagy közrehatásával* következett-e be a halál. Hasonló intézkedés található az 1873-iki osztrák törvény 129. §-ában és a magyar javaslatokban is (1882-iki jav. 178 §; 1886-iki jav. 185. §; 1889 iki jav. 173 §.) Mindenütt fölmerül tehát azon kérdés: váljon a sérülés minősége magában a sebben rejlő folyamatok következménye, avagy járulékos okokból ered-e, melyek a sérüléssel nem állanak szükségképeni összefüggésben ? Az ujabb sebészetnek, különösen Lister tölfedezéseinek a vívmánya immár éppen annak kimutatása, hogy amaz eredmények legnagyobb része csakugyan járulékos természetű s helyes (fertőztelenitő) gyógykezelés utján elhárithatók. Bergmannak Béldy idézte egyik állítása szerint «a sebészet felveszi jelenleg, hogy minden sérülésnek életveszély, sőt az egészségnek lényegesebb rázkódása nélkül gyógyulnia kell, hacsak valamely életfontos szerv functióját meg nem szünteti, — és ha nem gyógyul, akkor más, és nem az erőszakos behatás által okozott mozzanatok szerepelnek.* Ha e tétel általános érvényre tarthat számot — a mit mi természetesen nem Ítélhetünk meg — akkor a halálos kimenetelű súlyos testi sértés (btk. 306. §.) eseteinek megítélésénél először is kétségtelenül mindig szakértői véleményre lesz szüksége a bírónak, másodszor pedig a minimumra fog leapadni azon esetek száma, melyekben a sértés és a halál között orvostanilag elismerendő causalis nexus megállapítható. Természetesen nem ugy értjük ezt, mintha a gyakorlatnak vissza kellene térnie a sértés lethalitásának rég túlhaladott álláspontjához ; de ha megáll szerMagyar Igazságügy 1891. XXXV. I, 4