Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 6. szám

Néhány szó a vármegyerendszer reformjához 411 A tisztviselők választása ellen talán a legnagyobb és legtöbbször hangoztatott érv, hogy a tisztviselő függésbe jő választóitól, s azért nem képes kellő erélyt kifejteni, másrészt a választások által nem kellő képzettségű egyének, gyakran sógor-komaság utján jutnak hivatalba. Azonban e jelenségek csak elfajulásai a választási rendszernek, melyektől azt meg kellett volna tisztítani s nem eltörülni az egészet. Tagadhatatlanul nagy baj az, hogy a tisztviselők hat évenkint választás alá esvén, kénytelenek a választók jó indulatát keresni — sokszor az igazság rovására is. E bajt a most tárgyalás alatt levő javaslat a kinevezéssel akarja végleg megszüntetni. Azonban nézetem szerint tul lő a czélon, mert sokkal közelebbi és helyesebb mód is kínálkozott a megoldásra a tisztviselők életfogytiglani megválasztásában. E megoldás jobban megfelelt volna a nemzet közfelfogasának, s ezenfelül a kinevezés egyedüli jó oldalát, a tisztviselő állandóságát is magában foglalta volna. Egy további baja mai közigazgatási rendszerünknek egy helyes qualificationalis törvény hiánya s annak szigorú végrehajtása. Az 1883 : 1 t. cz. megállapítja ugyan az uj tisztviselőkre nézve a qualificatiót; ámde a már hivatalban lévő tisztviselők iránti túlságos elnézéséből megengedi a megválasztását azoknak is. a kik bizonyos idő óta már hivatalban voltak. Más réazt az 1883: 1. t. czikknek egyébként helyes rendelkezései nem is hajtattak végre. A benne érintett gyakorlati közigazgatásu vizsga soha nem szerveztetett; az elméleti képességre vonatkozó rendelkezéseit pedig a kandidáló bizottságok tették gyakran illuzóriussá az által, hogy minden pályázót, tekintet nélkül a qualificatiójára, kandidáltak, így történt aztán, hogy sok helyen a vármegyeháza valóságos asylum desperatorum lett, hogy gyakran elegendő képesítés volt valamely állásra a végzett földes uraság. Az uj javaslat ezen bajok orvoslására nem nyújt semmi reményt. Fentartja ugyan a tisztviselők minősítésére nézve az 1883: 1. t. czikket; de nincs reá kilátás, hogy az a kinevezéseknél lelkiismeretesebben hajtassék végre. Mert ha a választásoknál nagy szerepet játszik a nepotizmus, nem kisebb szerepe van annak a kinevezéseknél sem, csakhogy itt protekczió a neve. A fegyelmi jog helyes szabályozása, s a fegyelmi bíróságok helyes rendszere egyik legfőbb biztositéka a jó közigazgatásnak. Akár választás, akár kinevezés utján nyeri a tisztviselő az ő közigazgatási hatalmát, kell hogy szigorú felelősség terhe alatt cselekedjék mindenkor, mert csak igy tartható távol a hatalommal való visszaéléstől. De szigorú fegyelem csak ott lehetséges, hol meg van győződve a tisztviselő, hogy e felelőssége komolyan fog érvényesülni. Ehhez pedig szükséges, hogy a fegyelmi hatalmat egy a közigazgatás szervezetén kívül álló, a mindennapi érint-