Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 6. szám

404 Csutorás László Téves tehát az államosítás egész alapgondolata, melyet nem lehet indokolni elméletileg sem. E téren legfőbb érvül hozzák fel, hogy az államosítás a parlamentarizmus követelménye. A most tárgyalás alatt álló javaslat indokolásában nyíltan kifejezést nyer az a gondolat (1. az indokolás általános részét), hogy az államosítás a kormány a parlamenti felelősségének szükségszerű folyamánya, mert a kormány nem vállalhat felelősséget oly tisztviselőkért, a kiknek alkalmaztatásába nyíltan és sikeresen be nem folyhat. Ez okoskodás azonban nem helyes, mert a kormány parlamenti felelősségének hamis értelmezésén alapul. A kormány felelőssége, a mint azt a parlamentáris gyakorlat s az 1848 : 3. t.-cz. 32 §-a megállapította, politikai és jogi felelősség. Itt csupán ez utóbbi jöhet kérdésbe, mivel a politikai felelősség a kormány alakítására, politikájának általános irányára vonatkozik. A kormány jogi felelőssége azonban kiterjed a kormány minden rendelkezésére s igy a közigazgatás minden ágára. Ámde e jogi felelősség csak az egyes minisztereknek, illetve az összkormánynak cselekedeteit vagy mulasztásait fedi. Felelősségre vonásnak csak az egyes miniszter illetve összkormány cselekvése vagy mulasztása esetén van helye. De nem fedi a miniszteri felelősség az egyes alárendelt tisztviselők cselekedeteit vagy mulasztásait; nem lehet a minisztert vagy összkormányt felelősségre vonni valamely tisztviselő cselekményeiért vagy mulasztásaért mindaddig, mig e cselekvéshez vagy mulasztáshoz hozzá nem járul a miniszter vagy összkormány cselekvése vagy mulasztása. Ez a parlamenti kormányforma lényegéből folyó igazság. Ennek ellenkezője a felelősségnek oly kiterjedésére vezetne, mely a józan észszel homlokegyenest ellenkeznék. De van a kormány kezében a tisztviselők ellenőrzésére, sokkal hatalmasabb eszköz: a fegyelmi hatalom. E hatalom alatt állnak az összes tisztviselők, és e hatalom képezi a kapcsot a miniszteri felelősség és a hivatalnok egyéni felelőssége között. E hatalom szükséges, de elégséges is arra, hogy minden tisztviselő cselekvése a felelős kormány által ellenőriztessék, mulasztása megtoroltassék s a törvényes rend fentartassék. A miniszteri felelősségnek tárgya tehát nem az egyes tisztviselő cselekvése vagy mulasztása, hanem igenis tárgya a miniszternek a fegyelmi hatalom kezelésében kifejtett cselekvése vagy elkövetett mulasztása, vagyis mindenkor saját ténye. De ha ez igy áll, akkor nem állhat meg az az érv, hogy a miniszteri felelősség követelménye az államosítás. Mert a fegyelmi hatalom gyakorlására nézve egészen közönyös, vájjon honnan nyerte az a tisztviselő az ő közigazgatási hatalmát: a végrehajtó hatalomtól-e, vagy a választó közönségtől. Ha már most ezen érv elesik, valóban nem tudom, mivel le-