Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)
1891/35 / 6. szám
398 Csutorás László És nincs kétség benne, hogy ez átalakítás meg is történik, ha erőszakos beavatkozással nem gátoltatik meg állami életünknek egész fejlődése. Mert azok a nagy férfiak kik akkor a nemzet élén állottak, képesek voltak valóban nagy alkotásokra. Mikor a nemzet 1867-ben ismét kezébe vehette saját sorsának intézését, nem utolsó gondja volt a régi vármegyerendszer reformálása, s az uj viszonyokhoz leendő átalakítása E törekvés hozta létre az 1870: 42 t. czikket a vármegyék rendezéséről, s valamenyi e tárgyú törvényhozási intézkedést egész a most tárgyalás alatt levő javaslatig. Azonban mind e törvényhozási alkotások, fájdalom, nem hozták meg a várt jó eredményt. Tudja, érzi ezt az egész ország, tudják, érzik ezt a nemzet vezérlő egyéniségei ; s előre látható, hogy nem hozza azt létre az uj javaslat sem. Ellenkezőleg a közigazgatás mindig rosszabb lett, elannyira, hogy ma pártkülömbség nélkül kénytelen beismerni mindenki, hogy közigazgatási rendszerünk tarthatatlan, s a vármegyerendszer elveszté alkotmányvédői magasztos hivatását, sőt mondhatjuk, hogy a közszabadságra veszélyessé vált. Szóval, a legutóbbi huszonegy év reformjai a vármegyerendszert teljesen megrontották. Ha e sajátságos jelenségnek okát kutatjuk, nézetünk szerint abban találjuk azt fel, hogy az egész reformmunkálat eltért ama helyes iránytól melyet az 1848-iki törvényhozás a 16. t. czikkben megjelölt. Mert a népképviselet elvét átlyukasztá a virilis intézménnyel, s a közszabadság követelményeinek gátat állított a kormányhatalom túlságos befolyásában. Bizonyos centralizáló törekvés kapott lábra, mely absorbeálni igyekszik minden önkormányzati jogosítványt. Az egységes magyar állam eszméjének az által adtak sajátszerű színezetet, hogy a régi Magyarországot szembe állították vele, mintha az nem egységes állam, hanem csak a varmegyék confoederatiója lett volna. Divatossá vált az a felfogás, hogy az egységes magyar államot újra kell teremteni, de ezt csak ugy lehet elérni, ha a vármegyéket kiforgatjuk régi jogukból s minden nemcsak kormányzati jogosítványt, hanem közigazgatási hatalmat is a legvégső fokban is a központi kormány kezében összpontosítunk. Divatossá vált az a felfogás, hogy Magyarországon addig nem lehet jó közigazgatás, míg a végrehajtó hatalom utolsó és középső fokban választott képviselők kezében van; s támogatták e felfogást azzal a hangzatos frázissal, hogy a miniszter nem lehet telelős oly tisztviselőért, kit nem ő nevez ki. E felfogásnak s a miniszteri felelősség e hamis értelmezésének leghűbb kifejezője a most tárgyalás alatt levő javaslat a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben, melynél szerencsétlenebb alkotás még alig került az országgyűlés elé.
