Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)
1891/35 / 1. szám
A vád alá helyezés Angliában 2 3 melveket mondhatnám acclimtisálni itt a continensen is lehetne, sőt határozottan kellene ; de másrészt kétségtelen, hogy senki sem csalódnék érzékenyebben itt a continensen, mint az egyéni szabadságnak az állam hatalmi körével szemben való érvényesítésének azon apostolai, kik az ide vonatkozó garancziáknak a büntető eljárásban való rendszeresítése czéljából minden scrupulus nélkül az angol intézményekre hivatkoznak. De nemcsak ezen, hanem minden más szempontból is a maga eszmekörétől elütőt fog taláni itt a continentalis felfogás. A ki systemákhoz szokott és systemákat keres, az ne olvasson az angol büntető eljárásra vonatkozó forrásokat és büntető eljárási intézményeket ne tanulmányozzon, mert ott a systema Procrustesméretei a czélszerüség praktikus ridegségének alá vannak rendelve. Ott bármely rendszer is csak addig jo. a meddig czelhoz vezet, és megszűnt jogosultsága, ha nem praktikus. Innét van az, hogy a bünt. eljárás végczélja : a bűntettesek kézrekeritése és megbüntetése tekintetéből a legellentétesebb rendszerek és egymást kizáró elvek vannak egymás melett érvényben, mert egyik esetben az egyik, másikban a másik vezethet a most emiitett czélhoz. Az ellentétek eme rendszere — ha ugyan ezt rendszernek nevezni lehet — egészen a legvégsőbb consequentiákig van keresztül vezetve. így mindjárt az eljárás charaktere is ezen kettős alakban érvényesül. Mig ugyanis a policzia a legtitkosabb inquisotorius rendszert követi,5 addig ugyanezen tények büntetőeljárási konstatálasa a békebiró előtt a legtisztább accusatorius alakban történik ; legalább az úgynevezett «fair trial». a kifogástalan békebirói eljárás, akkor fordul elő csak, ha az accusatorius jelleg feltételeinek elég lett téve, tehát contradictorius. nyilvános, a terheltet semmi tekintetben sem faggató tárgyalás tartatott meg. Az'5 ellentétek ezen végletei a nyilvánosság tekintetében is jelentkeznek. Mig a közélet összes tényezői, a szakjogászok ugy mint a nem szakember békebirák, szinte nélkülözhetlennek tartjak, hogy az elébük kerülő ügy a nyilvánosság összes attribútumaival el legyen látva, addig az 1848-ki törvény rideg dispositiójában feljogosítja őket, hogy czélszerüségi szempontból még a terhelt védőjét is eltávolíthassák a tárgyalási helyről, azaz a nyilvánosságot absolute kizárhassák. Ugyanezt találjuk a személyes szabidság követelményei körül. A mig a Habeas Corpus Actban az egyéni szabadság védelmének elve az elméleti classicitas magaslatara emeltetik, addig a 5 Casorati, II processo penale e le riforme. 236 lap.
