Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat-tervezetre 47 ben ! Hiába ajánlja fel az igazi örökös az igény teljes biztosítását^ nem érheti el, hogy az, a mi nem kétes, neki mint örökösnek átadassák, mert részleges hagyatéki átadásnak nincs helye a mai eljárás szerint, hanem tűrnie kell a zárlatot. Ugyanez áll, ha az örökösök csak a hagyaték egy részére nézve keltek perre. Ha ki kívánja, az egész hagyatékot kell zár alá venni és részleges átadást a nem vitás vagyonra nem teljesít a hagyatéki biró. A törvényjavaslat ezeket a visszásságokat megszünteti. Ha ellentétes igények vannak, a hagyatéki biró, — tehát per nélküL ile az igénylők meghallgatásával — az örökségnek ideiglenes birtokába azt helyezi be, a kinek igénye alaposabbnak mutatkozi k(390. §.). Veszélyeztetés esetében biztosítékot követelhet tőle az ingókra és az ingatlanok haszonvételeire nézve, sőt az állagra is, ha veszélynek volna az is kitéve. Ha a birtokba helyezett örökös nem ad biztosítékot, zárlatnak van helye, de akkor is a tiszta jövedelem neki kiadandó. A leszármazók, szülők és házastárs ellen a haszonvételekre a biztosítás egyátalán el nem rendelhető. Általában biztosítás csak is vitás igény erejéig követelhető (392. §.). Nézzük most, milyen a helyzetük az öröklési törvényjavaslatban eddigi eljárásunk mostoha gyermekeinek : az utóörökösöknek, a hagyományosoknak és a hitelezőknek ? Az utóörökösökről az 1868. é\7i Örökösödési eljárás teljesei megfeledkezett, még csak megemlítve sincsenek. A gyámi törvény 30. és 31. §§-aiban emlékszik meg róluk, de csakis a születendőkről, szerencsétlen, számos félreértésre és zavarra okot adó szövegezéssel. A gyakorlat ugv*an gondoskodik róluk, de majd hagyományosoknak tekinti s a törvénykezési rdt. 592. §-át alkalmazza rájuk, majd az örökösök általános fogalma alá sorolja. Nem kiva-/ nom mindama bajokat felsorolni, miket törvényünk ezen félszeg>rrendelkezései és még félszegebb alkalmazásuk a gyakorlati életben*-1 szült, elég annyit mondani, hogy ma sincs még tisztában, hog ha az utóörökösök között kiskorúak vannak, vagy azok még csa születendők — bár jogunk elismeri az utóörökösrendelésnek hatályát — mikép és mely hatóság tartozzék azok jogai megóvásáról gondoskodni ? érdekükben bíróság vagy árvaszék illetékes-e a hagyatéki eljárást megindítani, sőt van olyan vélemény is, sajnos, félrevezetve az 1877. évi XX. t.-cz. 31. és 243. §. merev szószerinti magyarázata által, hogy ily utóörökösök jogai megóvása csak akkor lehető, ha az önjogu örökös az 1868. évi 54. t.-cz. 560 §. c) pontja alapján a hivatalos beavatkozást vagy a hirdetményi eljárást a bíróságnál kéri. A törvényjavaslat a helyettesítést és utóörökösödést szabályozó VI. és VII. fejezete ezen kételyeket nagyrészt el fogja oszlatni. Csak egyet nem helyeslek. A javaslat a születendő utóörökösök érdekei és jogai feletti gyámhatósági felügyeletet a ha-