Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 4. szám - Laboulaye. H. Wallon beszéde, mondatott az Académie des Inscriptions et Belles-Lettres ülésében 1887 november 18-dikán. Első közlemény

Laboulaye 351 elején nagyon kevesen voltak, kik a «császárság a béke >-féle mondás ezen első meghazudtolásának következményeitől féltek. A külügyi politika kérdései között van egy, a melyet Laboulayra nézve alig mernénk külügyinek nevezni: az, a mely Amerikával, szive országával, ugy szólván második hazájával foglalkozik. Mondtam már. hogy a Collége de France-ban neki szentelte első előadásait. 1852-ben, Bancroft «Az amerikai forradalom története> czimü művének megjelenése alkalmából, Laboulaye közzétette ancziaország Amerikában czimü munkáját, melyben vázolja a hatalmas állást, melyet az uj világban elfoglaltunk s a melyet a régi monarchia, a köztársaság és a császárság folytonos hibái miatt elvesztettünk. Mi tehát elhagytuk helyünket. De tanulhatunk ezen angol gyarmatoktól, melyek segítségünkkel az Egyesült-Államokká lettek, és Laboulaye, ki alkotmányi és jogi tanulmányaival történetirójuk lett, 1855-ben közzétette amaz előadásait, melyekben róluk szól.8 Megmutatja e művében, mi különbség van az ő forradalmuk s a miénk között. A XVIII. század bölcseletének nincs hozzá semmi köze. Nem elméleti szabadság ez, hanem gyakorlati szabadságok : egyházi, iskolai szabadság, s ezek egy oly férfiú elnöksége alatt szilárdultak meg, ki nem akart dictator lenni. De egy szabadság mégis hiányzott, valamennyinek elseje : az ember szabadsága, a feketék szabadsága. Nemcsak hogy a törvény nem állapította meg, de a gazda jogát helyezték, mint szent dolgot, az alkotmány védelme alá. De jött egy nap, midőn ez a szabadság feltolta magát s századunk legvéresebb háborújában, a Délnek az Északtól elválására irányuló secessionalis háborúban, magát az Uniót is kérdésessé tette. Ez a háború látszólag megczáfolta Laboulayenak az amerikai alkotmány szilárdságáról táplált véleményét. A rabszolgaság, melyet ezen alkotmányba foglaltak, kitörésével felrobbantotta az épületet. Laboulaye különben nem ámította magát arra nézve, hogy mily veszélyeket rejt magában e fentartott eset, s midőn a háború kitört, elfogadta azt minden következményeivel. Jogos dolognak tartotta, hogy fegyvert ragadtak a feketék szabadságáért, s politikailag czélszerünek tekintette hogy nem tették le addig, mig az Unió, minden ember szabadságával, helyre nem állott. Ezzel foglalkozott két czikke, melyeket 1862-ben 3 hónapnyi [időközökben adott ki: Az Egye sült-Államok és Franc ziaország; Közbe kell-e lépnünk? (1862 augusztus.) Miért nem fogadhatja el az Észak az elválást? (1862 november.) Az Észak nem fogadta el a kettéválást; győzelmével helyreálliotta az Uniót. Laboulaye diadalmaskodik: «Valami, irja Az Egyesült Államok forradalmának történetében, azt súgta nekem, hogy Isten nem hagyja el azt a népet, a mely négymillió ember * Histoire politique des États-Unis, 1. I. Les Colonies.