Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 4. szám

A rokonok törvényes öröklési rendje 1848 előtti jogunkban 337 i törvényes házasságból származott fiu és leánymaradékaik . . . teljesen egyenlő mértékben örökösödnek.* Kivételt ez alól a 3. §. csak annyiban engedett, a mennyiben az külön szerződésen alapult, s a mennyiben az a földesúr valóságos udvartelki birtokára vonatkozott, melyet a jobbágyoknak szőllők alá vagy más használatra magános szérződés mellett átadott. A 7. §. szerint «a mag nélkül elhunyt jobbágynak még életben levő szülei annak ősi javaira, s végrendelet nélkül hátrahagyott szerzeményeire nézve az örökösödés rendében mind az oldalági vérséget, mind a földesurat megelőzik.* Ez azonban csak a szerzeményiekre érthető, mert ősiben a felmenők rendszerint nem örökölhettek. A 10. §. szerint az örökhagyó oldalági rokonai az osztály előtt az ősiben és szerzeményben egyaránt örököltek ; mig az osztály utáni szerzeményből kizárattak, s csak az ősiből kaptak részt, amazt a földesúr kapta. A 12. §. szószerinti értelméből, mely szerint, ha «a mag nélkül elhalt jobbágy testvéreivel osztatlan állapotban hunyt el, nemcsak ősi javaiban, hanem, ha özvegye nem maradott és szülei sem élnek, mindennemű szerzeményeiben, melyeket végrendelet nélkül hátrahagyott, a legközelebbi oldalági vérséget illeti az örökösödés,* azt lehetne következtetni, hogy a testvérekkel való osztatlan állapot előfeltétele volt a többi oldalrokonok öröklési jogának is, kikkel az örökhagyó osztatlan állapotban soha nem is volt. Minthogy azonban ennek értelme alig lett volna, szabályként kell elfogadni a jobbágyi szerzeményre nézve is, hogy ebben az örökhagyónak csak azon oldalági rokonai örököltek, kikkel az örökhagyó az ősiben osztatlan állapot volt. Ha az örökhagyónak öröklésre képes rokonai nem voltak, ugy ősije mint szerzeménye a földesúrra szállott. Mig azonban a Hk. szerint szerzeményének csak feléről intézkedhetett,35 addig az 1836: IX. t.-cz. 9. §-a egész szerzeménye fölött szabad végrendelkezést biztosított. 5 Volt hazánkban három vidék, hol az ősi és szerzeményi vagyon közti különbséget az ujabb jogfejlődés szerint sem ismerték : t. i. az erdélyi szászoknál, a 16 szepesi városban és a fiumei kerületben. Az előbbieknél e kivételes jogállapotot a külföldi jogokból átvett s a maga teljességében fentartott házastársak közti teljes vagyonközösség tette szükségessé, a legutóbbinal pedig a római jog befolyása. Az erdélyi szászok kezdettől fogva a szásztükör jogelveit alkalmazták.36 Azon alapszik az 1583-ban készített Eigen Landrechtjük is. E szerint az örökhagyó után első sorban örököltek lemenői; az első izbeliek fejenkint a távolabbiak törzsenként (II. k 2. cz. 1. §.). Lemenők hiányában örököltek a szülők. Ha azonban a szülők gyermekeikkel osztatlan állapotban éltek, a 35 Hk. III. 30. 1. §. 36 Vajkay K. Kolozsvári Tractatus 36. s k. 11