Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

Törvényjavaslat az öröklési törvény életbeléptetéséről. 25 az örökösökre és hagyományosokra való átírását eszközli (ö. t. 388. és 401. §§.), ugyanakkor hivatalból elrendelni tartozik az örökösök és hagyományosok hitelezői által időközben szerzett azon zálogjogoknak a torlését, a melyek az öröklési törvény 433. s 437. § ai szerint hatályba nem lépnek, hacsak a hagyatéki bíróságnak a megkereső végzésében e zálogjogokra nézve valamely másnemű intézkedés nincsen. 73. §• Az öröklési törvény 438. g-ának rendelkezései, ha az örökséget vagy hagyományt az örökös vagy hagyományos nevében annak csődtömege visszautasította, akkor sem alkalmazandók, ha ezt a közadós a saját személyében szintén visszautasította. Az ugyané §. alapján való felelősségre nézve egyébiránt a jelen törvény 69. §. 2. és 3. bek.-ének határozmányai megfelelően alkalmazandók, kivévén, ha a követeles, amelyért való felelősségről szó van, annak, a kit a felelősség terhel, az örökség megszerzésétől illetőleg a hagyomány visszutasitásától számított három hó lejárta előtt, kellőképen tudomására lett hozva. 74- §• A kereskedelmi törvény 262, §-ának rendelkezése kiterjesztetik az örökség elidegenítése tárgyában keletkezett szerződésekre, még pedig tekintet nélkül arra, hogy az elidegenített örökségben vannak-e ingatlanok vagy nincsenek. Ugyané szerződésekre a feléntuli sérelem tárgyában fenálló szabályok nem alkalmazandók. 75- §• A váltótörvény 89. és az 1881. XVÍI. t.-cz. 15. §-ai nem alkalmazandók, ha a csőd az adósnak a hagyatéka ellen nyittatott ; az adósnak életében nyitott csőd esetében pedig nem alkalmazandók attól a naptól fogva, a mely a közadósnak elhalálozása napjára következik. Ugyancsak nem alkalmazandók a mondott rendelkezések, az örökös mint ilyen elleni igények (ö. t. 410. §. tekintetében, az örökös ellen nyitott csődnek az esetére akkor, ha az örökség a jelen törvény 47. §-a szerint a csődtömeghez nem tartozik, vagy annak az 57. §-hoz képest külön tömegét képezi. Nincsen ezzel érintve a csődbejelentésnek az a hatálya, hogy az az elévülést szintúgy félbeszakítja, mint a kereset-indítás. De ha a követelés valódinak a felszámolásnál el nem ismertetik, vagy arra nézve felszámolás nem tartatik, az elévülés féibeszakitottnak nem tekintendő; mindazáltal ekkor is a tett bejelentéstől, és pedig előbbi esetben a felszámolásig, utóbbi esetben a csöd megszüntetéséig terjedő időt, az elévülési határidőbe nem kell beszámítani.